A Bois de Boulogne szolidáris játszótérré változott az UNICEF 10 kilométerén

Május 10-én, vasárnap a Bois de Boulogne több ezer elkötelezett futó lépteitől zengett. Az UNICEF 10 kilométeres versenyének második kiadása közel 10 000 résztvevőt hozott össze egy egyszerű, mégis létfontosságú ügyért: a világ legkiszolgáltatottabb gyermekeinek táplálásáért. A tempó, az összefogás és a 7. kilométernél hulló könnyek után felidézzük ezt a nagy versenyek hangulatát idéző délelőttöt.

Vannak reggelek, amikor 7-kor csörög az ébresztő, és egyetlen pillanatig sem bánjuk, hogy beállítottuk. Vasárnap a napfény is együttműködött, a Párizstól néhány kilométerre, Hauts-de-Seine-ban fekvő Bois de Boulogne pedig egyáltalán nem mindennapi sport- és szolidaritási délelőtt központjává vált. Mintegy 10 000 futó állt rajthoz a Bois de Boulogne-ban az UNICEF 10 kilométeres versenyén, amelynek vajmi kevés köze van egy hagyományos 10 kilométeres versenyhez, ahol mindenki a személyes csúcsát hajszolja, és harminc másodpercenként az órájára pillant.

A hangulat, a mosolyok, a pálya mentén magasba tartott táblák, a szűk futónadrágban érkező családok, akik apát vagy anyát biztatják… mindez különleges színezetet adott az eseménynek: kicsit népünnepély, kicsit nagy civil összefogás. „A 7. kilométernél könnybe lábadt a szemem, és azt sem tudom, a fáradtság vagy az érzelmek miatt” – meséli Clara, aki 34 évesen a XV. kerületből érkezett futóklubjával. Érthető, miért érezte ezt.

Erdő, léptek és 43 méter szintemelkedés

A pályán mindössze 43 méter a szintemelkedés. Ez a tapasztalt terepfutókat alighanem megmosolyogtatja, egy 10 vagy 5 kilométeres versenyen azonban bőven elég ahhoz, hogy legyen egy kis fűszer a történetben. Az útvonal teljes egészében az erdőben vezet, távol Párizs aszfaltjától és zsúfolt járdáitól. A lombos fasorok és a fák árnyékában kanyargó ösvények között az élmény inkább egy felturbózott vasárnapi sétára emlékeztet, mint egy városi nagydíjra.

A rajt 9:30-kor volt, és már az első lépéseknél érezni lehetett, milyen nap következik. A mezőnyben elszórva futó iramfutók biztos pontot jelentettek a konkrét célidőkkel érkező versenyzőknek, legyen szó 45 percről, 50 percről vagy egy óráról. A többieket egyszerűen magával vitte a közös energia. „55 perces futást terveztem, végül 48 lett belőle. Nem tudom, az adrenalin vagy a biztatás volt-e az oka, de valami előre lökött” – meséli Théo, aki 28 évesen levegő után kapkodva, de csillogó szemmel ért a célvonalhoz.

A barátaim segítségével 340 eurót gyűjtöttem össze. A verseny napján már nem igazán magamért futottam.
Amandine

Ezen a kiadáson összesen 5292 futót rangsoroltak, ami komoly mozgósításról árulkodik. Az eredetileg helyszínen várt 10 000 résztvevős célkitűzést ugyanakkor némileg felnagyította a csatlakozó online mezőny: azok, akik a saját környékükön, pályájukon vagy vidéki útjaikon teljesítették a távot, GPS-órával a csuklójukon és a jótékony rajtszámmal az e-mail-fiókjukban. Az UNICEF több nagykövete és meghívott vendége is eljött, köztük a verseny védnöke, Élodie Gossuin, Jimmy Mohamed, Ophélie Meunier és Sylvie Tellier.

A jótékony rajtszám volt az idei kiadás igazi újítása

Az idei év nagy újdonsága, a jótékony rajtszám lehetővé tette, hogy a résztvevők a hagyományos rajtszám helyett egy számukra fontos ügyért fussanak. Az elv egyszerű, a hatása viszont annál erősebb. A teljes befolyt összeget az UNICEF kapta, hogy a gyermekkori alultápláltság elleni munkáját támogassa, az adománygyűjtésnek pedig nem volt felső határa: minden további euró kézzelfogható segítséget jelent a gyermekeknek.

