Tokiói világbajnokság: Beatrice Chebet továbbra is a női 5000 méter királynője, újabb aranydupla a 10 000 után

Két barátnő párharca, egyetlen győztes. Az utolsó kanyarban Faith Kipyegon (31) vezette a tokiói világbajnokság szombati 5000 méteres döntőjét. Az egyenesben azonban Beatrice Chebet (25) megismételte a párizsi receptet: bekapcsolta a rakétákat, és mindenkit lehagyva 14:54,36-tal ért célba. A kenyai ezüstérmes (14:55,07) és Nadia Battocletti (14:55,42) tette teljessé a lélegzetelállító döntő dobogóját. A 10 000 méteren szerzett arany után a kenyai futónő duplázott, és még mélyebbre véste a nevét a táv történetébe. A párizsi olimpia óta Beatrice Chebet és Faith Kipyegon párharca a női hosszútávfutás egyik legizgalmasabb rivalizálásává vált. „A barátnőm, Beatrice Chebet a legjobb” – mondta a vezérek csatája után Kipyegon, aki néhány nappal korábban uralta az 1500 métert, és ezen a távon a budapesti világbajnokságon is aranyérmet nyert. Japánban minden pályasport-rajongó tudta, hogy a végéig alighanem ez a két futónő marad harcban.

🗼 #WCHTokyo25 | 🇰🇪 KENYAI DUPLA AZ 5000 MÉTER DÖNTŐJÉBEN!

Beatrice Chebet aranyat, honfitársa, Faith Kipyegon pedig ezüstöt nyert!

📺 Kövesd élőben: https://t.co/QFMsWhP2wW pic.twitter.com/UYkBj4vm2z

— francetvsport (@francetvsport) September 20, 2025

„Azt hiszem, nem kell korlátoznunk magunkat”

„Nagyon boldoggá tesz, hogy két aranyéremmel térhetek haza” – mondta a táv világcsúcstartója (13:58,06), aki ezt az eredményt a júliusban, Eugene-ben (Egyesült Államok) futotta. A 10 000 méter megnyerése után újra az 5000 métert is meg akartam nyerni, ahogy Párizsban. Hihetetlen szezonom van. Mindig biztatom magam, és azt hiszem, nem kell korlátoznunk magunkat. Ha jól sikerül egy edzés, bármilyen kihívást vállalhatsz. Faith-szel (Kipyegon) és Nadiával (Battocletti) együtt csak hinnünk kellett magunkban. Ma nem volt könnyű verseny. Nyomás nélkül érkeztem ide, és tudtam, hogy nem szabad stresszelnem. Akár veszítesz, akár nyersz, hinned kell magadban, és képesnek kell lenned még erősebben visszatérni. Őrület, hogy Kenya arany- és ezüstéremmel térhet haza. Faith és én régóta barátok vagyunk. Kölcsönösen motiváljuk egymást, és nagyon elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Mindhárom érmet Kenyának akartuk megszerezni, de sajnos Anes Jebet (Ngetich) nem járt sikerrel. Minden jót kívánok neki. Erősen fut, és hiszem, hogy eljön még az ő ideje is.”

Taktika, tempó és az utolsó száz méter

A rajt óvatos, szinte ünnepélyes volt, majd kilométerről kilométerre gyorsult a tempó. A két óriás figyelte a mezőnyt és felmérte az ellenfelek erejét. Az amerikaiak, Shelby Houlihan (4. hely, 14:57,42) és Josette Andrews (6. hely, 15:00,25) álltak az élre, miközben Agnes Jebet Ngetich (15. hely, 15:13,78) egyenletes, kocogós tempóban haladt (3:17 kilométerenként, ami féltávnál 15:40-es részidőt jelentett), szinte „edzőfutásként”. Néhány versennyel ellentétben, ahol már az első kilométertől fullasztó a ritmus, ez az 5000 méteres döntő eleinte taktikai csatát hozott. Faith Kipyegon sokáig zárta a sort, majd az 1500 méteres pont után visszazárkózott a bolyba.

