Run the Bronx: a New York-i futóverseny, amely összehozza a közösségeket

A New York északi részén fekvő Bronx a város öt kerületének egyike Manhattan, Brooklyn, Queens és Staten Island mellett. Közel 1,4 millió ember él itt. Kulturális sokszínűségéről és arról ismert, hogy a hiphop szülőhelye, ezért New York egyik kihagyhatatlan része. Itt rendezik közel ötven éve, minden május első szombatján a Run The Bronx versenyt, amely folyamatosan növekszik, és 5 km-es, 10 km-es távot, valamint gyaloglást kínál. A futóesemény a Concourse negyedben zajlik, amely a New York Yankees legendás stadionjának, a Yankee Stadiumnak is otthont ad. A mezőny többek között a Grand Concourse-on halad, azon a közel 9 kilométer hosszú főútvonalon, amely keresztülvág a negyeden.

➜ Robert Whelan a Roscoe C. Brown Jr. Hall of Fame Run szervezője, közismertebb nevén a Run The Bronx versenyé, amely a lelke részévé vált. A közösségi esemény komoly örökséget hordoz, és mindenki számára nyitott: kezdők és tapasztalt futók egyaránt indulhatnak, társadalmi helyzettől függetlenül. A kerület főiskolája kulcsszerepet játszik a rendezvényben. Ez sokkal több egyszerű futóeseménynél: a szervező egészségügyi pavilont működtet, hogy felhívja a figyelmet a lakosság egészségi problémáira. Következzen egy betekintés a barátságos hangulatú futóünnepbe, amelyet 1978 óta minden május első szombatján rendeznek meg, és amely közel 2350 lelkes résztvevőt vonz.

Ismerd meg a Bronx történelmi közösségi futását, a Run the Bronxot: 5 km, 10 km és gyaloglás Robert Whelan szenvedélyével.

A legendás New York-i közösségi futás, a Run The Bronx kulisszái mögött. Interjú Robert Whelannel, a Bronx Community College alumniügyi igazgatójával, aki az eseményért felel. A közösségéért és a negyedéért rajongó szervező arról mesél, hogyan rendezi meg évről évre ezt az egyedi örökséggel bíró versenyt.

| Kezdjük azzal, hogy bemutatkozna?

Robert Whelan: Rob Whelan vagyok. A Bronx Community College alapítványánál dolgozom, ahol az öregdiák-kapcsolatokért, az ösztöndíjakért és a szponzorokért felelek. A verseny az irodánk egyik legfontosabb projektjévé vált.

| Mit kell tudni a versenyről, és mitől ennyire különleges?

Robert Whelan: A Run The Bronx mindenekelőtt közösségi futás. Innen, erről a campuséról indul, amelyet a legtöbben nem is ismernek. Pedig gyönyörű hely. A verseny 1978 óta létezik, vagyis 48 éves múltra tekint vissza. Az különböztet meg minket, hogy Bronxban nagyon rosszak az egészségügyi mutatók, mi pedig szeretnénk ezen változtatni. Az is fontos, hogy ez valódi utcai verseny, nem parkban rendezett futás. A története pedig azért különleges, mert nem pusztán azt hangsúlyozzuk, ki szervezi, hanem magát a múltat és az örökséget, amelyet képvisel.

| Ki alapította a versenyt? Miért volt ilyen fontos, miért kell ma is emlékeznünk rá, és miért marad velünk az emléke? Milyen pályát járt be?

Robert Whelan: Roscoe Brown egyike volt a három alapítónak. Rajta kívül két másik végzett hallgató vett részt a létrehozásában: Joe Ramos, aki itt szerzett diplomát, és Henry Skinner, szintén egykori hallgató, aki később testnevelő tanárként tért vissza. Roscoe azonban valóban a meghatározó alak volt. 1977 és 1986 között ő vezette a főiskolát. A második világháború veteránja, vadászpilóta és a Tuskegee Airmen tagja volt, annak az első afroamerikai vadászrepülő-századok egyikének, amely bombázókat kísért. Egy századot is vezetett, és két náci repülőgépet lőtt le. Már ez önmagában elég ahhoz, hogy nagy formátumú személyiségnek tartsuk. De még inkább kiemelték azok a kezdeményezések, amelyeket később elnökként, tanárként és oktatóként indított el. A verseny története idővel ezt az örökséget tükrözte. Óriási nyomot hagyott maga után.

