„Slow running”: a teljesítmény új kulcsa?

Nem csak a tájról szól

A futás térhódítása óta folyamatosan javulnak az idők. Egyre gyorsabban futunk, profik és amatőrök egyaránt. A modern futó azonban, aki állandóan az óráját figyeli, néha úgy dönthet, hogy visszavesz a tempóból, hallgat a testére, és körülnéz a világban… A gyönyörűség természetesen a Hiroaki Tanaka (1947–2018) által lefektetett elvekben is központi szerepet kapott. Jelmondata így szólt: „csak olyan tempóban fuss, amely mellett mosolyogni tudsz”, ez volt az úgynevezett „niko-niko” tempó. A niko-niko japánul mosolyt jelent… A slow running koncepcióját a japán sportfiziológus, Hiroaki Tanaka professzor dolgozta ki, és számos, a témában írt könyvével világszerte rengeteg követőre talált. Hiroaki Tanaka több mint 60 maratont teljesített sérülés nélkül, egyéni rekordját pedig 50 évesen futotta, 3:38:50-es idővel. Olyan embereket is megnyert a futásnak, akiket elriasztott a sport hagyományosan teljesítményközpontú, kemény megközelítése.

© Hiroaki Tanaka

Mi volt a professzor legnagyobb felfedezése? Az, hogy a niko-niko tempóval még a hagyományos kocogásnál is gyorsabban lehet zsírt égetni, miközben ugyanúgy átélhetjük az endorfinok okozta örömöt. Ezen a téren a slow running még előnyben is van: állítólag nem vált ki adrenalintermelést, így elkerülhető az a kimerültség, amely néha a terhelést követi. Ez a megközelítés természetesen kezdőknek, illetve azoknak is megfelelő lehet, akik a magán- vagy szakmai életükben keveset mozognak. De érdemes figyelni: egyes sportolók az edzésprogramjukba is beépítik, ami jól mutatja, hogy a slow running több a hozzá tapadó „kliséknél”.

A világ leggyorsabb mérföldfutója is slow runninget űz

© STADION-ACTU

Az atlétika követői alighanem jól ismerik, már csak azért is, mert karizmatikus és rokonszenves figura. A brit Elliot Levi Giles, aki 1994. május 26-án született, a mérföld világcsúcstartója 3:51,3 perces idővel, 800 méteren kétszeres Európa-bajnoki érmes és olimpikon, 2023-ban egy brit magazinnak beszélt rendszeres slow runningjéről. Ezt fizikai állapota egyik alapjának tartja: „sokan kizárólag az időre, a távokra és mindenre a teljesítménnyel kapcsolatban figyelnek, pedig van valami gyönyörű a slow runningben. Ma óra nélkül futottam, szinte sétáltam. Ennek a mozgásnak azonban az élsportban is megvan a helye, hiszen ekkor rakod le az alapokat. Ma egy gyönyörű helyen futottam, és kiélvezhettem ezt a lehetőséget. A slow running az én időm a stressz levezetésére”. Egy másik példa, ezúttal a felkelő nap országából: a japán olimpikonok időnként meglehetősen szokatlan módon edzenek. Az idő nagy részében nagyon lassan futnak, majd rövid szakaszokon teljes gázzal gyorsítanak, nagyjából a 80/20-as elv szerint. Ez a terhelés megosztására épülő edzés állítólag javítja a sportoló aerob állóképességét.

Valódi előnyök a test számára

Bármennyire is mosolyt csalhat az arcunkra Hiroaki Tanaka megközelítése, ne tévesszen meg a látszat: a slow running jóval mélyebb annál, mint aminek elsőre tűnik. A leghűségesebb követői számára kifejezetten szabályokkal övezett mozgásforma. Elég ugyan csak élvezni a tájat és óra nélkül elindulni, a slow runningnek azonban megvan a maga ortodoxiája. A technika például meglehetősen pontos. A hagyományos futással ellentétben, amikor a talajfogás sarokra érkezik, a slow runner a lábközépre érkezik, és több lépést tesz meg. Hiroaki Tanaka slow runningjében a helyes testtartás és a laza váll a legfontosabb. A „repülőfázis” rövidebb, mint a hagyományos futásnál, az inakat, a csontokat és az izmokat azonban így is megdolgoztatja a terhelés. A mozgásforma kíméletesebb is a testhez, óvja a térdet, a csípőt és a hátat. Egyes, korábban térdfájdalommal küzdő futók így visszatérhettek a futáshoz. A gyakorlást kezdheted az ajánlott, percenkénti 180 lépéses tempóval, de figyelj rá, hogy ne sarokra érkezz! A Slow Jogging Association rövid videója segít az indulásban.

Röviden: stressz nélkül, mosolyogva!