Így aztán néhány futó jóval többet hozott magával a rajtvonalhoz, mint amennyi kilométer a lábában volt. Hónapokig gyűjtöttek, megosztották a kampányt a közösségi oldalakon, kisebb kihívásokat indítottak a családtagok és a kollégák körében. „A barátaim segítségével 340 eurót gyűjtöttem össze. A verseny napján már nem igazán magamért futottam” – mosolyog Amandine, a 41 éves, lyoni gyógytornász, aki kifejezetten erre az alkalomra érkezett. Nem tudni pontosan, ez hány adag terápiás élelmiszert jelent, de könnyű elképzelni, hogy valahol a világban életeket változtat meg.

A gyerekeknek is jutott saját verseny

Egy családi verseny nem sokat ér, ha csak a felnőttekre gondol. Ezért a 6–10, illetve a 11–14 éves gyerekek számára is ingyenes futamokat rendeztek, így a családok együtt tölthettek tartalmas időt, miközben a táplálkozás fontosságára és a sport előnyeire is felhívták a figyelmet.

Előző nap, május 9-én, szombaton 14:30-kor két ingyenes távot is kínáltak: 1 kilométert a 7–11 éveseknek és 3 kilométert a 12–15 éveseknek. A kisebbeknek így nem kellett a pálya szélén várakozniuk, amíg a nagyok bemelegítenek. „A nyolcéves lányom úgy futotta le az egy kilométert, hogy gyorsabb volt néhány felnőttnél, akiket a 10 kilométeren láttam” – tréfálkozott egy apa a versenyközpontban, arcán leplezetlen büszkeséggel. Gyerekek a rajtnál, az indulás adrenalinja, a nyakukban lógó rajtszám. Ezek a képek megmaradnak.

A virtuális verseny, ahol a távol lévők is jelen voltak

A virtuális versenyen bárki részt vehetett, tartózkodási helyétől függetlenül, teljesítményét pedig okosórával rögzíthette. Összetett és nemek szerinti rangsort is készítettek, a három leggyorsabb férfi és a három leggyorsabb nő pedig nyereményt kapott. Okos módja volt annak, hogy a közösség messze túlnyúljon Párizs körgyűrűjén, sőt Franciaország határain is.

Bordeaux-ból, Lyonból, Berlinből és Montréalból is rajthoz álltak futók ugyanabban az időben, ugyanazzal a digitális rajtszámmal és ugyanazzal az üggyel a fejükben. „Marseille-ben élek, egy 10 kilométeres futás miatt nem fogok felutazni Párizsba. De az, hogy több ezer emberrel egyszerre futhatok, egyszerre furcsa és jó érzés” – mondja Romain, akinek Strava-fiókján büszkén szerepelt a vasárnap reggeli 10 kilométere több száz másik teljesítés mellett.

Minden lépés számít, az adományok pedig gyűlnek

2025-ben az első kiadás 6000 futót mozgatott meg a helyszínen és virtuálisan, valamint több mint 250 elkötelezett ismert személyt is, ami már akkor valódi sikert jelentett, és arra ösztönözte a szervezőket, hogy a második alkalommal még magasabbra tegyék a lécet. A vállalás teljesült. Ann Avril, az UNICEF France vezérigazgatója egyenesen fogalmazott: az alultápláltság korunk egyik legsürgetőbb kihívása, amely világszerte gyermekek millióit érinti.

A részidők, a befutóérmek és a célba érkezés utáni szelfik mögött ott van ez a valóság. És az, hogy néhány ezer francia vasárnap reggel korán kelt, felhúzta a futócipőjét, majd 10 kilométert futott azért, hogy legalább jelképesen válaszoljon erre a kihívásra, határozottan jó dolog. „Jövőre is eljövök. És megpróbálok még több embert magammal hozni” – ígéri Laure, aki 52 évesen két kamaszfiával érkezett. Egy második kiadástól nehéz lenne ennél jobb mérleget kívánni.

✔ A 2026-os UNICEF 10 kilométeres versenyének eredményei