Dokumentumfilmek is készültek róla. A Red Tails például részben az életét és a második világháborús szerepét mutatja be. Sok történet szól róla és arról, amit elért. Fontos, hogy mindezt továbbra is életben tartsuk.

Számomra a verseny történetének legfontosabb pillanata nem az, amikor mindenki a számokat nézi: „átléptétek a kétezres határt”, „ennyi résztvevőtök volt”, „22 nemzetközi futó”… Nem. Nekem mindig az marad a legerősebb emlék, hogy Roscoe utolsó versenye 2016-ban egyben az utolsó nyilvános szereplése is volt. Hogy még láthatta, amint „az ő” versenye visszatér ahhoz, aminek lennie kellett, és ami ma is, egészen különleges volt.

| Ma már 2350 futó vesz részt a versenyen. Kik indulnak, és milyen távokon?

Robert Whelan: Vannak résztvevőink Bronxban, a főiskolán, New York Cityből, de az államon kívülről is. Ennek ellenére lélekben továbbra is nagyon helyi verseny vagyunk: az online nevezők nagyjából 50 százaléka Bronxban él.

A nevezési oldalak, például a RunSignUp használata óriási segítség volt. Így más államokból is elértek hozzánk, Kaliforniából, Marylandből, Georgiából. Nemzetközi futókat is fogadtunk. Nagyszerű látni ezt.

Mi nem futóverseny-szervező szervezet vagyunk, hanem iskola. Elsődleges célunk, hogy a hallgatóink diplomát szerezzenek, produktív életet éljenek és karriert építsenek. A futás természetesen ennek is része, de a diákok mindig az első helyen álltak és állnak. Sok iskola vesz részt, köztük olyanok is, amelyek közvetlenül a pálya mentén vannak, például a helyi főiskola Lions csapata és a brooklyni Patriots. A diákok és a középiskolások ingyen indulhatnak, ezt a szponzori csomagjaink teszik lehetővé. A gyerekek és a 90 éves futók is érmet kapnak. Indultak nálunk európai, ázsiai, lengyel, dél-afrikai, brazil, indiai és mexikói résztvevők is, a lezárások idején pedig virtuális futóktól is kaptunk képeket.

Nagyon sokat jelent számunkra, hogy a verseny világszerte életre kel.

| Említette, hogy más államokból, például Marylandből is érkeznek futók. Ismerik már a versenyt Manhattanben vagy Brooklynban is? Van még tennivaló, hogy szélesebb körben ismertté váljon? Szeretnék ezekből a kerületekből is résztvevőket vonzani, hogy megismerjék ezt a gyönyörű campust?

Robert Whelan: Igen, ezen a téren még van munkánk. Megmutattam önnek azt a DVD-t is, amelyen itt forgatott filmek szerepelnek: az emberek látják őket, mégsem érzik át igazán, hol készültek. Szerintem ez is része a problémának. Amikor meghallják azt a szót, hogy Bronx, negatív képzettársítások jutnak eszükbe, nem a szépsége. Nem látják ezt a campust, a Grand Concourse-t és az itt élő közösséget.

A verseny napján annyira a campusra figyelek, hogy nem mindig gondolok a pályára és a kint futókra. Pedig éppen ez különböztet meg minket: egy parkban rendezett futáson a legnagyobb szurkolók a fák. Nálunk a lakók és az ablakokban álló emberek azok. Az egyik pálya menti iskola még külön szurkolócsoportot is szervezett. Ez valódi különbség, és mindent megváltoztat.

És persze ott az emelkedő is. Igen, nehéz. Sokan mondták már, hogy ezt a kaptatót nem könnyű leküzdeni.

| A Grand Concourse nagyjából olyan főútvonal, mint egy autópálya Bronxban. Hogyan sikerült lezárniuk? Mit tettek a rendőrséggel együtt?

