A kerékpáros mezőnyből a futók közé: Mathieu Van Der Poel, Tony Martin, Nacer Bouhanni és a bringások, akik futni kezdtek

Az elmúlt hónapokban egyre több kerékpáros húz futócipőt, és teljesít figyelemre méltó eredményeket. A Strava közösségét legutóbb a szupersztár Mathieu Van Der Poel mozgatta meg. A háromszoros cyclocross Európa-bajnok 10 kilométert futott 3:22-es kilométerenkénti tempóval, az aktivitás címe pedig ez volt: „Ez lenne a visszatérésem a Stravára?”. A bejegyzés valósággal felrobbantotta a számlálót: több mint 1200 hozzászólás és közel 70 000 kudos érkezett rá. Az „MVDP” októberben a Valencia félmaratonján is megmutathatta volna a tehetségét, amelyre benevezett. Bár a holland végül nem állt rajthoz, a neve a rajtlistán nem maradt észrevétlen.

A fenomén nincs egyedül. A négyszeres időfutam-világbajnok német Tony Martin első alkalommal egy 21 kilométeres versenyen tette próbára magát, amelyet 1:24 alatt teljesített. „Nekem nem rossz, de az élmezőnytől még nagyon messze van” írta, miközben elismeréssel beszélt a futóspecialisták teljesítményéről. Nacer Bouhanni, korábbi francia bajnok és profi kerékpáros, a frankfurti maratonon 2:34:36-os időt futott, mindössze egy évvel azután, hogy szögre akasztotta a kerékpárt. A francia sprinter néhány hete 1:11:37 alatt teljesítette a Semi de Boulogne-Billancourt félmaratont, és december 7-én Valenciában már 2:28 alatti időt céloz meg.

Jimmy Whelan, az ausztrál kerékpáros-tehetségtől a félmaratoni 1:01:37-ig

Az egyik leglátványosabb történet az ausztrál Jimmy Whelan nevéhez fűződik. A korábbi profi kerékpáros 2024-ben váltott futásra, a 29 éves sportoló pedig Valenciában elképesztő, 1:01:37-es időt futott a Valencia félmaratonján, ami minden idők 13. legjobb ausztrál eredménye. Hét éven át kerékpározott a legmagasabb szinten, többek között a World Tour mezőnyében, de húszéves koráig futott is. A középtávfutó kivételes állóképességi alappal érkezett. Saját bevallása szerint „csalókódot” jelent számára a kerékpáron felhalmozott hatalmas edzésmunka.

Az intenzív éveknek köszönhetően számára nem jelent gondot heti 200 kilométert futni, a jelenség pedig láthatóan nem riad vissza a kilométerek halmozásától. A 2018-as Tour des Flandres U23-as győztese rájött, hogy olyan alapokat épített, amilyenekkel „a futók között senki más” nem rendelkezik. Pályafutása után eredetileg profi triatlonistaként szeretett volna indulni Ironman 70.3-versenyeken, illetve célba vette a 2028-as Los Angeles-i olimpiát is. Azóta változott a terv: Jimmy Whelan ma már kizárólag egyetlen sportágra koncentrál, és maratoni olimpiai kvalifikációról álmodik.

Erős alapok a futáshoz

Ez a könnyedség sok kerékpárosnál megfigyelhető. Akik megszokták, hogy harminc órát töltenek nyeregben, azoknak nem okoz gondot többórányi futóedzést egymásra építeni. A futás jóval kevésbé időigényes a kerékpározásnál, így komoly, akár kiváló szint is elérhető anélkül, hogy valaki annyit edzene, mint bringán. Az ultrafutókat leszámítva egyetlen futó sem tudna napi négy-nyolc órát futni. A kerékpárosoknak ez rutin.

Damien Monier, a korábbi profi kerékpárosból lett amatőr futó, erre különösen jó példa. „Évente 30 000 kilométert tekertem, heti 25 órát, pihenőnap nélkül. Ezután jött három hét versenyzés, két szabadnappal. Nehéz volt ezt elviselni” meséli az egykori versenyző, aki 2010-ben megnyerte a Giro d’Italia 17. szakaszát.

A Cofidisnél asszisztensként és masszőrként dolgozó sportoló ma már a munkája mellett fut, és gyorsan felhívta magára a figyelmet az új sportágban. „Időben és távban két különböző sportról van szó, de sok hasonlóságot találtam az edzésmódszerekben és abban, ahogyan feszegetjük a határainkat.” Öt hónap futás és heti három-négy edzés után az egykori kerékpáros második lett az auvergne-i Trail des Volcans 25 kilométeres versenyén. „Mint minden valamirevaló kerékpáros, én is odatettem magam, ezért a 25 kilométert választottam. Aznap nagyon élveztem a versenyt, és az eredmény sem volt rossz”.

