Ndikumana és Berha nyerte a 31 év után visszatért lille-i maratont, Sime és Sénéchal a félmaratonon villogott

Férfi maraton: Celestin Ndikumana leiskolázta a rutinosokat

A verseny jelentős részében az éllovas csoport szorosan együtt maradt, valószínűleg a szél miatt. A tempó ekkor 2:08 körüli befutóidőnek felelt meg. A 28. és 32. kilométer között a boly kezdett széthúzódni, a mintegy tizenöt fős csoportból alig tíz futó maradt.

A 32. kilométernél, Lille felé a déli szakaszon fordult igazán izgalmasra a futam. Gebru Redahgne, az 1-es rajtszám viselője indított támadást. Celestin Ndikumana társaságában fokozatosan gyorsított, és pár métert ellépett. A tartós nyomás lassan szétszedte az élbolyt.

A kettős szökés nagyjából két kilométerig tartott, aztán két versenyző, köztük Salomon Mutai, visszazárkózott az élre. Edwin Kiptoo a 35. kilométernél csatlakozott. Öten voltak, a támadások sorra követték egymást, de a dobogóért harcolók a 37. kilométerig együtt maradtak.

Ekkor döntött úgy Celestin Ndikumana, hogy megteszi a különbséget. A mindössze 24 éves burundi futó első maratonján támadt a Jean-Baptiste-Lebas park után. Gebru Redahgne és Salomon Mutai megpróbált reagálni, a többiek fokozatosan lemaradtak. A dobogó ekkor már két, a távot jól ismerő futó és egy kifejezetten bátor újonc körül rajzolódott ki.

Ndikumana tovább erősített, és növelte az előnyét. Mögötte Salomon Mutai és Gebru Redahgne a 39. kilométerig tartotta a kapcsolatot, ekkor az ugandai versenyző újra gyorsított. Az etióp követte, de a második hely sorsa az utolsó 1500 méteren dőlt el, tiszta tempóból. Igazi hajrá nélkül Mutai fokozatosan elhúzott riválisától.

Celestin Ndikumana 2:07:52-vel nyert, 1:44 perces előnnyel a 2:09:36-tal második Salomon Mutai előtt. A dobogó harmadik fokán Gebru Redahgne végzett 2:09:39-cel, mindössze három másodperccel lemaradva ellenfele mögött.

A célban a győztesen elégedettség és fáradtság látszott. A körülmények nehézségét is kiemelte: „Jól érzem magam, örülök. A verseny jó volt, de tényleg túl sok volt a szél. Megtettem, amit tudtam, sokkal nehezebb volt, mint gondoltam.”

Burundi egyébként remek csapateredményt hozott: Emile Hafashimana 2:10:16-tal negyedik lett. Edwin Kiptoo (2:10:24) és Melese Kasa (2:10:46) zárja a legjobb hatot.

Női maraton: Afera Berha magányosan száguldott

A nőknél jóval egyszerűbb volt a forgatókönyv. Afera Berha gyorsan az élre állt, és végig nyugodtan futott. A tempómegvezetője társaságában egyenletesen haladt a célig, és 2:22:30-cal nyert.

Az üldözőivel szembeni különbség jól mutatja az fölényét: a kenyai Faith Chepkoech 2:35:39-cel lett második, több mint 13 perccel a győztes mögött. Honfitársa, Caroline Biwott 2:39:14-gyel állhatott a dobogó harmadik fokára. A nemzetközi trió mögött a francia versenyzők vették át a szót. Amélia Cuvellier remek negyedik helyen végzett 2:41:50-nel, megelőzve Diotime Boudoussier-t, aki 2:42:27-tel lett ötödik.

Férfi félmaraton: Mezgebu Sime bemutatója

A félmaraton rajtja nagyjából tíz perc késéssel dördült el. Mezgebu Sime-t ez nem zavarta, Mezgebu Sime gyorsan átvette a vezetést, és többé nem engedte ki a kezéből. Az etióp futó 1:00:23-mal repült át a távon, egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratva.

A célvonal átlépése után azonnal elnyúlt a földön, láthatóan kimerülve. Nem kell aggódni: a győztes egyszerűen mindent kiadott magából, hogy az utolsó métereken is tartsa a tempót.

Mögötte szorosabb volt a harc a helyezésekért. Az etióp Ararso Negasa Gemada 1:01:37-tel lett második, 1:14-gyel a győztes mögött. A kenyai Onesmus Kipchirchir 1:01:45-tel állt a dobogó harmadik fokára, megelőzve a tanzániai Emanuel Dinday-t (1:01:58) és Naibei Kiplimo Mayebei-t (1:02:09).

A legjobb francia, Nicolas Vitré stabil hatodik helyen végzett 1:02:28-cal. Már a 7. kilométernél leszakadt a csoportról, és a holland Nathan Houwaard oldalán folytatta, aki végül 1:02:37-tel hetedik lett. A célban a francia elégedett volt a teljesítményével, de a szél hatását sajnálta: „Nagyon örülök. 1:02-t akartam futni, de a széllel ez bonyolult volt. Szerintem könnyebb körülmények között jobb időt tudtam volna”. Antonin Marquant 1:03:26-tal tizedik lett, így ő zárja a francia mérleget a legjobb tízben.