Robert Whelan: Kiváló a kapcsolatunk a NYPD-vel, a New York Police Departmenttel. Sokat segít a közös történetünk és az is, hogy a verseny nagyon régi. Most a 48. kiadásunkra készülünk, a 47.-et nemrég rendeztük meg, ezért nem változtathatjuk meg a dátumot. Soha nem fogjuk áttenni a versenyt: mindig május első szombatján lesz. Ez kőbe van vésve. A rendőrséggel való kapcsolatunkhoz is hozzátartozik, hogy semmit sem akarunk megváltoztatni.

Ők pontosan tudják ezt. Elég rápillantaniuk a naptárra, és tudják, hogy május első szombatján jön a Run the Bronx. Ez a tudatosság, a folytonosság és a hosszú közös múlt része a kapcsolatunknak. Értékes partnereink voltak. Ahogy a verseny nőtt, az ő szerepük is erősödött, mert látták a hatását.

Nem néhány száz futó miatt zárják le Bronx egyik főútját. Ennyi emberért nem lenne értelme egy ilyen fontos útvonal lezárásának. De amikor több mint 2000 résztvevőért tesszük meg, akiknek a fele Bronxban él, és a lakók azt látják, hogy a rendőrök pozitív módon lépnek kapcsolatba velük, az már sokat változtat. Ez a rendőrség közösségi ügyekért felelős részlegének megítélését is javítja, különösen fontos módon Bronxban.

| Motorokkal és kerékpárokkal zárják, majd nyitják meg gyorsan az utakat. Hogyan működik ez?

Robert Whelan: Azért vezettük be, mert Bronx egyik legfontosabb útvonalát használjuk, ezért létfontosságú, hogy minél hamarabb újra megnyithassuk. Nem akarjuk szükségtelenül sokáig akadályozni a forgalmat.

Korábban kerékpáros rendőri kíséretet alkalmaztunk: a rendőrök a mezőny mögött haladtak. Ha valaki megsérült vagy rosszul lett, azonnal értesíthették a mentőket.

Az utóbbi években kis motoros járművekkel, valamiféle John Deere gépekkel is kiegészítettük a rendszert. Ezek a mezőny végén haladnak, így amint lehet, megnyithatjuk az utat. Más versenyeken, például a Disney-futáson, ha valaki nem tart egy bizonyos tempót, busz viszi el. Mi nem ezt az utat járjuk. Nálunk mindenki a saját tempójában fut. A járművek csak hátul biztosítják, hogy mindenki biztonságban legyen. Amint elhaladnak, megkezdhetjük a forgalom visszaengedését.

Ez számunkra alapvető: a főútvonalat a lehető leggyorsabban újra meg kell nyitnunk.

| A verseny másik sajátossága, hogy utcai futás, nem parkban rendezik. A rajt és a cél ugyanott van, ami különleges hangulatot teremt ezen a gyönyörű campuson. A rajt után azonban a környező közösségbe érkezünk, és egészen más élmény következik.

Robert Whelan: Szerencsém volt, mert a pálya évtizedek óta adott volt, amikor átvettem a versenyt. Roscoe fia mesélte, hogy eredetileg csak a campus körül futottak volna, az épületeket megkerülve. Ez egyszerűbb lett volna. Aztán úgy döntöttek, hogy nagyobbat és ambiciózusabbat alkotnak. A Grand Concourse lezárása valóban nagyobb léptékű, látványosabb, és teljesen más dimenziót ad a versenynek.

Szeretnénk megmutatni a campust, mert gyönyörű. Azt akarjuk, hogy a résztvevők a rajtnál felfedezzék, majd a Concourse felé indulva ezt a hatalmas főútvonalat is lássák. Ezután visszatérnek a campusra, ahol frissítő, gyümölcs és víz várja őket.

