10 km HOKA Paris Centre 2025: Florian Le Pallec és Noah Schutte kéz a kézben

Egy lélegzet, összekulcsolt ujjak, egymásba olvadó sziluettek: Florian Le Pallec és Noah Schutte a 10 km HOKA Paris Centre célvonalát a tiszta érzelmek színpadává változtatta. Miközben a főváros lassan ébredezett a ködös, hideg reggelen, a két edzőtárs a délelőtt legfotogénebb pillanatát szolgáltatta. Nem volt rivalizálás, sem taktika, csak egymás mellett befutás, egy közösen megélt verseny szimbóluma egy még félig alvó, de már lüktetni készülő város szívében.

A 10 km HOKA Paris Centre célvonalán volt egy kép, amely minden szónál többet mondott: Florian Le Pallec és Noah Schutte kéz a kézben, azonos lépéssel, azonos légzéssel, ugyanazzal a kimerült mosollyal. Két barát, a HOKA két versenyzője, két út, amely az utolsó méteren találkozik, mintha Párizs hozzájuk tartozna. Már nem is az órát nézték. Egymást nézték. És ez mindent elmondott, a tekintetükben már ott bujkáló enyhe saudade-val, azzal a boldog nosztalgiával, amely akkor születik, amikor tudjuk, hogy felejthetetlen pillanatot élünk át.

Nagyjából 30 perccel korábban, 9 óra körül Párizs még nem ébredt fel teljesen. A kissé álmos utcák lassan megnyíltak az emberáradat előtt. A nézők cseppenként érkeztek, kezükben kávéval, miközben a futók hosszú, színes lélegzetként kígyóztak a fényes macskaköveken.

A pálya valóságos képeslap volt: Rivoli, Haussmann, a Madeleine, az Opéra… Varázslatos, de kemény útvonal, újragyorsításokkal, szűk kanyarokkal és alattomos macskakövekkel, méltóan a város szépségéhez. A Louvre-tól alig néhány lépésre rajthoz álló 16 000 induló csak csillogó szemmel nézhetett körül.

Mindig ketten, még 3 perces kilométereknél is

A mezőny elején nem az időeredmény, hanem két hang együtt írta a történetet: a nap favoritjai, Florian Le Pallec és a holland Noah Schutte edzőtársként, a nehéz napok társaként, ma pedig közös befutóként haladtak.

Néhány perccel a célba érés után Florian Le Pallec a tőle megszokott természetességgel mesélt a történtekről, szinte úgy, mintha egy vasárnapi hosszú futásról beszélne: a rajt „elég nyugodt tempóban” indult, kilométerenként körülbelül 3 perces iramban, „jóval a saját rekordjaink fölött”. A két futó hamar elszakadt a többiektől. „Az 5. vagy 6. kilométertől ketten maradtunk elöl, teljesen egyedül” – mondta az a versenyző, akinek rekordja tavaly Valenciában elért 28:24.

Testvéries párharc, azonos időeredmény

Ez a közös befutó egyszerre lett esztétikus és szimbolikus dobogó. Noah Schutte így 30:05-ös idővel győzött, hajszállal barátja, Florian Le Pallec előtt, aki szintén 30:05-tel ért célba. Két egymás mellett haladó sziluett, szinte egyetlen átlépendő célvonal. Mögöttük egy harcos következett. A breton Simon Bédard, aki szombaton óriási, 28:14-es időt futott az Urban Trail de Lille versenyen, kevesebb mint 24 órával később is összeszedte magát, és 30:23-mal megszerezte a harmadik helyet. Stabil, tiszta futás, tökéletes helyezkedés egy olyan pályán, ahol minden újragyorsítás számít. Szép összkép, szinte névjegye a francia mezőny jelenlegi színvonalának. Még egy „másodlagos” versenyen is.

