A remény lendülete: Louise és Léontine a Párizsi maratonon

Április 13-án, vasárnap Louise és Léontine átlépte a Párizsi maraton célvonalát. Egyikük ép, a másik kerekesszékben él, de aki velük szemben áll, annak a különbség eltűnik a rendíthetetlen életerő mögött. A sport által összekötve két világos célt követtek: reményt adni és ledönteni a fogyatékosság körüli tabukat.

Van valami megmagyarázhatatlan kötelék Louise és Léontine között. A Párizsi maraton előtti napon, a Run Experience kiállításon a csapattársak magabiztosak: „Megvan, itt vagyunk, a rajtszámokat is átvettük” – mondja Léontine. A 2025-ös Párizsi maraton nagyköveteiként a belforti barátnők életét számos megpróbáltatás kísérte. Léontine korábbi élvonalbeli kosárlabdázó, aki nem válthatta valóra álmát, hogy a francia válogatottban játsszon. Louise születése óta fogyatékossággal él: spina bifidája van, ami a gerinc fejlődési rendellenessége, és gyakran a végtagok bénulásával jár.

Miután 2024 szeptemberében lefutották a belforti félmaratont, a handi-valide párosnak már csak egy célja maradt:duplázni. Hamar formát öltött a maratoni indulás gondolata: „Eredetileg a 25. születésnapomra szerettem volna ezt megcsinálni, Párizs pedig magától értetődő választás volt, hiszen ez a lehetőségek városa. A papám is velünk tart ebben a kalandban, ő volt az a hiányzó láncszem, amire szükségünk volt” – magyarázza Léontine. Négy és fél hónapon át, edző irányításával, heti öt alkalommal készültek: „A felkészülés során mindenféle lelkiállapotot megjártunk. Először jött a kétely: hogy egyáltalán képes vagyok-e rá, hogy meg tudom-e adni a lökéseket, amikor Louise-nak szüksége lesz rájuk. Aztán elérkezett december, és minden leállt. Louise teste már nem reagált, mindent újra kellett terveznünk.” Léontine ekkor sem hagyta abba: egyedül folytatta az edzéseket, és soha nem adta fel: „Mentálisan nagyon kapaszkodnom kellett, de tudtam, hogy Louise minden eddiginél erősebben fog visszatérni.”

„Állva akarok áthaladni a célvonalon”

A versenyen mindkettőjüknek megvan a maga szerepe. Léontine adja az első lökést, a gurulós szakaszokon pedig Louise egyedül hajtja magát. A csapattársak úgy döntöttek, mindent érzésre csinálnak, és a testük jelzéseire hagyatkoznak: „Amikor érzem, hogy Louise nehezebb helyzetben van, mögé kerülök. Ha pedig ő érzi, hogy én fáradok, szól. A kapcsolatunk a teljes bizalomra épül” – magyarázza Léontine. Louise barátnője kezét fogva hozzáteszi: „Állva akarok áthaladni a célvonalon, és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Az tartott lendületben a négy és fél hónapos felkészülés során, hogy elképzeltem azt a pillanatot, amikor Léontine a kezével felsegít, miközben fogja a kezem.”

„Ez mindent összefoglal abból, akik vagyunk, és abból is, ami belőlünk árad. A Champs-Élysées-n én adom meg Louise-nak az első lökést, ő pedig állva adja meg az utolsót. Együtt vagyunk, és valójában egyikünk sem fogyatékos ebben a párosban.” – emeli ki Léontine.

„Ez mindent összefoglal abból, akik vagyunk, és abból is, ami belőlünk árad. A Champs-Élysées-n én adom meg Louise-nak az első lökést, ő pedig állva adja meg az utolsót. Együtt vagyunk, és valójában egyikünk sem fogyatékos ebben a párosban.”
Léontine Peter

Közös lendület a fogyatékosság határainak ledöntéséért

A kihívás mögött világos üzenet áll: változtatni a gondolkodásmódon. A két sportoló nem csupán az időeredményért és a teljesítményért küzd, hanem azért is, hogy a fogyatékossággal élők valóban befogadó társadalomban élhessenek: „Le akarjuk dönteni a fogyatékosság tabuját. Mi csak két sportolók vagyunk, akik másképp futnak. Még mindig rengeteg minden elérhetetlen, egyszerűen össze kellene kapcsolni a két világot, hogy megoldásokat találjunk. Egyébként holnap nem a parasportolók rajtzónájából akartunk indulni, hanem mindenkivel együtt. Louise folytatja: „Csak azt szeretnénk, hogy aki meglát minket, azt mondja: én is meg tudom csinálni.”

Ha a párosuk inspiráló, annak talán éppen az az oka, hogy őszinte. A két fiatal nő a maga módján, együtt halad előre, és megmutatja, milyen hatalmas ereje van a közösen vállalt erőfeszítésnek. Másnap reggel a Párizsi maraton 56 950 indulójával együtt állnak rajthoz, és készen állnak.

Az első maraton 5:02:27 alatt

Louise és Léontine 5:02:27 alatt teljesítette első maratonját. Ahogy tervezték, Louise állva fejezte be a versenyt Léontine és édesapja mellett: „A verseny alatt minden a helyére került, minden, amin négy hónapon át dolgoztunk. Ez alatt a 42,195 kilométer alatt egyetlen gondolat visszhangzott bennem: soha nem szabad felhagyni a hittel. Állva befejezni a versenyt a legszebb üzenet, amit átadhatok. Léontine meghatottan teszi hozzá: „Minden gördülékenyen ment: a beszélgetéseink, az előrelátásunk, a közönség ereje és az utolsó, állva megtett mozdulat. Az üzenet célba ért, ez igazi sport volt, az, amely összeköt.”

A páros nem szab határt magának, és újabb nagy kihívással folytatja közös projektjét: 2025 szeptemberében triatlont szeretnének teljesíteni. Louise így zárja: „Ahogy a maratonnál, most is együtt vágunk bele. Nincs határa annak, amit elérhetünk.”