Egy másik különbség az egészségügyi pavilon. Nem csak a fizikai, hanem a mentális és az anyagi egészséggel is foglalkozunk, mert ezek összefüggnek. A mentális problémákkal küzdők gyakran pénzügyi nehézségekkel is szembesülnek, és fordítva: az anyagi gondok a stressz és a szorongás miatt testi problémákhoz vezethetnek. Minden összekapcsolódik. Azt szeretnénk, hogy a pavilon mindhárom területen minél több információt kínáljon.

| 5 km-es, 10 km-es távot és gyaloglást kínálnak, ráadásul mindenki egyszerre rajtol. Gondolkodnak a jövőn, a résztvevők számának növelésén vagy akár egy félmaratonon? Már az 50. kiadás is szóba került?

Robert Whelan: Nehéz kérdés. Az 5 km-es távot 2010-ben vezettük be, még mielőtt az én részlegem átvette volna a verseny irányítását. Ezután robbanásszerűen nőtt a résztvevők száma. Nem látjuk egyértelműen, hogy a félmaraton irányába kellene mennünk.

A 10 km résztvevőszáma egy ideje stabil, nem változott sokat. Az 5 km viszont jelentősen fejlődött. A Covid előtt, 2018-ban és 2019-ben rendeztük a két legnagyobb versenyünket: 2018-ban 1700, 2019-ben több mint 2000 indulónk volt. A járvány után az elmúlt három évben újra felépítettük a rendezvényt, és elértük az 1800 résztvevőt, ami már a második legnagyobb versenyünk. A célom, hogy eljussunk 2100 vagy 2200 főig, és újra megdöntsük a rekordot.

Az 5 km tehát a növekedés legjobb mutatója, a 10 km létszáma viszont meglehetősen állandó. A félmaraton nem biztos, hogy megvalósítható, részben a trendek, részben pedig azért, mert a Grand Concourse-on is hosszabb szakaszt kellene lezárni. Meddig zárhatjuk le úgy, hogy ne okozzunk még több gondot a rendőrségnek és a közösségnek? Ez gyakorlatilag megduplázná a nehézségeket.

| A verseny 10 órakor rajtol, ha jól tudom. Európából nézve ez meglehetősen késői időpont…

Robert Whelan: Igen, késő. Még New Yorkban is annak számít. Elsősorban hagyományról van szó. Évtizedek óta mindig ebben az időpontban rajtoltunk. Talán változtatunk rajta, és valamivel korábbra hozzuk.

| A versenyt szombaton rendezik. Ez mindig így marad?

Robert Whelan: Igen, mindig május első szombatján lesz. Nem egyszerűen az első hétvégén, hanem az első szombaton. Az első kiadás 1978-ban szombatra, május 6-ára esett, és azóta így maradt.

A NYPD-vel és a közösségi ügyekért felelős részleggel fennálló kapcsolatunk is számít. A Concourse lezárása hatalmas munka, ezért kockázatos lenne változtatni. Talán egy kicsit korábbi rajtot ki tudnék alkudni, de októberre áttenni szinte lehetetlen lenne. A rendőrséggel és New York városával annyira szoros a kapcsolatunk, hogy egy ilyen alapvető változtatás nagyon nehéz volna.

| Mi a legnagyobb kihívás egy ilyen verseny megszervezésében?

Robert Whelan: Valószínűleg az, hogy iskola vagyunk, így a diákok az elsődlegesek. A legnagyobb kihívás több önkéntes toborzása.

Nem futóverseny-szervezetként működünk, ahol mindenki futó vagy a rendezvényben dolgozik. Iskola vagyunk, ez az első számú feladatunk. Egy ilyen létszámú eseményt ilyen szervezettséggel lebonyolítani iskola mellett valódi kihívás.

A kérdés az is, hány embert tudunk biztonságosan fogadni, mielőtt szakaszolnunk kellene a rajtot. Egy parkban több lehetőség van: kordonszalagokat, rajthullámokat és eltérő időpontokat lehet kialakítani. Itt mindenki egyszerre indul. Ez a kihívás.

| Ha ezen az úton haladnak tovább, könnyű egy futóeseményt megszervezni Bronxban?

Robert Whelan: Nekünk a történetünk miatt könnyebb. Egy nulláról induló szervezetnek sokkal nehezebb lenne.

