A 100-as klub: a maraton megszállottjainak köre

A futóvilág tele van szenvedélyes rajongókkal. Olyanokkal, akik sosem laknak jól, és úgy nyelik a kilométereket, ahogy más a sült krumplis hamburgert. Közülük is kiemelkedik egy elszánt közösség, amelynek tagjai legalább 100 maratont teljesítettek. Igen, százat. Elképesztő.

Egy teljesen maratonfüggő happy few vagy inkább crazy few közösség létrehozása egyáltalán nem új ötlet. Bár Angliában az első hivatalos „100 Marathon Club” 2005-ben alakult meg, a legalább 100 maratont teljesítő futók köre már jóval korábban is létezett. Akárhogy is, ez az első klub volt az a szikra, amely hamarosan nemzetközi mozgalommá terebélyesedett. Hasonló közösségek alakultak Németországban, az Egyesült Államokban, Dániában, Belgiumban, Norvégiában… és Franciaországban is!

Beaujolais, a francia 100-as klub bölcsője

A bagett, a barett és a bor hazájában a 100-as klub története csak a Marathon International du Beaujolais keretében indulhatott el. Ezen a borvidéken rendezik Franciaország legvidámabb futóeseményét, ahol kóstolókkal egybekötött frissítőpontok, jelmezek és a híres „Marathon éjszakája” várja a résztvevőket. André Monier 2010 óta dolgozik a szervezőbizottságban. „Felfigyeltem néhány névtelen futóra, akik elképesztő eredménylistával rendelkeztek, és találkoztam is párukkal” – meséli André Monier. „A következő évben meghívtuk őket. El is jöttek, mert a Beaujolais tökéletesen illett a sportprojektjükhöz: egy vidám, közösségi maraton.” Néhány év alatt a csoport mintegy száz főre bővült, tagjait pedig mára valódi barátság köti össze. „Ekkor támadt az ötletem, hogy létrehozzunk egy 100-as klubot, amely összefogja őket” – teszi hozzá André Monier.

Verseny a célvonalakért

A sportközösséghez nem elég bekopogtatni: komoly eredménylistát kell felmutatni. A brit 100 Marathon Club mintáját követve az „associate members” még nem teljesítettek 100 maratont, de legalább 50-en már túl vannak. Akik átlépték a százat, azok a közé tartoznak. A 100-as klub legelszántabb tagja már 800 célvonalat tudhat maga mögött! Persze akadnak köztük olyanok is, akik már nem éppen fiatalok. Bár a hosszú távok az utóbbi időben egyre megszokottabbá váltak, különösen az ultratrailek térnyerése óta, amelyek a 40 kilométeres versenyeket az események „rövid” távjává tették, száz maraton összegyűjtése korántsem sétagalopp. Hosszú éveken át kell dolgozni érte, közben pedig érdemes józanul beosztani az erőt, ha valaki nem akar menet közben kidőlni, vagy végleg szögre akasztani a futócipőt a szétesett teste miatt. Türelem kell hozzá: szezonról szezonra várni, hogy egyre magasabbra nőjön a finisher-érmek halma a polcon.

A kilométerek és a barátok szeretete

A 100-as klub legtöbb crazy few tagja nem igazán az időeredményt hajszolja. Eredménylistájukat inkább a teljesített maratonok száma, mintsem az egyéni csúcsuk határozza meg, örömüket pedig új helyek felfedezésében és más szenvedélyes futók megismerésében lelik. Be kell vallani, hogy ebben a kilométeréhségben gyakran az addikció is szerepet játszik: függőség magától a sporttól, amelyet minden rendszeresen futó jól ismer, de ugyanígy függőség a maratonon átélt érzelmektől is.

A Marathon International du Beaujolais a francia 100-as klub éves találkozóhelyévé vált, ezért tagjai különleges fogadtatásban részesülnek. „Tiszteljük és megbecsüljük őket. A tavaly ősszel megrendezett 20. alkalommal színpadra hívtuk őket a Marathon éjszakáján, és felvonultak a klub új zászlajával, amelyet 2024-ben készítettünk” – meséli André Monier. „Ez a klub egy mikrokozmosz. Olyan embereket hoz össze, akik szeretnének együtt lenni, és együtt szeretnek ünnepelni.” Kétségtelen, hogy az elismerés és a közösséghez tartozás érzése tovább erősíti a 42,195 kilométer megszállottjainak motivációját. „A klub közösségi dimenziót ad az országúti futásnak, amely alapvetően egyéni sport” – zárja André Monier.

Szolidáris szellem, amely erőt ad… és újabb finisher-érmekkel gyarapítja a polcon sorakozó halmot!