„A rajtnál 13 fok, szélcsend, tiszta égbolt” – Milyen időjárás kell a maratoni rekordhoz?

Vasárnap reggel van. Mielőtt nekivágnál annak a maratonnak, amellyel hetek óta traktálod a kollégáidat, még rápillantasz a Météo France alkalmazásra. Tudod, hogy a levegő, a fény, a páratartalom és a szél legalább annyit számít, mint egy jó edzésterv. Lehet bármilyen alapos a felkészülés, ehetsz rendesen, lefeküdhetsz korábban, gondosan betárazhatod a géleket a zsebedbe… az időjárás a legjobban kidolgozott terveket is keresztülhúzhatja. 

A köztudat szerint a rekord elsősorban az edzésen, a felszerelésen és a mentális frissességen múlik. A tudomány szerint azonban az ideális időjárási ablak gyakran egy meglehetősen szűk, 8 és 12 Celsius-fok közötti tartományban található. „Hőstressz nélküli állapot” – fogalmaz Jérôme Auger, sportfizioterapeuta és atléta. Megfigyelése szerint „a szervezet akkor dolgozik optimálisan, ha sem a hőséggel, sem a hideggel nem kell megküzdenie”. A hűvös idő, a száraz levegő és a visszafogott napsütés pontosan az, amit a sportorvos és a World Athletics mozgásfiziológusa, Stéphane Bermon úgy nevez: „azok a körülmények, amelyek között a test hatékonyan adja le a hőt”. A világcsúcsok gyakran ilyen időjárásban születnek.

Julien Devanne, a 2019-es francia maratonbajnok, aki Valenciában erős, 2:14:55-ös időt futott, nagyon is konkrétan emlékszik erre. Aznap „jók voltak a körülmények, még ha a meleg gyorsan erősödött is”. Egy 3:30-on belül futó számára – teszi hozzá – „ez még tökéletes, de efölött már kezd nehézzé válni”. A maratonistákra jellemző, derűs távolságtartással ugyanakkor azt is elismeri, hogy amikor megdöntöd a rekordodat, még ha meleg, sőt nagyon meleg is van, 30 fok vagy még több, „azt érzed, hogy tökéletesek voltak a körülmények”. Mert az ideális időjárás soha nem pusztán számok kérdése: belső állapot is társul hozzá.

A páratartalom láthatatlan fékje

Gyakran a hőmérőről beszélünk, pedig a páratartalom sokszor még meghatározóbb. Amikor a levegő telített, az izzadság nem párolog el, a hőszabályozás összeomlik, a motor pedig túlmelegszik. Devanne Vietnamban tapasztalta meg ennek minden súlyát: reggel hatkor rajtolt, a hőség mérsékelt volt, a páratartalom viszont brutális, a végén pedig „csak emiatt tíz percet veszítettem a félmaratoni távon”. Fájdalmas, de egyértelmű lecke. Még egy csúcsteljesítményre beállított szervezetet is „utolérhet a páratartalom” – mondja –, olyannyira, hogy a verseny „túlélőmunkává válik”.

© Stéphane Bermon a World Athletics egészségügyi és tudományos osztályát vezeti. © World Athletics

Bermon ezt a páratartalmat „csendes gyilkosnak” nevezi, amely megakadályozza, hogy az izzadság elvégezze a dolgát. A túl száraz levegő sem jobb: nagyon száraz környezetben az izzadás annyira hatékony, hogy gyorsabban kiszáradunk, mint gondolnánk. Az egyensúly törékeny, szinte sebészi pontosságot igényel.

A szél kétélű fegyver

És ekkor belép a képbe egy alábecsült tényező: a szél. Jérôme Auger emlékeztet rá, hogy a hátszél olyan érzést kelthet, mintha lejtőn futnánk, ez a kis „ingyenbónusz” azonban gyorsan hátránnyá válik, amint szembeszél fúj. „Pályán az az érzésed, hogy mindig szemből fúj, még akkor is, amikor elvileg hátulról kellene érkeznie” – nevet Devanne. Maratonon ez a jelenség akár ítéletté is válhat. „Egy kilométernyi szembeszél a 35. kilométernél keményebb, mint egy emelkedő” – folytatja. Nem pusztán az állóképességről van szó: a szél „szétzilálja a mozgást, sőt a fejet is”, egészen addig az érzésig, mintha „ülve futnál”. Tökéletes kép arra a pillanatra, amikor szétesik a lépés.

