A Blocks League egy utolsó, 100%-ban női versennyel zárult

Június 26-án, a Faith Kipyegon tiszteletére rendezett „Breaking 4” esten harminc, a világ minden tájáról érkező női csapat feszült egymásnak egy őrült iramú mérföldért, 4×400 méteres váltó formájában a párizsi Charléty Stadionban. A kenyai ikon nyomdokain haladva a versenyzők váltóról váltóra túlszárnyalták önmagukat, miközben a forrongó közönség egyre jobban hergelte őket. A lelátókon elképesztő energia uralkodott: a nézők a DJ ütemére táncoltak, és addig biztatták a futókat, amíg csak a hangjuk bírta. Ez a lelkesedés egészen a célvonalig repítette a versenyzőket.

Kevés olyan esemény van, amely kizárólag a nők szerepeltetéséről szól, különösen a sport világában. Ezen a csütörtök estén a Blocks League, az utcai közegben zajló csapatverseny, amely februártól júniusig tartott, egy rendhagyó, 100%-ban női kiadással tért vissza. Tökéletes alkalom volt arra, hogy tovább fokozza a már amúgy is lendületben lévő estét a pályasport szerelmeseinek arénájában. Búcsút intettek az utcának, valamint a Blocks League négy helyszínének, a La Villette-nek, a Vélodrome Jacques Anquetilnek, La Défense-nek és a BNF-nek, és köszöntötték a párizsi stadion kék rekortánját. A különleges verseny egyik sajátossága több visszatérő résztvevőt is elragadott. „Nagyon jó. Pályán zajlik, így egy kicsit közelebb áll ahhoz, amit mi csinálunk” – örvendezett Noémie Bellenger, a Meaux klubjának 800 méteres futója.

Formátum, amely tovább nyújtja az élményt

Harminc csapat: ennyi versenyző sorakozott fel a küzdelemre készen a rajt előtti zónában. Négy csoportba osztva olyan FFA-klubok szerepeltek, mint a PUC, a CA Montreuil és a Paris Run Club, olyan futóközösségek, mint a We’ll Run és az Eightlines, valamint francia márkák, például az Alltricks, a Distance és a Quartorze. Külföldről a brit Sports Direct és Pro-Direct, illetve a német Top4Running és Zalando is indított csapatot.

A csapatok minden tagja teljes erőből lefutott 400 métert, majd átadta a botot a társának. A mezőny színvonala erősen szóródott: egyesek évek óta klubigazolvánnyal versenyeztek, mások csak nemrég csöppentek bele a futás világába. Ez már az első váltásoknál jelentős különbségeket eredményezett. A futók élményét azonban ez egyáltalán nem rontotta. Sophie Delafoy, aki a We’ll Run csapattársaival ünnepelt, így fogalmazott: „Hihetetlen volt, hogy csak a miénk volt a stadion! Már 200 méternél kirázott a hideg. Egy álom. Ilyen csak egyszer adódik az életben. ”

A 4×400 méteres váltó után minden csoport első helyezettje automatikusan bejutott a döntőbe, a következő négy csapat pedig időeredmény alapján küzdött meg a továbbjutásért. A döntő végig izgalmas maradt, az utolsó váltók egymás mellett haladtak egészen a célvonalig. A magas színvonalú futamot a holland All4Running csapata nyerte, lenyűgöző, 3:48.88-as idővel. A négy futó tudta, hogy jó formában van, mégis meglepte őket a győzelem: mindössze egytizeddel előzték meg az Eightlines 1 csapatát. A dobogó harmadik fokára a Maisons-Alfort klubjának igazolt versenyzőiből álló I-Run állhatott fel. „Szinte mindannyian 57–58 másodpercet futottunk. Normál esetben nagyjából 55 másodperc alatt vagyunk, úgyhogy cipőben ezt megcsinálni komoly teljesítmény” – mesélte Camille Precart, az I-Run egyik váltófutója.

Felszerelés a csúcsteljesítményhez

A váltók rajtja előtt a 30 csapatba osztott 120 résztvevőt a rendezvény szervezője tetőtől talpig felöltöztette. A futók öltözőket is kaptak, ahol megszokott sportruhájukat fekete Nike-szettre cserélhették: rövidnadrágra, sportmelltartóra, a csapat nevét viselő trikóra, zoknira és egy pár Vaporflyra. Ez jóval könnyebb volt, mint a futóknak fenntartott térben kiállított Vomero, amelyet szintén kipróbálhattak az alkalom kedvéért.

