Marathon Loudéac-Pontivy: Guillaume Ruel földbe döngölte a rekordot, Amélie Sinquin pedig show-t csinált
Május 31-én, vasárnap 5200 futó rótta Közép-Bretagne útjait a Marathon Loudéac-Pontivy kilencedik kiadásán. Guillaume Ruel 2:23:05-ös, Amélie Sinquin pedig 2:55:51-es idővel állhatott a dobogó legfelső fokára.
Amikor Guillaume Ruel megérkezik a Marathon Loudéac-Pontivy rajtjához, éppen háromhetes font-romeu-i edzőtáborból érkezik. Ez nem az a fajta magaslati pihenés, amikor az ember egy függőágyban lazít 1800 méteren. A Stade Saint-Lô atlétája, aki 50 kilométeren Európa-, 100 kilométeren pedig francia rekordot tart, kőkeményen dolgozik a magaslaton, az időeredményén pedig ez rögtön látszik. A loudéaci Calouet lóversenypályáról induló, ponttól pontig tartó pálya nagyrészt a Vélodyssée útvonalán vezet, amely egy zöldúttá alakított egykori vasútvonal, majd a Nantes–Brest-csatorna mellett halad. Ruel már az első métereken diktálja a saját utazótempóját. Nincs egojáték, nincs felesleges taktikai huzavona: a normandiai futó a maga ritmusában halad, abban a tempóban, amely a hosszú távok specialistájaként a védjegyévé vált.
Az eredmény önmagáért beszél. Ruel 2:23:05-ös idővel érkezik a Halle Safire céljába, és fölényesen adja át a múltnak a verseny korábbi pályarekordját. Florian Le Vigouroux (Cima Pays d’Auray) 2:30:22-vel szerzi meg a harmadik helyet, Kleden Favennec (Quéven Athlétisme) előtt, aki 2:32:02-vel ér célba. Mindketten egyéni csúcsot futnak. A dobogó élén kialakuló trió megadja az alaphangot az erős mezőnyű versenyhez. Ruel számára ez a breton győzelem egy már így is sűrű, 2026-os szezonba illeszkedik. Néhány héttel korábban a Saint-Lô-i futó újabb sikert aratott a normandiai partraszállás strandjai mellett rendezett Marathon des Héros versenyen Bayeux-ben, ezzel tovább erősítve a területükhöz szorosan kötődő, természetközeli maratonok specialistájaként kialakult hírnevét. Bretagne csak rá várt.
A Rigole d’Hilvern, a zsilipek és a lángoló vádlik
Loudéac-Pontivy pályájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne említsük: önmagában is komoly érv a verseny mellett. A maraton Bretagne belső részének egyik legszebb turistaképeslapján vezeti végig a futókat: érinti a Rigole d’Hilvern csatornát, a Nantes–Brest-csatorna zsiliplépcsőit, valamint Pontivy középkori kastélyát, a Rohan hercegek várát, amely szinte váratlanul bukkan fel a hajrában.
Erdők, bocage-táj, breton falvak, zsilipek és a csatorna: az útvonal egyszerre repít ki a hétköznapokból és mozgatja meg a lábakat. A pálya összességében gyors, a szint 58 és 94 méter között változik, de 35 kilométer után a lábak így is jelzik, hogy nem maradt minden következmény nélkül a nap. A Vélodyssée egykori vasútvonalból kialakított útvonala, stabilizált vontatóútjai és ösvényei az útvonal jelentős részén átvezetik a mezőnyt Bretagne szívén.
A futók Saint-Gonneryn, nem pedig Sean Conneryn haladnak át, ahogy azt a verseny szervezői némi malíciával megjegyzik, majd Saint-Gérand következik, mielőtt a kastély tornyai végre a megpróbáltatások végét jelzik. Idén az útvonal kétszer is áthaladt Loudéac belvárosán, érintette Pontivy központját és az Aquarev parkot, miközben a Rigole d’Hilvern hosszabb szakaszával is bővült a korábbi kiadásokhoz képest.
