Párizsi Maraton 2026: 57 464 célba érkező között a mezőny szívében

Vasárnap a Párizsi Maraton 49. kiadásán 57 464 futó ért célba az Avenue Foch-n. A verseny vonzereje töretlenül nő, miközben egyre többen szeretnék együtt feszegetni a határaikat.

Vasárnap Párizs lángra lobbant. Már reggel 8 órakor felébredtek a maratonisták hozzátartozói. Ők még frissek voltak, kevésbé szorított a torkuk, mint azoknak a „titánoknak”, akik éppen nekivágtak a 42,195 kilométernek. Miközben az élmezőny 2 óra 30 percen belül teljesítette a távot, a résztvevők kisebb csoportokban indultak el a főváros utcáin, amelyeket már elleptek a lelkes szurkolók. Egész nap vibrált a tömeg: táblák a magasban, dörömbölés a kordonokon, fülsiketítő kiáltások, dalok és dübörgő dobok segítették a futókat, különösen a célvonal előtti utolsó kilométereken.

A pálya teljes hosszán egyre fokozódott az érzelmi feszültség: a kételyt és a kétségbeesést újabb és újabb energialöketek váltották. Az Avenue Foch-n a kiáltások és a könnyek egyszerre szóltak megkönnyebbülésről és büszkeségről az 57 464 célba érkező számára. Arcukon ott volt az általuk teljesített kihívás minden nyoma. A legtöbben a végsőkig küzdöttek: hánytak, a mosdóba siettek, a kordonokba kapaszkodtak, a földre rogytak… Vége! A Párizsi Maraton 49. kiadásának legidősebb indulója, a 92 éves Koichi Kitabatake is célba ért, 7:21-es idővel, vállán a japán zászlóval.

A Párizsi Maraton 49. kiadásán 57 464 futó ért célba az Avenue Foch-n. A pálya szívében jártunk, ez a beszámolónk.

Vérrel-verejtékkel büszkén mondani: „Maratonista vagyok”

Feltétlenül ki kell köpni a tüdőnket ahhoz, hogy célba érjünk egy maratonon? Nem biztos, hiszen nem mindenki jött ki teljesen kifulladva a versenyből. De azért sokan jártak hozzá közel. Egyeseknek, például Pénélope Bagieu képregényrajzolónak, kétszer kellett nekifutniuk, hogy áttörjék a négyórás határt. Idén végre elérte a kitűzött célt, és a büszkeség mindent felülír. „Csodálják a kiegyensúlyozottságomat – írta a közösségi oldalain a tempójáról. Egy kis svájci kacsintás! Igen, nagyon felvágok vele, hagyják csak.” Másoknak egyetlen indulás is elég volt a vágyott idő eléréséhez. Kevin Janvier 2:46-tal ért célba, széles mosollyal, boldogan, hogy átélhette ezt a különleges pillanatot, még ha „halott ” is volt.

A mezőny közel egyharmadát, 29 százalékát külföldiek alkották, akik szintén büszkén teljesítették a versenyt a Fény Városában. Julie Lajeunesse fülig érő mosollyal osztotta meg örömét a többi futóval. „Ő egy bajnok” – hallatszott körülötte. A 45 éves kanadai örült, hogy mindent láthatott és átélhetett a pályán. Előre alaposan felkészült, ismerte az útvonal emelkedőit. Kilencedik maratonját teljes szívvel élte meg. „Magamért futottam” – kiáltotta sugárzó arccal. Most már pihenhet a vasárnap 2:43:30-as egyéni rekordot elérő édesanya: „A következő napokban egy kicsit élvezni fogom Párizst, mert előtte koncentrálunk és pihenünk. De sokáig szeretnék még futni, mert mentálisan és érzelmileg is egészségesen tart.”

