Millau 100 km: Stéphanie Gicquel és Benjamin Polin rekordot döntött
Az 53. kiadás kivételes versenyt hozott a Millau 100 kilométeren: Stéphanie Gicquel (8:02:34) és Benjamin Polin (6:19:18) egyaránt megdöntötte a pályarekordot. A reggeli dermesztő hideg, a Tiergues-hágó kemény emelkedői és Aveyron semmihez sem fogható hangulata ismét megmutatta, miért Millau a százkilométeresek Mekkája.
Szombaton, szeptember 27-én délelőtt 10 órakor rajtol el a mezőny a Jean-Jaurès sugárúton. A hőmérő alig három fokot mutat. Sokan kesztyűben futnak, néhányan minden belégzésnél párát fújnak. Az előző naphoz képest döbbenetes a hőmérséklet-különbség, de Millauban ez a rend: a nagy napi hőingás a verseny díszleteinek része. A futók pedig, mint oly sokszor, tudják, hogy ez csak a kezdet: ahogy telik a nap, a nap egyre jobban perzseli majd a Saint-Affrique felé vezető hosszú egyeneseket.
A Millau 100 km útvonala ezúttal sem változott: kezdetben könnyen futható szakasz a Tarn mentén, majd a 20. kilométer környékén jönnek a hullámzások. A viadukt alatti átkelés után következik a nagy próbatétel, a Tiergues-hágó 8 százalékos emelkedője, amelyet oda-vissza kell teljesíteni. Összesen csaknem 1200 méter szintemelkedés gyűlik össze. Országúti ultraverseny, kétségtelen, a szintprofilja mégis egy hegyi maratonéval vetekszik.
Stéphanie Gicquel minden eddiginél gyorsabban
Stéphanie Gicquel már korábban is a százkilométeres ultrafutás meghatározó alakjai közé tartozott. Szombaton azonban új szintre lépett. A carcassonne-i futó 8:02:34 alatt ért célba, ezzel 19 percet javított a 2023-ban ugyanitt elért idején (8:21:34). Ezen a szinten ez óriási ugrás, amely megerősíti, hogy két éve folyamatosan emelkedik a teljesítménye. A mostani eredmény kulcsa a körülmények tökéletes kezelése volt. A rajt hidegére előre felkészült: kesztyűt viselt, a nyakára és a csuklójára pedig jeges törölközőket tett. Elsőre paradox megoldásnak tűnhet, mégis segített már a kezdeti kilométereken kialakítani egy „hűvös zónát”, felkészülve a később érkező melegre.
Az egyetlen szépséghiba a verseny elején elfogyasztott jéghideg víz okozta gyomorpanasz volt. Ez akár az egész napját is tönkretehette volna. Gicquel azonban kitartott, sőt: az utolsó tíz kilométeren úgy gyorsított, mint egy csúcsformában lévő maratonista. Négy perces kilométerek, időnként 3:47-es tempó több mint 90 kilométerrel a lábában. Szürreális iram, amely valósággal felvillanyozta a cél körül összegyűlt nézőket. Az új rekord egy elképesztő pálya következő állomása: három hónappal korábban az ügyvédként és írónőként dolgozó futó a vannes-i Ultra Marin versenyen is győzött. Tavaly télen pedig megdöntötte a 24 órás pályafutás világrekordját (249,126 km 2024 decemberében, Phoenixben).
A francia állóképességi futás első számú versenyzője, aki a 24 órás országúti futás francia rekordját (253,6 km) és a 100 mérföld legjobb francia eredményét (14:17) is tartja, most belépett azon sportolók szűk körébe, akik négyszer nyertek kiemelt ultratrail-versenyt (100 mérföldes távon, több mint 1500 rajthoz állóval), olyanok mellé, mint Kilian Jornet és François d’Haene az UTMB-n. Millau csupán megerősítette, hogy immár egy másik dimenzióban versenyez.
Benjamin Polin egy másik korszak rekordját döntötte meg
A férfiaknál minden arra utalt, hogy a 2025-ös kiadás fordulópontot hoz. Arra azonban talán kevesen számítottak, hogy Benjamin Polin (31 éves) ekkorát üt. A 100 km kétszeres francia bajnoka (2022 és 2023), valamint a maraton kétszeres francia bajnoka (2024 és 2025) 6:19:18-as idővel törölte a rekordlistáról Jean-Marc Bellocq legendás, 1990 óta fennálló 6:28:31-es eredményét. Harmincöt év története tűnt el egyetlen aveyroni délelőtt alatt.
A verseny előtt csúcsrangadót vártak Gabriel Noutary ellen, aki végül 6:52:46-tal második lett. Polin azonban, aki ultrafutói pályafutása mellett egy megyei áramszolgáltatói szakszervezetnél dolgozik, már korán könyörtelen tempót diktált. Az 50. kilométernél megnyílt a különbség, később pedig szakadékká nőtt. A verseny magányos bemutatóvá alakult, minden egyes lépés az új főnök fölényét igazolta. Megroppanás és bizonytalanság nélkül, sebészi pontosságú erőbeosztással jutott el a millaui belvárosi diadalig.
A 2024-es indiai 100 km-es világbajnokság 15. helyezettje ezzel a több mint három évtizede érintetlen rekord megdöntésével magasabb szintre lépett. A vosges-i futó belépett azon versenyzők szűk körébe, akik képesek kitolni egy legendás verseny határait, azon a pályán, ahol az ultrafutás számos nagy története született. Mögöttük a hazai pályán versenyző Lucas Gaquière szerezte meg a harmadik helyet 7:04:09-es idővel.
A maraton kikacsintás a száz kilométerre
A 100 kilométerrel párhuzamosan a nagy presztízsű Millau-maraton is izgalmakat és kiemelkedő eredményeket hozott. Simon Dubocage okosan osztotta be az erejét a pálya 42,195 kilométerén. A Tarn-szurdokhoz és a viadukt alatti ikonikus szakaszokhoz hű útvonalon a millaui futó fokozatosan elhúzott riválisaitól, majd 2:34:39-cel ért célba, pályafutása méltó megkoronázásaként. A pályarekord is az övé lett.
A nőknél Coralie Blanchard mindenkit meglepett: első maratonját 2:58:40 alatt teljesítette, ami a női verseny történetének legjobb ideje. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy Millau a felfedezések és a legendák terepe is. A pálya „sík” híre ellenére komoly kihívást jelentett, az energiabeosztást pedig próbára tette a koncentrációt és előrelátást követelő hosszú egyenesek, enyhe emelkedők és technikás lejtők sora. A maratonisták a 100 km indulóival osztoztak Millau semmihez sem fogható hangulatán, egymásnak szurkolva és a közös adrenalinból merítve.
Az időeredményeken túl Millau továbbra is közös kaland. Akik hat óra, és akik tizenöt óra alatt érnek célba, ugyanazokon az emelkedőkön, ugyanazon a viadukton és ugyanazokon a kétségeken haladnak át. A rajtnál harapó hideg, Saint-Affrique nyomasztó hősége, a Millau felé visszaereszkedés előtt végtelennek tűnő hosszú, enyhe emelkedő: mindez a versenyélmény része.