13-Unis: 3000 futó és gyalogló emlékezett a 2015. november 13-i merényletek áldozataira

A Franciaországi Terrorizmus Áldozatainak Egyesülete által szervezett 13-Unis eseményen 3000 futó és gyalogló vett részt tíz évvel a 2015. novemberi merényletek után. Vasárnap a párizsi Hôtel de Ville előtti téren a Fraternité faluja várta a résztvevőket, akik a 15 kilométeres Liberté-futás vagy a 7 kilométeres Égalité-gyaloglás után pihenhettek meg.

Két unokatestvér győztesként, kéz a kézben haladt át a célvonalon, miután a 15 kilométeres távon végig „szorosan összetartva” versenyeztek. Jelenetük tökéletesen megmutatta az AfVT által, az Île-de-France-i Atlétikai Liga, Párizs önkormányzata és a hivatalos partner Crédit Mutuel Fédéral támogatásával szervezett, különleges hangulatú nap sportos, emlékező és szolidáris szellemét. A „13-Unis” esemény a 2015. november 13-i merényletek áldozatai előtt tisztelgő, egyben az életet ünneplő időszak része. Lehetőséget adott arra, hogy tíz évvel a történtek után egy egész nemzet sorsfordító eseményeire együtt emlékezzünk. A nap során Párizs utcáit elárasztó narancsszínű tömeg ismét bebizonyította, hogy a futás és a gyaloglás képes összekovácsolni az embereket.

A résztvevők a helytállásukról tettek tanúbizonyságot

Erről a napról nem lehet beszélni a Liberté-futás nélkül, amely egész délelőtt meghatározta a programot. A 9:30-kor a Stade de France előtt rajtoló versenyen 1600 futó teljesítette a 15 kilométert a stadiontól a Hôtel de Ville-ig, a november 13-i események egyik emblematikus helyszínén, a Place de la République-on át. Az útvonalhoz a „ködben idillikus rakpartok és a párizsi sugárutak is hozzátartoztak, amelyek „nem mindig voltak könnyűek, fejben kapaszkodni kellett”. „A jelen lévő futók helytálltak. A reziliencia volt ennek a nagyszabású eseménynek a vezérszava, ahol a sport több ezer ember számára a közösséghez tartozás és az újjáépülés eszközévé vált” – emelte ki Arnaud Flanquart, az LIFA elnöke. „Ez az útvonal az áldozatok által november 13. óta megtett utat is jelképezi. Láthatjuk, hogy az egyes emberek helytállása és ereje révén túl lehet lépni azon, ami történt” – mondta Carole Damiani, a Paris Aide aux Victimes egyesület igazgatója.

A versenyt az LIFA rendezte, amely január óta dolgozott azon, hogy a legnagyobb eseményekhez méltó futamot hozzon létre. „Vannak szakértőink a pályakitűzéshez, az időméréshez és a pályabiztosításhoz” – pontosított a liga elnöke, aki azonnal vállalta a szervezést, és úgy tartja, ez „a liga által valaha szervezett legszebb esemény”. Nem sokat gondolkodott, mielőtt mozgósította a liga teljes erőforrását a hat hónap alatt megvalósított projekt érdekében, miközben a szokásos eseményeiket is folytatták. „Eszembe jutott, hol voltam akkor. Otthonról hallottam a lövéseket, és azon töprengtem, mi történik. Mindannyiunkat mélyen megérintett az a nap” – idézte fel.

Az élet ünnepe

Ez a közös emlékezés egyben óda az élethez. „Ezt a szolidaritást kerestük, amikor elindultunk ezen a versenyen. Fontos volt számunkra” – mondta Juliette Laravoire és Cindy Dervishi, a Chaville Athlétisme klub két fiatal tagja, akik „azért futottak, hogy túlszárnyalják önmagukat, de másokért is”. Az AfVT igazgatótanácsának két, a célban álló tagját szintén mélyen megérintette a nap. „Megható látni, hogy ennyien részt vesznek egy szolidáris futóversenyen” – mondta Aurore Pernin.

„Érezni az elégedettséget, hogy lefutották, hogy itt vannak az életért, a halál ellenében. Nagyon fontos mozgásban lenni, örülni. Amit ma ünneplünk, az az élet” – fogalmazott Chantal Langlade. Cathy Francillonne, aki 2003 óta önkéntes, szintén átélte ennek a napnak a megrendítő hangulatát. „Nem akarjuk elfelejteni az áldozatokat” – mondta, majd felidézte 2015. november 13-án átélt estéjét. „Otthon voltam, és nagyon aggódtam, mert a fiamnak Párizsban, a République környékén kellett lennie. Egész éjjel nem aludtam. Nem válaszolt, aztán délután öt körül egyszer csak megérkezett, mintha mi sem történt volna. A karjaimba vetettem magam. Fogalma sem volt az egészről, de micsoda megkönnyebbülés volt!”

