Athéni maraton: egy legendás verseny
A világ szinte minden városában rendeznek saját 42,195 kilométeres versenyt. Egyes maratonok azonban mitikusabbak a többinél. Az Athéni maraton kétségkívül közéjük tartozik: minden évben a világ minden tájáról futók tömegeit vonzza Pheidippidész, a hírnök nyomában. Visszatekintünk a történelmi verseny 42. kiadására, amelyet november 9-én, vasárnap rendeztek meg.
A 40 000 résztvevő szinte az eredeti útvonalon rajtolt el. Így testközelből élhették át annak a Pheidippidész nevű katonának a történetét, aki mintegy 40 kilométert tett meg Marathón és Athén között, hogy hírül adja a görögök perzsák felett aratott győzelmét. Mindez 2500 évvel ezelőtt történt, az első perzsa háború idején. A hatalmas erőfeszítés az életébe kerülhetett. A hírnök akaratán kívül, mit sem sejtve vált a történelem részévé.
1896, az újkori olimpia első kiadása Athénban
Az első maratont 1896-ban rendezték meg az újkori olimpiai játékok első kiadásán, Athénban. A cél az ókori legenda előtti tisztelgés volt. Az eseményt a dicsőséges görög ókor feltámadásaként ünnepelték, amely több mint ezer éven át, Kr. e. 776-tól Kr. u. 393-ig adott otthont az olimpiai játékoknak. A játékok az 5. század hajnalán, Theodosius császár döntése nyomán szűntek meg. Az ok: a pogány esemény ellentétben állt az új keresztény vallással.
A 42,195 kilométeres táv, szemben az addigi 40 kilométerrel, 1908-ban, a londoni olimpián jelent meg. A pályát 2 kilométerrel meghosszabbították, hogy az olimpiai verseny a windsori kastély ablakai alatt rajtolhasson. Ezt az angol király, VII. Eduárd, Viktória királynő fia felesége kívánta így. Ez azonban nem volt az egyetlen királyi szeszély: a befolyásos uralkodó azt is elrendelte, hogy a cél a White City Stadium királyi páholya előtt legyen. A 42,195 kilométeres táv azóta változatlan.
Nehéz pálya, ikonikus befutó
Az útvonal történelméről és szépségéről, de a keménységéről is ismert. Az 550 méternyi szintemelkedéssel a verseny emelkedők és lejtők váltakozásából áll. A 20. kilométer után érezhetően nehezebbé válik. A kezdetben gyors pályát később meredekebb szakaszok követik: a Pallini-hágó a 27. és 28. kilométer között, majd a 30. és 31. kilométer táján, mielőtt az útvonal visszaereszkedik a főváros felé. A maratonisták megcsodálhatták az út mentén elszórtan álló ikonikus szobrokat, a jellegzetes olajfaligeteket és szőlőültetvényeket. Mindezt az Égei-tenger látványával kísérve.
Az Athéni maraton, amelyet The Authentic néven is emlegetnek, ugyanazt az útvonalat követi, mint a 2004-es olimpia maratonja. Az 1896-os pályához is szinte teljesen azonos. A bátrak Marathón településéről indultak, annak a csatatérnek a közeléből, ahol az athéniak legyőzték a náluk háromszor nagyobb perzsa sereget.
A befutót a Panathénaikosz Stadion szívében alakították ki, miután a mezőny áthaladt a környékbeli falvakon és városrészeken. Az ókori athéni stadiont az újkori olimpiai játékok első kiadására felújították. Az 1896-os ünnepen a görög Louis Spiridon szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. A futók ma is átélhetik azt a különleges érzelmi pillanatot, amikor belépnek a 80 000 férőhelyes arénába.
A hazaiak az élmezőnyben
A görögök idén a lehető legszebb módon tisztelegtek örökségük előtt. A győzelmet Panagiotis Karaiskos szerezte meg 2:20:10-es idővel, honfitársa, Konstantinos Stamoulis előtt, aki 2:23:24 alatt ért célba. A bronzérem a magyar Laszlo Tarnai nyakába került, 2:23:53-as időeredménnyel. A nőknél a hazaiak kettős győzelmet arattak. Stamatia Noula nyert 2:39:28-as idővel, őt Panagotia Vlachaki követte (2:49:31), majd Ourania Rempouli (2:52:07). A nagyszabású esemény keretében további versenyeket is rendeztek, köztük 10 és 5 kilométeres futamot, valamint gyerekversenyeket.
Az Athéni maraton a legendás versenyek egyike. Ez a lenyűgöző, ugyanakkor kőkemény futam lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők, ha nem is gyalog, de futva Pheidippidész nyomába eredjenek. Olajfaligetek, szőlőültetvények, szobrok és az Égei-tenger között ez a mediterrán, embert próbáló útvonal minden nehézséget megér. A 42,195 kilométer Marathón és Athén között egyáltalán nem könnyű. A Panathénaikosz Stadionban azonban minden résztvevő felejthetetlen emlékekkel a fejében szakította át a célszalagot.