Nagy hőség és futás: a hipertermia a sportolók láthatatlan ellensége
A 2026-os nyár ismét intenzív és visszatérő hőhullámokkal érkezett, amelyek mindenkit arra kényszerítenek, hogy felülvizsgálja mindennapi szokásait. A leginkább érintettek között ott vannak az amatőr és profi sportolók is, akiknek egy új, megkerülhetetlen tényezőhöz, a hőmérséklethez kell alkalmazkodniuk. Kora reggeli futás, folyamatos hidratálás, alacsonyabb intenzitás… Papíron magától értetődő tanácsoknak tűnnek, ám nagy melegben figyelmen kívül hagyni őket akár végzetes is lehet. A háttérben a terheléses hipertermia áll.
A szélesebb közönség számára még mindig kevéssé ismert hipertermia jóval több egy egyszerű „ hőgutánál”. A szervezet hirtelen fellépő működészavaráról van szó: terhelés közben képtelenné válik saját testhőmérsékletének szabályozására. A maghőmérséklet ilyenkor átlépi a kritikus 40 °C-os határt, ami súlyosan károsítja az izmok, az agy és a létfontosságú szervek működését. A közelmúlt eseményei is erre figyelmeztetnek: májusban egy 28 éves résztvevő életét vesztette a lyoni Hyrox-versenyen.
A hipertermia mindenkit veszélyeztet
Csapda azt hinni, hogy a fiatalság és a kiváló fizikai állapot megvéd az ilyen problémáktól. Arthur Audo, a 21 éves sportoló a saját kárán tapasztalta meg ezt. A Saint-Malo-i IUT hallgatója edzett futó és labdarúgó volt, korábban semmilyen egészségügyi problémája nem akadt. Ennek ellenére 2025. június 20-án, a Corrida de Langueux 33 °C-os, fullasztó hőségben megrendezett futamán kis híján összeomlott az élete a 13 kilométer végén.
„Semmire sem emlékszem abból, ahogy áthaladtam a célvonalon” – meséli. A súlyos hipertermia miatt Arthur a célban összeesett. A mentők azonnal ellátták, majd 48 órára mesterséges kómába helyezték, hogy megóvják a szerveit és életben tartsák.
Az orvosok nagyon őszinték voltak a szüleimmel. Alig volt esélyem a túlélésre.
Bár a fiatalember elkerülte a legrosszabbat, egy évvel később is valódi fizikai következményekkel él. „Még nem tértem vissza százszázalékosan. A szervezetem továbbra is sebezhető a hőséggel szemben, nálam pedig nagyobb a kiújulás kockázata”. Arthur már ismét pályára lépett a futballban, de rajtszámot még nem tűzött ki magára. Ez azonban már csak idő kérdése. „Szerintem fontos megmutatni, hogy ami velem történt, azután is vissza kell ülni a nyeregbe”.
Hogyan omolhat össze ilyen hirtelen egy fiatal, edzett szervezet? Dr. Bastien Louguet sportorvos szerint a test egy nagy igénybevételnek kitett motorhoz hasonlít, amely csak szűk hőmérsékleti tartományban működik megfelelően: „A szervezetben az anyagcsere egy bizonyos hőmérsékleti tartományban működik optimálisan. Amikor a testhőmérséklet túl magasra emelkedik, egyes szervek működése felmondhatja a szolgálatot. Mivel a szervek egymás működésére támaszkodnak, ez láncreakciót indíthat el, nagyon súlyos következményekkel”.
A korai vészjelek, például a fejfájás, a szédülés, az összefüggéstelen beszéd vagy a bizonytalan lépések azonnali beavatkozást igényelnek. A kórképpel kapcsolatos tájékoztatás azonban még mindig gyerekcipőben jár. „A klasszikus hőgutáról hallani, de a terheléses hipertermiát szinte senki sem ismeri” – panaszolja Arthur. „Pedig bárkivel megtörténhet, amatőrrel és profival egyaránt”. Mégis történnek lépések: Arthur a Corrida de Langueux 2026-os éves konferenciáján is elmesélhette a történetét. A kezdeményezés célja, hogy megelőzze a bajt, és felhívja a sportolók figyelmét a veszélyre.
Dr. Bastien Louguet azt is hozzáteszi „a hipertermia három tényező együttállása: az időjárási körülményeké, a terhelésé és az egyéné. Nincs egyetlen, minden esetre érvényes forgatókönyv”.
© Arthur AudoÚj alapokra kell helyezni a sporteseményeket?
A klímaváltozás és a gyakoribb hőhullámok miatt ez a kérdés már messze túlmutat az egyéni felelősségvállaláson. A profi és az amatőr sport egyaránt keményen szembesül a bolygó által szabott korlátokkal. Az olyan jelentős versenyek, mint a Ironman de Nice vagy egyes nyári maratonok hőség miatti törlése bizonyítja, hogy az alkalmazkodásnak minden szinten meg kell történnie.
A szövetségeknek, ligáknak és versenyszervezőknek nincs más választásuk, mint változtatni. A sportnaptárak újragondolása, a versenyek tavaszra vagy őszre helyezése, a rajtok éjszakai időpontra hozása, az egészségügyi jelenlét jelentős megerősítése, valamint a rendszeres törlési protokollok bevezetése, amikor a hőmérő 30 °C fölé emelkedik: a résztvevők egészsége bátor döntéseket követel. A határok feszegetése és a terhelés szeretete a sport lényegéhez tartozik, de egyetlen időeredmény és egyetlen érem sem ér annyit, hogy kockára tegyük érte az életünket.