© Alanis Duc / Marathons.com

A mezőnyből hozott mentális erő

A Clermont-Ferrand-i sportolóra hamar felfigyelt Cyrille Merle edző, aki korábban országos szinten versenyzett. A szakembert Damien Monier „hatalmas állóképessége” és „nagy tehetsége” nyűgözte le. A magas szintű évek kivételes motort adtak neki, de ugyanígy acélos mentalitást is, amelyet a mezőnyben töltött, aszkéta életmódú pályafutása során épített fel. „Egy profi kerékpárosnál 50 százalék a láb, 50 százalék a fej” hangsúlyozza a hosszú távok iránt lelkesedő sportoló. A Clermont-Ferrand-i futó egy nap maratonon is rajthoz állna, célja pedig a korábbi országúti harcosok nem hivatalos rekordja: egy „kevésbé ismert olasz profi kerékpáros 2007-ben futott 2:26:26-os ideje”.

Edzője a 19 éves pályafutása miatt „profinak és precíznek” tartja Damien Moniert. A futó maga is mosolyog azon, mennyire szereti a kemény munkát, mennyire élvezi, hogy „szétcsapja magát”, és hogy a legjobbakkal méresse meg magát. Ez a kerékpárosok egyik jellegzetes tulajdonsága: mindig készek „szenvedni egy kicsit”.

A kerékpárosok rendkívüli adottságai

A többszörös francia pályakerékpáros üldözőbajnok az új sportágában azt is megtapasztalta, hogy szinte teljesen hiányzik a taktika. A tömegrajtoknál az egyenletes tempó a leggazdaságosabb erőbeosztás, így a kerékpárversenyekről ismert robbanékony támadások ritkák. Ezt a hegymászóként töltött évei után kifejezetten élvezte. „Jó érzés látni, ahogy a mezőny mögötted szétszakad, hátul elkezdenek leszakadni, te pedig tartod magad. Futás közben is felismerem ezt a mintát.”

Az első terepkeresztversenye előtt edzője két-három olyan ellenfelet is megnevezett, akiket nem érdemes követnie, mert elérhetetlenek. Ez azonban csak arra ösztönözte, hogy beférkőzzön az élbolyba. „Kerékpáros módon versenyeztem: az első mögött maradtam, végig szélárnyékban, aztán a végén támadtam. Nem volt túl szép tőlem, ez volt az első crossom, remélem, megbocsátotta.” A francia crossbajnokság Master kategóriájában ezt követően sorra érkeztek a jó helyezések: 2023-ban 18. lett Carhaix-ban, 2024-ben 8. Cap’Découverte-ben, 2025-ben pedig 15. Challans-ban. Ezek az eredmények jól mutatják a kerékpározásból érkező sportolók hatalmas tehetségét.

© Larry shooting 63

A kerékpárról futásra váltás nehézségei

Az átállás azonban nem mindig egyszerű. A megtámasztott sportágból az ütközésekkel járó futásra váltás gyakran sérülésekhez vezet. A futás jól összeegyeztethető a kerékpározással, fordítva azonban már jóval nehezebb a helyzet. A „Momonne” becenéven ismert sportoló ezt nem sokkal a Trail des Volcans és a Marvejols-Mende klasszikus után tapasztalta meg. Az utóbbit az újonc 1:22 alatt teljesítette. „Két hónapig tudtam futni, aztán három hónapra le kellett állnom. Két éven át egy kényszerű leállásokból álló ördögi körben ragadtam” meséli a 43 éves, keményen dolgozó sportoló, akit akkoriban már heti ötven kilométer körül is utolértek a problémák.

„Kezdetben olyan izomfájdalmaim voltak, amilyeneket korábban nem ismertem. A sérülések miatt még sok keresztedzést is végeztem.” A kitartás meghozta az eredményét: a Cofidis futója 1:07:19-et futott félmaratonon, 30:53-at 10 kilométeren, és a 2024-es francia Master 10 kilométeres bajnokságon második lett.

A teste átalakult, a combjai elvékonyodtak, a fizikumához is alkalmazkodott az új sportág. Az egykori versenyző, aki mindhárom nagy körversenyen indult, „kerékpáros izomzatát”, amely előnyt jelentett a terepen és az emelkedőkön, könnyebb testalkatra cserélte. „Úgy érzem, már nincs meg bennem az a teljesítmény, mint a sportágban töltött első éveimben” jegyzi meg. Ma már heti 100 kilométernél is többet fut, de továbbra is óvatosnak kell lennie. Egy bizonyos határ fölött visszatérnek a fájdalmak. Damien Monier ugyanakkor profi múltjának köszönhetően nagyon jól ismeri a testét.

Egyre több kerékpáros vált a mezőnyből a futók közé. Állóképességük lenyűgöző, ahogy az is, hogy mentálisan mennyire megedzette őket a több ezer órányi tekerés. Ezek kétségtelen előnyt jelentenek, még ha az ütközésekkel járó új sportághoz hozzá is kell szokniuk.

➜ Fedezd fel a maratonok versenynaptárát