A futás az aszfaltról a mozivászonra költözött

A 20. században a mozi is kiteljesedett: a nyugati világban már a 19. század végén megjelent, az Egyesült Államokban és Európában egyaránt (Edison és a Lumière fivérek nevét említhetnénk példaként). Ahogy arról oldalunkon már írtunk, a futás a hatvanas és hetvenes években társadalmi jelenséggé vált. Teljesen természetes volt tehát, hogy a két jelenség egy ponton találkozik. Számos film született, amelyben futó vagy futónő áll a középpontban, a mozi és a futás szerelmeseinek legnagyobb örömére. Következzen egy filmes körkép tíz, különböző korszakokban készült alkotással, a hatvanas évek elejétől napjainkig. Csupa minőség!

A hosszútávfutó magányossága (1962), az úttörő

Valamelyikkel kezdeni kell. Az 1962-ben bemutatott brit film, „A hosszútávfutó magányossága” tökéletesen megtestesíti a korszakot és azt, amit akkoriban a futás jelenthetett: önmagunk felé tett utat, a szabadság keresését és a környezetünkhöz fűződő viszonyt. A film az író Alan Sillitoe novellája alapján készült, és egy fiatal bűnözőt, Colin Smitht mutat be, aki a futásban a lázadás és az önmagával folytatott gondolkodás formájára talál. Ez pontosan illeszkedik azokhoz a mozgalmakhoz, amelyek a nyugati fiatalok körében bontakoztak ki ezekben az években. Tony Richardson filmje a bemutató évét tekintve szinte megelőzte a korát. Tizenhét évvel később a „Szabad emberként” (1979) más történeten keresztül tér vissza a személyes küzdelem és az ellenállás témájához. A valós eseményeken alapuló film Billy Hayes életét meséli el, aki kábítószer-csempészet miatt került török börtönbe. A futás számára a szabadság és az ellenállás jelképévé válik, eszközzé, amellyel az elnyomó körülmények között is fitten tarthatja testét és szellemét.

Forrest Gump (1994) és Marathon Man (1976), az óriások

A sikeres rendező, Michael Mann (Szemtől szemben, A bennfentes) „Szabad emberként” című filmje akkora sikert aratott a televízióban, hogy végül a mozivászonra is eljutott. Három évvel korábban azonban egy másik alkotás előbb a kritikusokat, majd a közönséget is meghódította: a „Marathon Man”, természetesen. Dustin Hoffman Thomas Levyt, a történelem szakos hallgatót és amatőr futót alakítja, aki egy nemzetközi összeesküvés kellős közepén találja magát. A nácik elől menekülve versenyez az idővel. A John Schlesinger rendezte film számos Golden Globe-jelölést kapott, és hatalmas közönségsikert aratott. Ebben persze komoly szerepe volt a néhány évvel korábban berobbant Dustin Hoffmannak is. Vajon a „Marathon Man” a futást középpontba állító filmek közül a legsikeresebb? Ugyan már! Közel húsz évvel később a Forrest Gump mindent vitt, és valódi világjelenséggé vált. Tom Hanks Forrest Gumpot alakítja, egy hétköznapi embert, akinek rendkívüli élete átível az amerikai történelem több évtizedén. A futása, amelyet a problémái elől való menekülés vágya indít el, a film egyik legemlékezetesebb pillanata. Tom Hanks talán ebben a filmben játszotta pályafutása legnagyobb szerepét. Gyönyörű és időtálló film.

A futás a moziban is követi a társadalmi változásokat

A futás önmagunkért vívott küzdelem, de korántsem mindig egyéni kihívásként jelenik meg. Számos nagyszerű film mutatott rá társadalmi küzdelmekre, amelyek közül több ma is aktuális. Ilyen például a „Tűzszekerek” (1981), a „De toutes nos forces” (2014), a „Sur la ligne” (2014), vagy éppen a „Sarah préfère la course” (2013). Ezek a filmek az antiszemitizmust, a fogyatékosságot, a társadalmi igazságtalanságokat és a feminista küzdelmeket is érintik. Olyan ügyek ezek, amelyeknek a futás különleges erőt kölcsönöz. Az elsőként említett alkotás a brit filmművészet egyik klasszikusa. Két brit atléta igaz történetét meséli el: Harold Abrahams (a fenti képen, az 1924-es olimpia 100 méteres síkfutásának győztese) és Eric Liddell történetét az 1924-es olimpián. A „Toutes nos forces” úgy beszél a fogyatékosságról, hogy közben nem süllyed közhelyekbe vagy érzelgősségbe. Julien, egy fogyatékossággal élő kamasz, édesapjával vág neki egy Ironman-kihívásnak. Nagyon szeretjük a kanadai-francia filmet, a rendező Chloé Robichaud „Sarah préfère la course” (2013) című alkotását is.

Mindezek a filmek meghozzák a kedvet a futáshoz. Persze a jó okból történő futáshoz, nem úgy, mint Johann Rettenberger esetében, a „A bankrabló, az utolsó futás” (2010) című film megszállott maratonistájánál és kényszeres bankrablójánál. Igaz történet!