Sinquin és Balluais-Delaunay, hét másodperc döntött
A női befutóhoz érve a verseny teljes suspense-be fordul. Amélie Sinquin (Stade Rennais Athlétisme) 2:55:51-gyel győz, de Ludivine Balluais-Delaunay (Joggers du Couesnon) mind a 42 kilométeren a nyomában marad. A végén mindössze hét másodperc a különbség, alig több, mint amennyi ennek a mondatnak a hangos felolvasásához kell. Egy maratonon hét másodperc egyszerre semmi és minden.
Eugénie Boterf (Caen Athletic Club) 3:13:32-vel a harmadik helyen ér célba, Coralie Tirot (S/L ASPTT Rennes) és a veterán Natacha Pestel (EA Pays de Brocéliande) előtt, aki az M3-as kategóriát 3:26:32-vel nyeri meg. Ez is mutatja, hogy ez a maraton az életkori kategóriákat sem kezeli félvállról.
Benoît Fanouillère, akit nem lehet letaszítani
A félmaratonon ismét remekelt egy helyi figura, méghozzá olyan állandósággal, amelytől még az órák is zavarba jöhetnének. A pálya ura, Benoît Fanouillère (S/L Athlétisme Loudéac) 1:12:53-mal hetedszer nyeri meg ezt a versenyt. Hét győzelem gyakorlatilag hazai pályán, abban a városban, ahol edz, és ahol valószínűleg a pálya minden kanyarját úgy ismeri, mint a tenyerét. Théo Noël (Athlétisme Pays de Pontivy) 1:13:00-val a második. A nőknél Katia Raoult (S/L Castres Athlétisme) 1:19:18-cal fölényesen nyeri a félmaratont, kényelmes előnnyel Lénaïck Touzé (Dominicaine A) előtt, aki 1:20:02-vel ér célba.
10 és 5 kilométeren a fiataloké a főszerep
A 10 kilométeres versenyt Mathieu Coyat, az S/L Athlétisme Loudéac reménysége nyeri 31:48-cal, ami országúti távon igencsak odacsapós idő. A nőknél Cécilia Mobuchon (ASCO Inter Atlas), a félmaraton 2019-es francia bajnoka győz 38:23-mal, egy szép top 10 élén, amelyet szinte teljes egészében a SEN és M0 korosztály képviselői töltenek meg.
Az 5 kilométer a kadétok és a reménységek játszótere. A férfiaknál Pierre Barbe (S/L AC Merdrignac) 16:41-gyel diadalmaskodik. A nőknél Laetitia Gérard nyer 20:55-tel, Tiphaine Le Lavandier és Auralia Hascoet előtt. Sok résztvevőnek ez a táv jelenti az első komoly találkozást a hivatalos versenyzés izgalmával.
5200 futó és egy futó Bretagne
Érdemes időzni ennél a számnál. Idén 5200 futó rótta Közép-Bretagne útjait, a maraton és a félmaraton pedig már hetekkel a rajt előtt betelt. A verseny közeledtével már csak a 10 és az 5 kilométeres távra lehetett nevezni. Ez is bizonyítja, hogy a maraton iránti érdeklődés töretlen, sőt egyre nő.
Zenekarok és nézők gondoskodtak a hangulatról a pálya mentén és a két érintett településen, így ez a nap jóval több volt egyszerű sportversenynél. Zenekarok, a futók jelmezversenye, a Halle Safire finisherfaluja: a Loudéac-Pontivy receptje breton könnyedséggel keveri a teljesítményt és az ünneplést.
A „Közép-Bretagne első maratonja” tovább növekszik
Mindössze kilenc kiadás alatt a Marathon Loudéac-Pontivy komoly hírnevet szerzett magának a francia futótérképen. A szervezők Közép-Bretagne első maratonjaként mutatják be, és a verseny egyszerre kínál komoly kihívást az időeredményre hajtóknak, valamint szemlélődést a táj szerelmeseinek. Éppen ez a kettősség vonzza a résztvevőket. Ide nem csak rekordot dönteni érkeznek: a két évszázados zsilipek mellett is el akarnak futni, és látni akarják, ahogy a Rohan-kastély az utolsó kilométereken szinte jutalomként bukkan fel. A tizedik kiadás már a láthatáron van. Ha Guillaume Ruel visszatér megvédeni címét, Fanouillère pedig megpróbálja megszerezni nyolcadik félmaratoni győzelmét, emlékezetes napnak nézünk elébe a Nantes–Brest-csatorna partján.