A Nuit des Relais tízéves jubileumát képeslapszerű környezetben ünnepelték a Parc Floralban

Micsoda színes kavalkád! A Parc Floral először adott otthont a Nuit des Relais éjszakai váltóversenynek, amelyet a Fondation des Femmes tíz évvel ezelőtt indított útjára. Nem kevesebb mint 3000 résztvevő érkezett erre a nagyszabású estére, amely 169 458 eurót hozott. A teljes összeget olyan helyi szervezetek kapják, amelyek a bántalmazás áldozatává vált nőket segítik. „Tavaly országszerte 140 projektet finanszíroztunk. Több mint egymillió eurót fordítottunk a bezárással fenyegetett ügyfélszolgálatok megmentésére, jogászok és pszichológusok felvételére…” – mondta Laura Slimani, a Fondation des Femmes projektosztályának vezetője Cécile Grèsnek, a Stade 2 műsorvezetőjének. Az esemény házigazdája Anne-Cécile Mailfert, az egyesület elnöke volt.

A két műsorvezető remekül végezte a dolgát: már a park bejáratánál, sőt a metró kijáratánál is tetőfokára hágott a hangulat, ahol a RATP külön erre az alkalomra beállított buszjáratai várták a futókat. Odabent a Fondation egyik önkéntese rövid képzést tartott az utcai zaklatásról.

Már 18 órától színpadi programok, köztük koncert szórakoztatták az érkezőket, akik a melegházat is felfedezhették, ahol az egyesületek berendezkedtek. A rajtnál 300 futó indult el a saját rajtzónájából egy 600 méteres körre, majd átadta a váltóbotot csapata következő tagjának. Néhányan kilőttek, mások inkább visszafogták a tempót, tudva, hogy csapattársaik néhány köre után nekik is újra pályára kell lépniük. „A társadalom minden szereplője jelen van. Tizenegy párizsi városházi csapatunk, 200 MGEN-munkatársunk és 1000 magánszemélyünk van. Ez valódi közös összefogás, és éppen ez hozza meg a különbséget” – hangsúlyozta Lise Gallard, a Fondation társadalmi szerepvállalásért felelős vezetője.

Lila látvány, amely mindenkit lenyűgözött

A verseny a nap végének erős fényében rajtolt el. A magasabban fekvő esplanádról tökéletes kilátás nyílt a váltóra. „Mindig igyekszünk különleges helyszíneket választani” – tette hozzá a Fondation des Femmes kommunikációs és adománygyűjtési igazgatója. „A futás a végpont, de az emberek már előtte is hatalmas elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot.” Minden csapatnak legalább 1000 eurót kellett összegyűjtenie az induláshoz. Nem csoda, hogy mindegyikük ki akarta élvezni az estét.

Megszólalt a harang, egy tehén pedig megadta a ritmust. Utána egy futballmezbe öltözött nő, egy mentőövvel körülvett másik résztvevő, egy plüssállatot cipelő férfi, egy macskafüles, lila esernyőt tartó futó és egy Poszeidónnak öltözött versenyző következett, hátán hullámokkal, kezében háromágú szigonnyal. A mezőny a tó és a színpad mögötti átjáró között szelte át a pályát. Akik nem jelmezben érkeztek, a legszebb lila pólójukat viselték, rajta a Fondation des Femmes vagy a Sine Qua Non logójával. Utóbbi egy másik szervezet, amely „eltapossa a nők elleni erőszakot”.

Minden futó a jelmezéhez illő váltóbotot tartott: telefon volt a mentőövben, másnál mikrofon, futball-labda, zászló, sárga kacsa, plüssnyúl vagy művirágcsokor. Néhány váltóbotot még fényfüzérrel is feldíszítettek. Ahogy beesteledett, az alkalomra felszerelt fények lágyan vonták be a parkot, megadva az est alaphangját. A lila szín fokozatosan birtokba vette a teret, míg végül teljesen elárasztotta. A verseny zárásaként mind a 3000 résztvevő együtt indult el egy utolsó körre Beyoncé „Run the World (Girls)” című dalának hangjaira.

A társadalom minden szereplője jelen van. Tizenegy párizsi városházi csapatunk, 200 MGEN-munkatársunk és 1000 magánszemélyünk van. Ez valódi közös összefogás, és éppen ez hozza meg a különbséget.

Minden generáció együtt egy közös ügyért

Egy körülbelül ötéves kislány újra és újra elszalad a nézők előtt, tekintetét a mögötte a levegőben lebegő piros léggömbre szegezve. De nem ő az egyetlen gyerek, aki teli torokból fut. A kizárólag gyerekekből álló, „A Tűz Főnixének rendje” névre keresztelt csapat süteményeladásból és a környezetük nagylelkűségéből 2400 eurót gyűjtött. „A nagymamáktól is kuncsorogtunk” – nevetett az egyik fiú a két műsorvezető mikrofonja előtt.

A felnőttcsapatok is legalább ennyire sokszínűek voltak. Egy másik, eredetileg hét-, végül négyfős csapat, a Run’her tagjai „elmentek a haverjaink gazdag nagynénjeihez és nagybácsijaihoz” – mesélte Alice, a csapat maratonfutója. Számukra egyértelmű volt, hogy részt vesznek az eseményen, amelyen néhányan már tavaly is indultak. „Az egyesületi, humanitárius és nonprofit szektorban dolgozva ismertük meg egymást. Ez már önmagában is a mi világunk” – magyarázta Alice, akihez James is csatlakozott, a projekt kezdeményezője: „Jó dolog tüntetésekre járni és dolgokat újra megosztani, de az is klassz, ha adománygyűjtéssel teszünk az ügyért.”

A Stand Speak Rise Up! csapata, amely a vele azonos nevű szervezetet képviselte, könnyebben gyűjtött pénzt az egyesület jó hírének köszönhetően, valamint annak, hogy az egyesület alkalmazottja, Clémence Lainé mintegy tíz embert toborzott. „Egyszerűen azért szerveztek be minket, hogy támogassuk a számunkra fontos ügyet. Mindannyian lecsaptunk a lehetőségre. Gyakran futok, ez a szenvedélyem. Nagyszerűnek tartom, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, miközben ezt a közös lendületet is támogatom” – mesélte Colin Lucas, aki három hét múlva maratont fut, akárcsak csapata két másik tagja. „Személyes kihívásként, versenytempóban és a sebességre figyelve csináljuk, de mindenekelőtt az ügyért, amelyet képviselünk.”

Mások kevésbé a teljesítmény miatt érkeztek. Auriane Hochet az egyesületet képviselte, amely terápiás táncfoglalkozásokkal segíti a szexuális erőszak áldozatául esett nőket. Indulás előtt még az is megfordult a fejében, hogy inkább sétálni fog. Összesen öten futottak, köztük néhány férfi. A vegyes csapat részvétele illeszkedik az egyesület küldetéséhez: az áldozattá vált nőket támogatják, miközben a férfiakat is érzékenyítik.