2026-os madridi maraton: Mike Chematot és Kena Girma uralta a mezőnyt
© Zurich RNR Running Series MadridA forró, zsúfolásig megtelt Madridban a maraton ezen a vasárnapon, április 26-án minden várakozást felülmúlt. A kenyai Mike Chematot 2:08:46-os idővel magabiztosan nyert, az etióp Kena Girma pedig 2:25:59-cel végzett az élen. A két erős teljesítmény mögött sűrű, nemzetközi mezőny bontakozott ki, egy olyan verseny képe rajzolódott ki, amely egyértelműen új szintre lépett.
Mielőtt a hangulatról vagy a számokról beszélnénk, egy kép biztosan megmarad. A zsúfolásig megtelt, szinte fojtogató Paseo de Recoletos, amely a megviselt arcok első felvillanására vár. Madrid imádja a maratonját, a 2026-os kiadás azonban új szintre lépett. A hétvége során 47 000 résztvevővel és végeláthatatlan várólistával a királyi táv került a figyelem középpontjába, sűrű élmezőnnyel és egyre népesebb nemzetközi mezőnnyel.
A férfiak versenye már az első kilométerektől egy erős csoport köré rendeződött. Nem vállaltak valódi kockázatot, a tempó mégis szinte gépies egyenletességgel alakult. A kenyai Mike Chematot tökéletesen olvasta a verseny forgatókönyvét. Hirtelen gyorsítások és felesleges látványos akciók nélkül, folyamatosan építette fel a győzelmét: kontrollálta a kulcsfontosságú szakaszokat, a mezőny rostálódását pedig a maga természetes ütemében hagyta végbemenni. A 2:08:46-os végeredmény ezt a tiszta, szinte hűvös versenyzést tükrözi, egy olyan mezőnyben, amely egyébként kifejezetten erős volt.
Mögötte az etióp Asefa Mengisa 2:09:05-tel, valamint Dechasa Alemu 2:09:10-zel sokáig életben tartotta a felzárkózás reményét. Madrid azonban nem kegyelmez az utolsó kilométereken. A nehéz, dimbes-dombos pálya rendre megmutatja a különbségeket. A top 10 is kelet-afrikai fölényt jelez: a kenyai Philemon Bett és Gideon Chepkonga, valamint az etióp Limenih Getachew is magas tempót tudott tartani egy olyan pályán, amely finoman szólva sem kedvez a rekordoknak.
A spanyolok közül Jorge Puig Malvar emelkedett ki. A 2:24:26-os idővel elért 13. helyével ő lett a legjobb hazai versenyző egy olyan futamon, ahol az összszínvonal alig hagyott teret. Stabil, jól beosztott teljesítménye azt is megmutatja, mekkora különbség van még az ilyen pályákon a nemzetközi élmezőny szintjéhez képest.
Girma átveszi az irányítást, Etiópia válaszol
A nőknél más forgatókönyv érvényesült, szinte tükörképként. Míg a férfiaknál a kenyaiak domináltak, a női versenyben Etiópia vette át az irányítást. Kena Girma gyorsan beállt egy egyenletes tempóra. Nem akarta szétszakítani a mezőnyt, folyamatos nyomást helyezett riválisaira. Hatékony taktika volt: 2:25:59-cel nyert, rekord nélkül is meggyőző kontrollt mutatva.
Honfitársa, Amente Sorome Negash 2:27:42-vel lett második, és a lehető legtovább próbált az első helyezett közelében maradni, de a verseny képét egyszer sem tudta igazán megfordítani. A kenyai Leonida Mosop 2:32:48-cal a harmadik helyen zárt, így a dobogó ismét a két nagy hosszútávfutó nemzet klasszikus párharcát hozta.
A mezőny hátrébb fekvő részében egy teljesítmény különösen felkeltette a madridi közönség figyelmét. Estefanía Unzu, akit többen „Verdeliss” néven ismernek, 2:58:22 alatt teljesítette a maratont. A 13. helyen végzett, és ő lett a legjobb spanyol versenyző, a számára szinte teljes egészében hazai pályát jelentő hangulatban. Tartalmas, elszánt futása egy lenyűgöző személyes fejlődési folyamatba illeszkedik, és egy már így is sűrű versenynek még erősebb tömegsportos dimenziót ad.
Kenya kisajátította a félmaratont
A maratonisták rajtja előtt a félmaraton már megadta az alaphangot. Itt nem sok izgalom maradt: Kenya végig kézben tartotta a versenyt. A kenyai Gideon Kiprop 1:01:45-tel nyert, miután fokozatosan felőrölte a konkurenciát. Mögötte honfitársai, Cyrus Kipkemoi Kimaiyo 1:02:00-val és Rodgers Plimo Minatum 1:02:07-tel álltak fel a dobogóra. Kollektív, szinte klinikai bemutató volt.
Az első spanyol, Carlos Mayo, a hatodik helyen ért célba 1:03:29-cel, ráadásul még érezhetően hatott rá egy közelmúltbeli sérülés. Olyan teljesítmény volt, amely megállta a helyét egy olyan versenyen, ahol gyorsan szétnyíltak a különbségek. A nőknél Isabel Barreiro Garcia 1:12:25-tel, magabiztosan védte meg címét. A spanyol versenyző tökéletesen osztotta be az erejét, és maga mögött hagyta a holland Sarah Bruun Nielsent, aki 1:18:27-tel lett második, valamint Marina Taberner Ramost, aki 1:20:44-gyel zárt harmadikként. Végig kontrollált verseny volt, valódi fenyegetés nélkül.
Ideges, százszázalékosan spanyol rajt a 10 kilométeren
A nap azonban egészen más ritmusban kezdődött. A rövidebb és robbanékonyabb 10 kilométeren intenzív csata zajlott, amelyet a spanyol futók vittek a hátukon. A hazai pályán versenyző Adam Maijó Frigola 28:58-cal nyert a Yago Rojo Sancho elleni szoros párharcban, aki 29:09-cel lett második. A dobogó harmadik fokára Adrián Ben Montenegro állhatott fel 30:07-es idővel. Sűrű verseny volt, ahol minden ritmusváltás számított.
A nőknél spanyol trió uralta a mezőnyt. Águeda Marqués Muñoz 33:13-as győzelmével megerősítette, hogy visszatért az élmezőnybe. Irene Sánchez-Escribano Figueroa mindössze három másodperccel később, 33:16-tal ért célba, míg Soledad Barrantes Borrella 37:44-gyel lett harmadik.
Madrid új szintre lép
Összességében nehéz lenne ezt a kiadást egyetlen versenyre leegyszerűsíteni. A Madridi Maraton önálló egésszé vált: teljes hétvége, ahol minden táv mesél valamit. 47 000 futó, hatalmas nemzetközi jelenlét és bekerülés az „Európai maratoni klasszikusok” sorozatába. Úgy tűnik, a váltás végleg megtörtént.