Florian Le Pallec jól bírja a sorozatterhelést

Ha a második morbihani, Le Pallec ezen a reggelen nem a rekordot hajszolta, annak oka az előre megtervezett, sűrű, intenzív, már-már őrült hét volt. Néhány nappal korábban Bordeaux-ban 28:52. Kedden Varsóban 29:25, „mert a 7. kilométerig nekem kellett vinni a tempót 2:51-es iramban”. Ma Párizsban jött a harmadik 10 kilométer hét nap alatt. A pokoli hét után is mosolyog. „Ha átlagoljuk a hármat, valahol 29:20 körül kell lennem. Ez azért szép!” A könnyed mondat mögött ott az igazság: egyre jobb formában van.

Három héttel korábban Font-Romeu, rengeteg munka, hamarosan pedig az allonnes-i Európa-bajnoki válogatómezei, nagyon hamar, november 23-án. Mindössze öt hely kiadó, a színvonal pedig elképesztő. Tudja, hogy „nagyon nehéz lesz, de azért megyek, hogy megmutassam, mire vagyok képes”

Párizs biztatással fűszerezve

A lábakon túl a lorienti futó a hangulatot vitte magával. „Korán volt, de tényleg nagyon jó. Mindenütt rengetegen biztattak minket”. Holland barátjával még néhány gesztusra is jutott energia: felemelt kéz, integetés, kacsintás a már az elit rajtjától kezdve lelkes közönségnek. Ez különleges élmény azoknak a futóknak, akik általában olyan versenyeken indulnak, ahol a tempó mindent háttérbe szorít.

A Team HOKA végig mellettük állt ezen a programokkal és közösségi hangulattal teli hétvégén. Még az ultratrail egyik királya, Jim Walmsley is feltűnt a hotelben: a 2025-ös hosszútávú terepfutó-világbajnok és a Western States négyszeres győztese végül a teljes mezőnyben a 32. helyen zárt, 32:44-gyel. „Őrületes pillanatokat élünk át. A HOKA tényleg rendkívüli körülményeket biztosít nekünk” – mondta.

Marie Perrier megállíthatatlan volt

A nőknél a mauritiusi Marie Perrier győzött, lenyűgöző kontrollal, 33:49-es idővel. Tiszta, egyenes, hibátlan versenyzés volt, szinte súlytalanul suhant Párizs utcáin.

Mögötte a brit Hannah Viner lett a második 35:01-gyel, míg Camille Maire 35:56-tal zárta a dobogósok sorát. Három különböző karakter, de a célban ugyanaz a fény a szemekben: a rövid, intenzív erőfeszítésé, amikor a legkisebb kanyar is meghatározza a ritmust.

Hugo Clément első 10 kilométere

És ott vannak még a felfedezések, a bemutatkozások, az első alkalmak. Hugo Clément, az újságíró és környezetvédelmi aktivista első hivatalosan mért 10 kilométerét teljesítette. A főként hosszú, átlagosan 60–70 kilométeres swimrun-távokhoz szokott strasbourgi születésű futó most megtapasztalta a rövid táv finom, mégis metsző brutalitását. Humorral mesélt róla: „A 30. kilométernél jelentkező falat ismertem… most már a 6. kilométernél lévő falat is ismerem.”

A pálya „gyönyörű volt”, de „a sok kanyar rendesen kivette az ember lábát”, így teljesen lenyűgözte. Kicsit gyorsan kezdett, „elsodortak az előttem keményen futó srácok”, és ezt később megfizette. A cél a 36 percen belüli idő volt. Az eredmény: 35:39, összetettben a 161. hely, vagyis a küldetés teljesítve. Első tapasztalat, első rövid távú szenvedés, első vágy a visszatérésre. Kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a vasárnap rajthoz álló futók 100 százaléka ugyanezt szeretné.

Egy kéz a kézben célba érő páros, egy amerikai legenda a rajtnál, futók, akik megtapasztalják, hogy 10 kilométer is tud úgy fájni, mint egy félmaraton, és a Team HOKA energiája, amely egyetlen versenyből teljes hétvégét varázsol. Pont ilyen vasárnap reggelt szeretünk. Olyat, amely újabb, majd még egy, aztán még egy futásra csábít.

✔ Tekintsd meg a 10 km HOKA Paris Centre 2025-ös kiadásának összes eredményét