Magamért futottam ezt a maratont. Az érzéseimmel együtt.
Julie Lajeunesse, 45 éves kanadai futó

Dupla adag szeretet, szívből futni

Nagyjából 8500 futó indult a maratonon azért, hogy pénzt gyűjtsön egy-egy szervezetnek. Őket a rajtszámukra erősített kis szívről lehetett felismerni. Összesen 8,5 millió euró gyűlt össze több mint 300 egyesület javára, ami rekordnak számít. Sok résztvevő számára a futás jóval többről szólt. A 29 éves amerikai Joseph Petro soha nem felejti el első maratonját. „Hihetetlen volt! Imádom Párizst. Egyszer már jártam itt. Akkor kezdtem el futni, és azt mondtam magamnak, hogy visszajövök, hogy lefussam a maratont” – mesélte a New Jersey-i születésű futó, még mindig a történtek hatása alatt. A 3:20-as idővel célba érő újonc maratonista meghatottan hozzátette: „Az American Cancer Societyért futottam. Elvesztettem a nagyszüleimet, édesapámnál pedig idén rákot diagnosztizáltak. Most már jobban van.”

Camille Michaud, aki 3:12 alatt ért célba, második maratonján szintén jótékonysági rajtszámmal indult. „A CAMI Sport & Cancerért futottam, ez a szervezet mozgásprogramokat fejleszt daganatos betegek számára” – mondta a 27 éves gyógyszerész. Egy hónapig dolgoztam myeloma multiplexben szenvedő betegekkel. Nagyon fontos volt számomra, hogy ennek a szervezetnek a képviseletében induljak.”

A nehéz pillanatokban elég volt arra gondolniuk, miért futnak, és máris új erőre kaptak: a rák által érintett szeretteikre vagy a kambodzsai, kevésbé szerencsés gyerekekre gondoltak. Justine Vidal 4:52 alatt teljesítette a távot az Enfants du Mékong egyesületért. Öt hónapos korában, 1992-ben fogadták örökbe, így a célba érkezés pillanatában majd szétvetette a szíve az öröm.

Egy maraton, 57 464 történet

Végül talán nem a közösség ereje a legszebb az egészben? A szüleik előtt futó gyerekek időnként hátrapillantanak, hogy megbizonyosodjanak róla: apukájuk vagy anyukájuk még mindig ott van. A cél környékén több ezer hozzátartozó várja, hogy viszontláthassa a nap „hősét”. Lauriane Legrand is alig várta, hogy találkozzon a párjával. „Felvettem ezt a csodás, „AymeRicard” feliratú pólót, ami rettenetesen giccses, imádjuk! Most pedig várom, mert 2:48-cal ért célba” – mosolygott. Egyforma ruhában érkező párok fogják egymás kezét. Ismeretlenek gratulálnak egymásnak, és megköszönik, hogy együtt élhették át ezt a rendkívül intenzív pillanatot.

Különböző ismert személyiségek is rajthoz álltak, és beleolvadtak a tömegbe, hogy ugyanúgy feszegethessék a határaikat, mint bármelyik másik futó. Laure Manaudou korábbi úszó, Gautier Capuçon csellista és Nacer Bouhanni egykori kerékpáros is ott volt a mezőnyben, feltűnés nélkül. A célba érkezők között azonban akadtak olyan történetek, amelyek tiszteletet parancsoltak, sőt talán még nagyobb csodálatot érdemeltek, mint a hírességek indulása. Közéjük tartozik a 22 éves Lou Riguet, aki öt hónapja Hodgkin-limfóma után remisszióban van. A fiatal futónő boldogan lett maratonista, és így ünnepelte a betegség felett aratott győzelmét: „Ez életem legszebb napja!” Valentin Vanhaeverbeek pedig a testvére emlékére futott, aki 23 évesen halt meg rákban. Talán a maraton végső soron arra emlékeztet, hogy élünk, miközben másoknak nem adatott meg ez a lehetőség?

Jövőre találkozunk a Párizsi Maraton 50. évfordulóján. Szimbolikus kiadás lesz ez egy legendássá vált verseny történetében, amely húsz év alatt csaknem megduplázta a célba érkezők számát. És akadnak majd képek, például azé a két futóé, akik a céltól egy kilométerre támogattak egy teljesen kimerült maratonistát, amelyek örökre velünk maradnak.

✓ A Párizsi Maraton 2026 teljes eredménylistája