Nehéz megtalálni a finom egyensúlyt

Túl meleg van, felhevülsz. Túl hideg, többet fogyasztasz. Túl párás, nem tudod leadni a hőt. Túl száraz, kiürülnek a tartalékaid. Túl erős a szél, küzdesz vele. Ha pedig nincs légmozgás, túlmelegszel. Bermon egy klinikai pontosságú mondatban foglalja össze: „minél hűvösebb a külső levegő a testedhez képest, annál hatékonyabb a hőátadás”. A számokon túl ott vannak azok a tényezők is, amelyekről túl könnyen megfeledkezünk, például a levegőminőség. Auger szerint a szennyezés „összehúzza a hörgőket, kevésbé hatékonnyá teszi a légzést, és rontja a teljesítményt”, még akkor is, ha ezt nem érzékeljük egyértelműen.

Így már érthető, miért írja le a neves maratonista, Julien Devanne, aki 2019-ben Metzben lett francia bajnok, szinte látomásként az ideális időt: „a rajtnál tizenhárom fok, szélcsend, tiszta égbolt…”. A csillagok együttállása, amelyről mindenki álmodik, de amelyet nem mindenki élhet át. Meteorológiai boldogság annak, aki rajong a 42,195 kilométerért.

Igazítsd a tervedet az időjáráshoz

Tökéletes időjárás létezik, de ritkán adatik meg. A lényeg ezért az alkalmazkodás. Julien Devanne semmit nem bíz a véletlenre, mindig „a legrosszabb forgatókönyvre” készül. Ha tudja, hogy eső érkezik, nem képzel magának napsütést. „Vagy futok, vagy nem futok, de felkészülten vágok neki.” Egyszerű filozófia.

Az időjárás nem döntheti el, milyen a mentális állapotod, a mentális erő viszont átformálhatja a nehéz körülményeket. „Az alapokat nem szabad feladni” – hangsúlyozza Jérôme Auger. A recept egyszerű: igyál rendszeresen, vagyis húsz-huszonöt percenként három-négy kortyot, előre akklimatizálódj a meleghez, igazítsd a tempót a szélhez, ismerd a pályát, és tervezd meg előre a frissítéseidet. Mindenekelőtt kerüld a túlhidratálás csapdáját, mert lassít és megzavarja az emésztést.

A hőszabályozás központi kérdéssé vált. Korábban háttérbe szorult, ma viszont „kulcsfontosságú” – mondja Julien Devanne. Olyannyira, hogy egy kulacs a kézben „a szezonok egymás utáni teljesítésének legjobb eszköze” lehet. Alkalmazkodni kell, de nem szabad minden hátrányt elfogadni. „Szél, hőség, páratartalom… de ne egyszerre mind.”

Elszenvedett vagy kézben tartott időjárás?

Ekkor egy utolsó tényező is szerepet kap: képesek vagyunk-e cselekedni ahelyett, hogy elszenvednénk a körülményeket. A mentális állapot ugyanúgy formálja a teljesítményt, mint a hőmérőn látható érték. Julien Devanne gyakran emlékeztet rá, hogy „egyesek esőben szárnyalnak, mások napsütésben elhalnak”. Ez is mutatja, hogy minden szervezet másképp reagál. Szerinte a nehéz időjárást lehetőséggé alakítani szinte művészet. „A mentális erő egy pocsék napból is tökéletes napot tud csinálni” – mondja, meggyőződéssel vallva, hogy az észlelés legalább annyira számít, mint a fizikai paraméterek.

Magas szinten semmit nem bíznak a véletlenre. Fontos, hogy már a rajt előtt tisztázd a stratégiádat, számíts a váratlan helyzetekre, ismerd a céltempódat, és hagyj elegendő tartalékot a valós körülményekhez való alkalmazkodásra. A jövőben a maratonoknak biztosan alkalmazkodniuk kell a változó éghajlathoz: korábbi rajtok, északabbra fekvő pályák, talán ritkábban születő rekordok jöhetnek. Az ideális időjárási ablak szűkül, de a vágy, hogy elcsípjük, változatlanul megmarad.

Végül egy egyszerű igazság marad: az időjárás hatással van a teljesítményre, de nem dönt el mindent. A tökéletes napok valahol azok között vannak, amikor reggel 13 fok, szélcsend és tiszta égbolt vár, a város pedig csak azért ébred, hogy biztassa a futókat. Amikor egy ilyen nap eljön, jobb élesnek, magabiztosnak és felkészültnek lenni, hogy kihasználhasd. A többi a maraton varázsához tartozik: a gondos felkészülés, a kiszámíthatatlan érzések és az aznapi időjárással kialakuló szinte intim kapcsolat törékeny keveréke.

➜ Fedezd fel a maratonok versenynaptárát