A céltól 600 méterre a kenyaiak tempót váltottak, de a harangszónál Battocletti vállalta el a vezetést. A mezőny széthúzódott, a tempó időnként visszaesett, majd újabb és újabb gyorsítások következtek, mígnem Chebet és Kipyegon az utolsó kilométeren átvette az irányítást. Az utolsó kanyarban Kipyegon kedvező helyzetben volt, Chebet azonban villámgyorsan megindult a célegyenesben, és maradt annyi ereje, hogy visszaverje honfitársa hajráját. Késhegyre menő befutó volt, ahol minden lépés számított.

A dupla arany történelmi tett?

A 10 000 és az 5000 méter megnyerése ugyanazon a világbajnokságon nem újdonság, de a két távon egyaránt a csúcson maradni, ilyen kiélezett versenyeken és világklasszis ellenfelekkel szemben, továbbra is ritka teljesítmény. Chebet a 10 000 méteren aratott győzelmével (30:37,61), ahol Nadia Battocletti és Gudaf Tsegay (5. hely, 14:57,82) előtt ért célba egy robbanásveszélyes hajrában, már jelezte, hogy szinte földöntúli formában van. Ez a siker tovább erősíti a helyét a női hosszútávfutás egyik meghatározó alakjaként. A világbajnokságokon 2011-ig, a daegui vb-ig (Dél-Korea) kell visszamenni az előző női 5000/10 000 méteres dupláért, amely akkor a kenyai Vivian Cheruiyot nevéhez fűződött.

Battocletti, a csúcs kapujában érkező kellemes meglepetés a világ számára

Nadia Battocletti, akit gyakran inkább a hosszabb távú versenyekről ismernek, hibátlanul befért az élhármasba, és megszerezte Olaszország hetedik érmét a vasárnapi zárónap előtt. A harmadik helye, miközben a két kenyai egymással csatázott, figyelemre méltó: az olasz futónő újabb érmet tett nemzetközi sikerei mellé. Európában már korábban is letette a névjegyét: a 2024-es római Eb-n 5000/10 000 méteres duplát ért el, Olaszország csapatával pedig több mezei futó Európa-bajnoki címet is nyert. Fiatalon, édesapja, a korábbi junior-világbajnok Giuliano edzői irányításával már Tallinnban is feltűnést keltett az U23-asok között, amikor megnyerte az 5000 métert.

A 2024-es párizsi olimpián Battocletti a 10 000 méteren szerzett ezüsttel újabb értékes fémet tett a gyűjteményébe, és az első olasz nő lett, aki ezen a távon olimpiai dobogóra állhatott. Egyéni csúcsai önmagukért beszélnek: 14:23 5000 méteren, 30:38 10 000-en, emellett teremben és országúton is kiváló eredményeket ért el. A 31 országos bajnoki címmel és több olasz rekorddal rendelkező Nadia nemcsak mentálisan erős, hiszen akkor sem enged el, amikor a fő párharc reflektorfényben zajlik, hanem azt is remekül érzi, mikor vált ritmust, és mikor kell kitartani a célig.

Mit változtatott Hassan hiánya?

Sifan Hassan, aki a 2021-es olimpián 5000 méteren nyert, a budapesti világbajnokságon pedig ezüstérmes lett, nem vett részt ebben a csatában. Figyelmét a Sydney Maratonra összpontosította, ahol augusztus 31-én 2:18:22-es pályarekordot futott. Hiánya űrt hagyott maga után, egyben lehetőséget teremtett, Chebet pedig élt vele. Ebben a helyzetben a Chebet–Kipyegon párharc még nagyobb jelentőséget kap: Sifan Hassan árnyéka nélkül zajló, annál tisztább összecsapás volt, amely két olyan sportolónőről szólt, akiknek pályája keresztezi egymást, kihívást jelentenek egymásnak, és kölcsönösen csodálják a másikat.