A Franciaországi Terrorizmus Áldozatainak Egyesülete által szervezett 13-Unis eseményen 3000 futó és gyalogló vett részt tíz évvel a 2015. novemberi merényletek után. Vasárnap a Hôtel de Ville előtti téren a Fraternité faluja várta a résztvevőket a 15 kilométeres Liberté-futás vagy a 7 kilométeres Égalité-gyaloglás után.

Megható férfi dobogó

A verseny legerősebb képe Thibault Reinhart és Constantin Van De Velde célba érkezése volt, kéz a kézben. A két maratonfutó számára az eredmény másodlagos volt, az igazi tét máshol rejlett. „Tíz éve elveszítettük az unokatestvérünket. Amikor megláttuk a versenyt, azt mondtuk, szép alkalom lenne elindulni rajta” – mesélte Thibault. A két unokatestvér hamar az élre állt. „Azt mondtuk, legalább a dobogóért megtartjuk a tempót. A République környékén láttuk, hogy tényleg elöl vagyunk, ezért úgy döntöttünk, együtt fejezzük be a versenyt.”

Unokatestvére, Constantin, karjában a lányával, hozzátette: „Nem csak mi voltunk ott. A család más tagjai is futottak, vagy azért jöttek, hogy szurkoljanak”, köztük a nagymamáik, akik alig várták, hogy magukhoz öleljék őket, és fényképen is megörökítsék ezt a pillanatot. Az 51:36-os időeredményük, vagyis a kilométerenkénti 3:25-ös tempójuk mindenképpen említést érdemel. A díjátadón a harmadik helyen végző, 54:48-as időt futó Clément Dague sem tudta leplezni az érzelmeit, hiszen a merényletek idején még csak 15 éves volt. „Ez életem első igazán meghatározó emléke” – emlékezett vissza. A befutó nem is alakulhatott volna jobban a várakozásainál: „Jelképes, hogy az első két helyezett egyszerre érkezett. Ennél jobbat aligha kívánhattunk volna.”

A női élmezőny három futója is meghatódott

A női élmezőny triója ugyanezt az érzelmi töltetet élte át. A bosnyák egyetemista Emina Alagic, aki október közepén már megnyerte a 5 km des Voies Royales versenyt, 1:01:21-es idővel fölényesen győzött. „Örülök a győzelemnek, de még boldogabb vagyok, hogy azért futhattam, hogy emlékezzünk arra, ami történt” – mondta. Mögötte a Championnet Sport versenyzője, Léonie Delabrière 1:03:06-tal, a CA Orsay futója, Nadia Simon pedig 1:04:45-tel egészítette ki a dobogót. Tudta, milyen összekovácsoló erő rejlik a sportban, ezért ezt a versenyt választotta első párizsi indulásának, mert „szép és erős volt az üzenete”.

Bár nem hozta ki magából a maximumot, voltak nehezebb pillanatai is. Ilyenkor azokra „az emberekre gondolt, akik az életüket vesztették”, és ez segített elviselni a terhelés fájdalmát. „Végső soron egy versenyen szenvedni semmiség” – relativizálta a helyzetet, miközben kilométerenként 4:16-os tempót futott. „Az élet egyik napról a másikra véget érhet, ezért jó itt lenni, és egyszerűen megélni a jelen pillanatot.”

Bár az AfVT, ahogy a szervezet kommunikációért felelős munkatársa, Géraldine Gorgol fogalmazott, csak most ismerkedett „a futók világával”, ez egyáltalán nem érződött az eseményen. „Nagyon jókor jött ez a nap, mert most különösen szükségünk van arra, hogy együtt legyünk. Sok kérdésben megosztott társadalomban élünk, ez pedig egy olyan pillanat, amikor mindannyian együtt vagyunk. Nagyon jó érzés látni itt mindenkit, a sok mosolyt és a rengeteg örömöt” – jegyezte meg. A mindössze 15 eurós, verhetetlen árú nevezéstől kezdve a faluban felcsendülő zongoradarabokon át Olivier Terral két művéig, amelyek közül az egyik a színpadon volt kiállítva, a másik pedig aznap készült, az esemény zárókoncertjéig és a nézők szabadságáig, akik szabadon mozoghattak a cél környékén, amely a falu bejáratánál kapott helyet, ez a verseny minden részletében eltért egy hétköznapi futóversenytől. A köztársaság jelszavai, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség minden eddiginél mélyebb értelmet kaptak, és visszhangra találtak a szívekben.

✔ A verseny eredményei 13-Unis