Nicolas Duplàa espadrilles-ben nyerte meg a Marathon des Sables Jordan 100 kilométerét

A Wadi Rum sivatagában, a tűző nap és a végeláthatatlan vörös dűnék között Nicolas Duplàa különleges fejezetet írt a Marathon des Sables Jordan történetébe. 100 kilométer, három szakasz, szélsőséges körülmények. A 39 éves futó mégsem a legújabb technikai cipőt választotta a sivatagi pokol átszeléséhez, hanem egy pár espadrilles-t. Igen, jól olvasták: espadrilles-t.

Duplàa Orthezben él, ahol projektvezetőként és oktatóként dolgozik egy informatikai cégnél. Húsz éve fut, több extrém trailen indult, és a jordániai teljesítménye előtt háromszor vett részt a Marathon des Sables-en, többek között Fuerteventurán, Peruban, valamint a 2021-es „Legendary” kiadáson.

A Baszkföldön, Soule térségében született sportoló 10:21:34-es idővel zárta a jordániai kalandot, éppen csak megelőzve riválisait. Az eredmény önmagában is figyelemre méltó, a történet azonban túlmutat a statisztikán. Egy olyan sportágban, ahol mindenki komoly technikai arzenállal érkezik, ezúttal a minimalizmus és a gyökerekhez való kötődés került előtérbe.

Másképp futni a sivatagban

A maga teljes valójában Wadi Rum nem ismer kegyelmet. A süppedő homok, a sziklák, a nyomasztó hőség és az égető szél minden lépést bizonytalanná tesz. A legtöbb futó ultratechnikai cipővel, csillapított talppal és az egyes talajtípusokhoz igazított tapadással készül. Nicolas Duplàa ehelyett olyasmiben haladt végig a MDS Jordan pályáján, amit akár anakronisztikus kiegészítőnek is gondolhatnánk.

© Nicolas Duplàa-nak kapaszkodnia kellett, hogy kalandja végére érjen. © Gwen Marche Fuerteluz-Project

A tágas vidékek és a sivatagi hőség vonzották, Nicolas Duplàa pedig hozzáteszi: „A finom homok végtelen tájai, a monumentális sziklák, a színek… Lélegzetelállító volt a táj. A Marathon des Sables igazi sportos vakációs hetet adott!” Fizikai szempontból az ilyen futás teljes alkalmazkodást kíván. A lépés természetesebbé, szinte ösztönössé válik. „Homokon minimális a különbség a hagyományos cipőhöz képest, pontosít. Kemény talajon viszont nagyobb a kihívás: a lépésnek minimalistábbnak kell lennie, így a vádli és az Achilles-ín is nagyobb terhelést kap.”

A saját út kijelölésének művészete

Nicolas Duplàa győzelme nem csupán sporteredmény. Egy szemléletet mesél el. A saját szemléletét. Az ultratrailek világában, ahol minden gramm és minden milliméter drop számít, arra emlékeztet, hogy a teljesítmény és az egyszerűség jól megfér egymás mellett.

„Espadrilles-ben futok, hogy népszerűsítsem a szülőföldemet, Baszkföldet, azon belül pedig Soule-t, a származási tartományomat. Így szeretném megmutatni, hogy a termékeink minőségiek, strapabírók és autentikusak.”

„Az espadrilles-ben futás mindig felkelti a figyelmet, és kapcsolatot teremt a többi futóval. Még a homokban hagyott nyomaim is mások voltak, a társaim akár nyomon is követhettek!” meséli nevetve. Az espadrilles így szimbólummá válik. Merni kell másnak lenni, hűnek maradni a gyökerekhez, és megőrizni a futás örömét.

Rendhagyó teljesítmény

A 100 kilométeren elért 10:21:34 ilyen körülmények között a legjobbak közé emeli Nicolas Duplàa-t. A három szakasz során a baszk futó az állóképességet, a taktikát és a tapasztalatot ötvözte. A pálya minden pillanata maximális figyelmet követelt: meg kellett küzdenie a hőséggel, a homokkal, a sziklákkal és a felhalmozódó fáradtsággal. Espadrilles-ben pedig minden szakasz újabb kihívást jelentett.

© Gwen Marche Fuerteluz-Project

A történet szépsége mégis az egyszerűségében rejlik. Nicolas Duplàa nem csupán az órával versenyzett: történetet akart mesélni, mozgásba hozni egy tájat, és emlékeztetni arra, hogy a futás természetes, szimbolikus cselekedet is lehet. „Espadrilles-ben futok, hogy népszerűsítsem a szülőföldemet, Baszkföldet, azon belül pedig Soule-t, a származási tartományomat. Így szeretném megmutatni, hogy a termékeink minőségiek, strapabírók és autentikusak.”

Győzelem, amely másokat is inspirál

A hobbifutók és az országúti futás szerelmesei számára Nicolas Duplàa története üdítő nézőpontot kínál. Megmutatja, hogy az elszántság, a tapasztalat és a környezethez való kötődés döntő különbséget jelenthet. Arra is emlékeztet, hogy a futás az atletikus teljesítmény mellett az önkifejezés eszköze lehet.

A Xiberotarrak klub és a La Grande Espadrouille egyesület elnökeként egész évben azért dolgozik, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a sportot, és népszerűsítse a baszk kultúrát. A futás még a legszélsőségesebb körülmények között is megőrizheti hitelességét és örömét.

A sivatag csendjében, a dűnék és kanyonok között egy espadrilles-ben futó baszk ember másképp teljesített. Saját ritmusát, stílusát és szülőföldjét hagyta ott 100 kilométernyi homokon. Nicolas Duplàa nem csupán győzelmet aratott: maradandó nyomot hagyott azon is, ahogyan az ultratávra tekintünk. Egy olyan világban, ahol mindent kalibrálnak és szabványosítanak, emlékeztet rá, hogy a kitaposott útról letérve messzire hallatszik a léptünk.