A sokéves és évtizedes tapasztalat, valamint a közösséggel kialakított kapcsolat megkönnyíti a szervezést. Egy első kiadásnál mindent sokkal nehezebb lenne felépíteni. Nekünk ott van az örökségünk, a hitelességünk és a múltunk.

| Érzik a közösség támogatását?

Robert Whelan: Igen. A Grand Concourse és a többi érintett utca lakói, az ablakokból figyelők… Ismerik a versenyt? Örülnek, amikor elhalad előttük?

Ezen a téren még többet kell tennünk. Az emberek hallottak a versenyről. Néha azt mondják: „Igen, láttam a plakátot az épületemben”, de sokszor nem figyelnek rá igazán. Ettől még tudják, hogy létezik, évről évre látják. Leginkább azt kell egyértelművé tennünk, pontosan melyik napon rendezzük meg. Az örökségünk ebben sokat segít: 48 éve mindenki tudja, hogy május első szombatja a verseny napja.

| Mely közösségek vannak a leginkább jelen a versenyen?

Robert Whelan: Ahogy korábban mondtam, az online nevezések 50 százaléka Bronxban élőktől érkezik, ami jelentős arány. A többiek tényleg mindenhonnan jönnek: New York City más kerületeiből, Westchester megyéből és még távolabbról is.

A rajtcsomagok átvételét is mi szervezzük. Mindenki megkapja a pólóját, a rajtszámát és a szükséges információkat. Nem kötelező a pólót viselni a versenyen, de sokan ezt választják. Aki kényelmesebbnek érzi, a saját futóruhájában indulhat. A pólót és az érmet a célban mindenki megkapja, még az a kétéves kisgyerek is, aki a két mérföldes távot végigsétálja.

Az 5 és a 10 km időmért verseny, trófeákkal és díjakkal. A két mérföldes gyaloglást nem időmérjük, mert azt szeretnénk, ha elsősorban a mozgásról és az egészségről szólna, nem a versengésről. Az 5 és a 10 km-en sokan versenyként tekintenek a teljesítményükre, akár önmagukat, akár másokat próbálnak legyőzni. A két mérföld inkább egészségközpontú, versengés nélkül.

| A nevezési díj kedvezőbbnek tűnik, mint más New York-i, állami vagy amerikai eseményeken. Egyesek ingyen is indulhatnak. Miért fontos ez, és hogyan valósítják meg?

Robert Whelan: Minden a szponzorokon múlik. Nélkülük nem tudnánk megrendezni a versenyt. A Montefiore, amelyet a póló hátán is látott, az adott év szponzorainak egyike. Korábban csak felsoroltuk a cégek nevét a pólón. 2017 vagy 2018 körül inkább logókat tettem rájuk, és ez sokkal jobban mutat. A szponzoraink nélkül egyszerűen nem lenne esemény. Ők a legfontosabb támogatóink.

| Helyes azt mondani, hogy itt kedvezőbb a nevezés?

Robert Whelan: Igen, és ezt tudatosan így is akarjuk tartani. Nem szeretnénk senkit kizárni, azt akarjuk, hogy mindenki részt vehessen.

| Van konkurenciájuk?

Robert Whelan: New York Cityben évente 100 és 200 közötti versenyt rendeznek. Egyes hétvégéken négy-öt futás is zajlik egyszerre.

| Versenyként tekintenek erre? Mi az álláspontjuk?

Robert Whelan: Azt hiszem, egyre inkább versenytársnak tekintenek minket. Régebben, amikor sokkal kisebbek voltunk, senki sem látott bennünk veszélyt. Most, a létszámunk miatt más szervezők is felfigyelnek ránk. Láthatóbbá váltunk. Korábban csak „az a kis bronxi futás” voltunk néhány száz résztvevővel. Most 1800, majd 2350 emberről beszélünk. Hirtelen fontosabb eseménnyé váltunk. Nem arról van szó, hogy aktívan rivalizálnánk, hanem arról, hogy észrevettek minket. Talán ez a legpontosabb válasz: ma már számolnak velünk.

| A verseny jól működik, komoly múltja van, és sokat fejlődött. Már a következő lépéseken dolgoznak, vagy inkább megszilárdítják, amit felépítettek?

