Véget érhet a futóversenyek finisherérmeinek kora?

Maraton vagy 5 kilométer: a finisher szempontjából ugyanaz a lényeg. A táv ugyanis eltörpül amellett, amit már önmagában a célba érés jelent, akár gyaloglás nélkül, akár egy meghatározott időn belül sikerül teljesíteni. A célban az önkéntesektől kapott érem mindenekelőtt erős jelkép: annak bizonyítéka, hogy a futó végigcsinálta. A befektetett munkát jutalmazza, amellyel megpróbált elérni egy célt, függetlenül attól, hogy az teljes egészében megvalósult-e.

Végső soron inkább a próbálkozást ünnepli, mint magát az eredményt. De valóban jogosan vesszük át az érmet, ha a kitűzött célt nem sikerült elérni? Tényleg megérdemeljük? Egyfelől igen: egy verseny teljesítése önmagában is gratulációt érdemel, különösen akkor, ha az elsődleges cél egyszerűen a célba érés volt. Másfelől viszont feleslegesnek tűnhet azok számára, akik minden hétvégén rajthoz állnak. Ilyenkor nincs rá szükség? Különösen most, amikor az érem energia- és környezeti költségei is kérdéseket vetnek fel. A helyére téve ezt a tárgyat, valóban még mindig kötelező kellék a finisherérem?

© ASO

Amikor valóban jelent valamit az érem

Egyes finisherek számára az érem a sikeres verseny bizonyítéka. Elsősorban azt jelenti, hogy átlépték a célvonalat, függetlenül attól, milyen úton jutottak el odáig. Lénnie teljesítette a toulouse-i 5 kilométert, és hatalmas büszkeséggel töltötte el, hogy túlszárnyalta önmagát. Az érzelem tapintható volt, az önbecsülése pedig ritkán állt ilyen magas szinten. Az érem így valódi jelentéssel ruházódik fel. „Gondosan őrzöm, hogy megmaradjon az emlékeNulláról indultam, két hónapig készültem rá.” A harmincas éveiben járó futó a legrégebbi érmeit is gondosan megőrzi, hogy soha ne felejtse el őket. „Hatéves koromban indultam egy mezei futóversenyen, és még mindig megvan az első érmem” – mosolyog. A kis polcon elhelyezett trófea a lakása dekorációjának is része. Lénnie nincs egyedül azzal, hogy örömmel veszi át ezt a kis trófeát, majd gondosan elteszi. Nicolas, a rendszeresen futó sportoló szintén megtalálta a módját, hogyan tegye őket láthatóvá: „Az ágyammal szemben van egy vitrinem, benne a finisherérmeimmel, hogy ne porosodjanak.”

Mások számára az érem inkább emléktárgy, egy fontos esemény vagy teljesítmény kézzelfogható emlékeztetője. „Amikor megdöntök egy rekordot, szívesen vésetem az éremre a dátumot és az új időmet” – mondja Vincent, akinek különösen sokat jelent egy-egy verseny tárgyi emléke.

Ez a kötődés azonban nem általános. Egyes futók árnyaltabban ítélik meg ezeknek az érmeknek a jelentőségét. „Megértem, hogy fontos lehet érmet kapni az első versenyen, vagy egy olyan eseményen, amely igazán közel áll hozzánk” – ismeri el Nathalie, a hatvanon túli futó. „De egy »átlagos« finisher számára nem vagyok biztos benne, hogy erre szükség van.” Hasonló véleményen van a kritikusabb Pascal is, aki a felvágás és a presztízs egy formáját látja benne: „Néha elgondolkodom, nem arra szolgálnak-e, hogy egyes résztvevők kielégítsék az egójukat.” A futók tehát nem ugyanakkora szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak az éremnek. Lehet büszkeség, emlék vagy motiváció, de a valódi haszna továbbra is kérdéses.

Az érem árnyoldala

Egyesek egyszerűen azt javasolják, hogy a nevezéskor mindenki maga dönthesse el, kér-e érmet. Ha ugyanis az érmek végül a szekrényben porosodnak vagy csak foglalják a helyet, önmagukban nem feltétlenül van hasznuk. Különösen igaz ez a rendszeresen versenyzőkre, akik egymás után viselik a rajtszámokat és gyűjtik az érmeket: idővel lámpakarokra kerülnek, egymásra halmozva. Kétségtelenül könnyebb tárolni őket, mint a serlegeket, amelyek néha egész polcokat foglalnak el, a végeredmény mégis ugyanaz.

 Az érmet még nehéz teljesen elhagyni, de el fogunk jutni odáig.

A szervezők oldalán már vannak olyan versenyek, amelyek takarékosabb szemléletet követnek, és száműzték az ajándéktárgyakat, így az érmeket is. Az első ok a költség. „Az elhagyásukkal a szervezők pénzt takaríthatnának meg” – emeli ki Pauline, a Marathon d’Annecy rendszeres résztvevője, aki 2020-ban örömmel fogadta, hogy megválaszthatta az érem anyagát: fa vagy fém.

© ASO

A második ok a környezeti hatás. A fémből készült érmek karbonlábnyoma jelentős, darabonként körülbelül 0,8 kg CO₂, ezért egyre több alternatíva jelenik meg. Hervé Pardailhé-Galabrun, az EcoTrail Organisation alapítója így fogalmaz: „Igyekszem minden versenyünkről száműzni az ajándéktárgyakat. Az érmet még nehéz teljesen elhagyni, de el fogunk jutni odáig. Faérmekkel kezdtünk, amelyek előállítása nagyon kevés energiát igényel: 0,0367 kg CO₂.” Az EcoTrail Paris szervezője jó irányba indult: egy faérem karbonlábnyoma általában jóval kisebb, mint egy fémé, különösen akkor, ha a fa fenntarthatóan kezelt erdőből származik. A fémmel ellentétben az előállításához nincs szükség energiaigényes kohászatra vagy olvasztásra, a fa pedig a növekedése során megkötött szén egy részét is tárolhatja.

Hasonló szellemben Adrien Tarenne, az Ekiden de Montgeron létrehozója, az ES Montgeron klub és a város támogatásával több intézkedést is bevezetett, hogy közelebb kerüljön a nullahulladékos eseményhez: házi frissítők, a műanyag palackok száműzése, helyi termékek újrahasználható jutazsákokban, például méz, tészta és szörp, helyben gyártott faérmek, ruhagyűjtő pont, komposztvécék, szórólapok nélkül. „Szervezetünk méretétől függetlenül ma már elengedhetetlen, hogy környezettudatosan működjünk” – erősíti meg a versenyigazgató.

Akkor most minden, a versenyhez kapcsolódó tárgytól, az érmekből, pólókból és hasonlókból is meg kellene válnunk, vagy csak bizonyos darabokat érdemes megtartani? A pólók például praktikusabban használhatók: edzéshez vagy különféle szabadtéri tevékenységekhez is megfelelnek. Egy későbbi vásárlást akár ki is válthatnak.