Kizárólag női esemény

Ritka pillanat, amikor a nők együtt vannak a pályán, miközben a férfiak a pálya széléről biztatják őket. Amikor a Nike felkérte az Eightlinest, hogy gondozza a „Breaking 4” esemény folytatását, a közösség tagjai egy pillanatig sem haboztak: végre a nőket akarták reflektorfénybe állítani. „Hihetetlen, mert stadionban zajlik, és a nőket ünneplik. Nagyon gyorsan futnak! Van itt színvonal” – mondta Moussa Diallo, az Eightlines társalapítója, aki kollégájával, Jeremy Derriennel együtt a Blocks League állomásainak műsorvezetője volt.

Amikor a nekik szentelt eseményről kérdezték őket, a sportolók többnyire széles mosollyal válaszoltak: „Igen, nagyon kevés ilyen esemény van!” Láthatóan boldogok voltak, hogy részesei lehettek. „Az volt a csodálatos, hogy mindannyian teljesen a helyünkön éreztük magunkat” – lelkendezett Sophie, aki láthatóan a mennyekben járt, amiért a We’ll Run színeiben versenyezhetett.

A We’ll Run közösség nyolc képviselője örömmel fogadta férfi társaik jelenlétét, akik nagy számban érkeztek, hogy támogassák őket. Johan boldog, ugyanakkor teljesen kimerült, amiért ennyit buzdította edzőpartnereit: „Nagyon jó érzés volt kiabálva biztatni őket. Viszont most már semmim sincs. Se hangom, se lábam. A záró kanyarban mellettük futottam, mert tudom, hogy a 400 méternek az a legnehezebb része. ”

Együtt túlszárnyalni önmagunkat

A női fókuszon túl az esemény arra is lehetőséget adott, hogy a résztvevők összemérjék magukat másokkal, és kitolják saját határaikat. Sophie Delafoy, a We’ll Run csapatának tagja így beszélt erről: „Eleinte nem bíztunk magunkban különösebben, látva, milyen jó sportolók vannak itt. Aztán mégis hihetetlen lett az egész: túlszárnyaltuk önmagunkat, és mindent beleadtunk.” Sokaknak ez az élmény új lendületet adott az edzéshez. Csapattársa, Amélia Ben Youssef is megerősítette: „Nagyon meghozta a kedvem ahhoz, hogy még jobban odategyem magam, többet eddzek pályán, és javítsak a teljesítményemen. ”

Hafsia, a Zalando csapatának egyik futója, a Run’Elles társalapítója és maratonista, ezen a csütörtökön a közútról a pályára váltott. Az intenzív élményről így mesélt: „Itt jöttem rá, hogy edzeni kell. Jól kezdtem, de a végén nagyon megszenvedtem. De hát egy ilyen lehetőség nem adódik minden nap.” Wanissa Mettiche, a Maison-Alfort klubjának egykori sprintere és rúdugrója, akit korábban Allyson Felixhez hasonlítottak, beugróként csatlakozott a Run’Elles csapatához. „Nem ez volt a kedvenc számom, de örömmel vállaltam a kihívást. Még azt is meghozta a kedvem, hogy komolyabban visszatérjek az atlétikához. Ha újra lehetne, gondolkodás nélkül megtenném ” – mondta, láthatóan elbűvölve az élménytől.

Ez a különleges este, amelyen a kenyai sztár, Faith Kipyegon éppúgy ünnepelt volt, mint a csütörtökön pályára lépő valamennyi bajnoknő, jóval többről szólt, mint sportról, teljesítményről vagy önmagunk meghaladásáról. Megmutatta, mennyire fontos együtt lenni és belevágni, ahogy arra a mérföld világcsúcstartója is oly gyakran emlékeztet. Ő mindent beleadott, hogy négy perc alá szorítsa a táv idejét. A nőknek biztosított, nekik szentelt tér egyben lehetőséget ad arra is, hogy jelen legyenek, hallassák a hangjukat, és inspirálják a következő generációkat.