Robert Whelan: A rendezvény után felmérést készítettünk arról, mit szeretnének a futók. A jövő évi zászlókat már megrendeltük, és a szponzorokkal is megkezdtük az egyeztetést. Több iskolát szeretnénk bevonni. Már most a következő évre készülünk.

A szponzorok kulcsfontosságúak: helyi bankok, a Montefiore kórház, szakszervezetek és helyi üzletek támogatnak minket. A vizet a Fox Water biztosítja. A futók visszajelzései is fontosak. Vannak dolgok, amelyeket nem tudunk befolyásolni, például az időjárás, de a rajt előrébb hozásán tudunk változtatni. Sok minden a rendőrségtől függ. Idén, pontosabban tavaly áprilisban kissé elkéstünk, mert nehéz volt lezárni ezt a főútvonalat. A teljes biztonság megteremtése valódi művelet.

Összességében nagyon elégedett vagyok. Egyszer hat percet, máskor tíz percet késtünk, de legtöbbször tíz-húsz perccel a rajt előtt lezárjuk az utat. Ez óriási eredmény, és ez is megkülönböztet minket: nem kell egy parkot lezárni a versenyhez.

Tíz-húsz perccel korábban lezárni az utat lenyűgöző. Hatalmas előny, hogy számíthatunk a rendőrség támogatására.

| A Run The Bronx mellett van másik verseny, amelyet szeret, követ vagy inspirálja?

Robert Whelan: Őszintén szólva nincs, erre összpontosítok. Szerveztem már 300 fős gálavacsorákat és golfversenyeket, de a futóversenyek különlegesek. Egy golfversenyen délben vagy egykor kezdünk, négy órával később visszatérünk, aztán vacsora, program… Egy elit 5 km-en viszont az első futók 18-20 perc múlva visszaérnek. Kevesebb mint húsz perc alatt kell gondoskodni arról, hogy a víz, az étel és minden más készen álljon. Minden rendkívül sűrű. Más versenyeket is nagyra tartok, például azokat, ahol a rajt és a cél külön helyen van, mert ott órákkal korábban előkészíthetik a befutót. Nekünk ugyanott van a rajt és a cél, ezért mindent egyszerre kell felépítenünk. Úgy érzem, ezen a téren jó munkát végzünk.

Az 1978. május 6-i első kiadástól napjainkig a Run The Bronx mit sem veszített fényéből, és a rangos New York-i versenyekhez hasonló lelkesedést vált ki. A kezdeményező Roscoe Brown vadászpilóta, aki 1977 és 1986 között vezette a campust, egyedi és gazdag örökséget hagyott maga után. A közösségi futóeseményért rajongó jelenlegi szervező, Robert Whelan továbbra is ragyogóvá teszi ezt a rendezvényt New York legendás negyedében. A kezdeti 50 résztvevő után ma már 2350 futót vonz a Run The Bronx. Minden kiadás sikeresebb az előzőnél, Whelan célja pedig az, hogy a verseny minél több ember számára elérhető maradjon. Életkortól, társadalmi helyzettől és származástól függetlenül mindenki rajthoz állhat a Bronxban. A fizikai, mentális és anyagi egészség központi téma a szervezésben. A pálya a campuson halad, majd a negyed főútvonalára, a Grand Concourse-ra vezet, ami komoly logisztikát igényel a forgalom irányításához és az út gyors újbóli megnyitásához. A diákok, az iskolák és a közösség számára a verseny valódi kulturális és oktatási esemény. Robert Whelan büszke rá, és minden erejével azon dolgozik, hogy a Run The Bronx még nagyobb szerepet kapjon.➜ A Bronx 10 km-es futásának 2026-os kiadását május 2-án, szombaton rendezik meg, minden információt itt találsz!

Run the Bronx: a New York-i futóverseny, amely összehozza a közösségeket

További cikkek