Női félmaraton: Mathilde Sénéchal új szintre lépett

Mathilde Sénéchal emlékezetes futást nyújtott a lille-i félmaratonon. A francia futó 1:10:12-vel nyert, egyéni csúcsot döntve, és megerősítve fejlődését a távon. Megelőzte a brest-i Mazarine Amis-t, aki 1:12:16-tal lett második (egyéni csúcs), a dobogót pedig a svájci Romane Wolhauser zárta 1:13:34-gyel. Manon Evrard (1:13:43) és Laëtitia Bleunven (1:14:24) a negyedik, illetve az ötödik helyen ért célba.

A győztesnek ez az idő egy türelmesen felépített verseny jutalma. Mikrofonunk előtt elmesélte a célját és a futás forgatókönyvét: „A célom tényleg az volt, hogy 1:11 alatt fussak. Az 5. és a 10. kilométernél pontosan tartottam a tempót, a 15.-nél viszont 9 másodperces hátrányban voltam. Akkor úgy döntöttem, hogy felrázom a fiúkból álló csoportot, amelyikkel futottam, és meglepő módon sokkal jobban éreztem magam az utolsó öt-hat kilométeren, mint a verseny többi részén.”

Ez az egyre erősödő futás az ő stílusa: „Nálam ez gyakran így van. Kell egy kis idő, amíg beindulok, a végén viszont jól megy. Teljesen kikapcsoltam, már nem néztem az órát, csak próbáltam újra és újra nyomni. Viszonylag jól viselhető fájdalom volt, voltak már versenyek, ahol sokkal jobban szenvedtem. Nem gondoltam, hogy a végén ennyi időt le tudok faragni. ”

Az eredmény épp jókor jött a francia futónak, aki a valenciai maratonra készül. A héten 130 kilométert futott, és egy nagy edzésblokkot egyéni csúccsal zárt, ami különösen biztató.

„Önbizalmat ad ez az idő. A maraton viszont továbbra is kemény és nagyon különleges. 1:11-1:12 körül ragadtam, most ezt a határt átléptem. Minél több ilyen edzést vagy versenyt tesz bele az ember, annál nyugodtabban állhat rajthoz.”

Az időn túl Mathilde Sénéchal a lille-i közönség fogadtatására is emlékezni fog, amely az első kilométertől az utolsóig végig jelen volt:

A hangulat tényleg óriási volt, nem volt tíz méter sem, ahol ne bíztatott volna valaki. Ritkán láttam ilyet. A 21 kilométeren ez igazán viszi az embert, kilép önmagából, és hagyja, hogy a zaj vigye előre.

A franciák között volt csalódás és volt nagy terv is

Nem minden francia futónak sikerült egyformán a verseny. A félmaratonon Benoît Fanouillère 23. lett 1:06:55-tel, jócskán elmaradva az eredeti, 1:04-es céljától. A breton futó szerint rossz cipőt választott a még nagyon nedves pályára.

„Egyáltalán nem tapadtak, borzasztóan csúszósak voltak, már a bemelegítés végén éreztem. A szél a verseny felétől kezdett erősödni, az sem segített, de nem akarok kifogásokat keresni. ”

A héten lett apa, és Bretagne-ból utazott el azzal a szándékkal, hogy érvényes időt fusson. A csalódása ellenére a nap pozitívumait is elismeri: „Nagyszerű a pálya, a hangulat remek volt.”

A maratonon Hugo Macquet lett a legjobb francia, összetettben 13. 2:19:17-tel. Számára különleges volt ez a verseny: hazai pályán, a családja és a barátai előtt futott, azzal az ambícióval, hogy ő legyen az első francia. „Miután megnéztem a rajtlistát és a nevezési időket, az járt a fejemben, hogy én legyek az első francia, hazai pályán, a család és a haverok előtt. ”

A szél azonban arra kényszerítette, hogy lejjebb adjon a terveiből. Eredetileg 2:16-ra készült, de a kedvezőtlenebb körülményekhez igazította a stratégiáját: „Eredetileg 2:16 volt a cél. A körülmények miatt inkább 2:20-ra mentem”. Végül ez alatt a határ alatt ért célba, a pályán tapasztalt nehézségek ellenére. A közönség energiája is megmaradt benne, amely időnként szinte magával ragadta: „Vigyázni kell a tempóval, különben túl gyorsan megy az ember, főleg az elején, hihetetlenül sokan álltak az út szélén”. A következő célt már ki is tűzte: „Jövőre szeretnék újra maratont futni, 2:16 alatt.”

Lille visszakapta a maratonját

Az időeredményeken és a teljesítményeken túl ezt a kiadást a tömegek részvétele tette emlékezetessé. Az előző napi szeszélyes időjárás ellenére több ezer néző jött el, hogy bíztassa a futókat, az elsőktől az utolsó célba érkezőkig. A önkéntesek is kulcsszerepet játszottak a visszatérés sikerében.

31 év kihagyás után Lille úgy kapta vissza a maratonját, hogy a lelkesedés messze túlmutatott a puszta sporton. Az összetartozás, az erőfeszítés és a közös öröm napja volt, ami újra megmutatta, hogy a futás mennyire össze tud hozni embereket. És máris kíváncsi az ember a folytatásra.