Az emberi test határai a maratonon: „Még nem tártunk fel mindent, így érhetnek meglepetések” – mondja Guillaume Millet

✓ Interjú Guillaume Mil­let-vel, akinek gondolkodása túlmutat a puszta számokon és eredményeken.

Mit vizsgál a sportfiziológia, és mit adhat a rekordokért, illetve az egyre jobb teljesítményért folyó versenyhez?

A terhelésélettan a mozgásban lévő emberi test működését vizsgálja. Tanulmányozzuk a test akut változásait mozgás közben, valamint az edzés hatására kialakuló hosszú távú alkalmazkodást. Azt próbáljuk megérteni, hogyan reagál a szervezet. Bizonyos értelemben a test határait kutatjuk. A fiziológia például abban is segít, hogy a sportolók és az edzők felmérhessék a teljesítményt meghatározó tényezőket.

Melyek a gyorsabb és hosszabb futás feltételei?

A kettő egyszerre nem igazán lehetséges: vagy az egyik, vagy a másik. A gyors futáshoz és a hosszú terheléshez ugyanis egymással homlokegyenest ellentétes képességek kellenek. Ha a maratoni sebességet nézzük, magas VO2max-ra van szükség, vagyis nagy szívre és vörösvérsejtekben gazdag vérre, valamint arra, hogy a futó a távon keresztül ennek a VO2max-nak magas százalékát fenn tudja tartani. Másképpen fogalmazva: nagy motor kell, amelyet 42,195 kilométeren át magas fordulatszámon lehet járatni. Az autós hasonlatnál maradva az is fontos, hogy alacsony legyen az „üzemanyag-fogyasztás”, vagyis a futó takarékosan bánjon az energiával. Futóknál ezt energiaigénynek nevezzük, amelyet többek között a biomechanikai tényezők és a felszerelés is befolyásol.

 Mindig vannak és lesznek újabb fejlődési lehetőségek, minden egyes paramétert optimalizálunk és górcső alá veszünk a teljesítmény javítása érdekében.  

Egyenlő esélyekkel indulnak a férfiak és a nők?

Nem. Ennek fő oka, hogy a nők VO2max-értéke alacsonyabb a férfiakénál. A legjobb nők soha nem fogják legyőzni a legjobb férfiakat. Ehhez jön, hogy a nők, még a legkarcsúbbak is, mindig magasabb testzsírszázalékkal rendelkeznek, mint a legvékonyabb férfiak. Maratonon a női elit soha nem fogja lehagyni a férfi elitet, ez azonban nem akadályozza meg a nőket abban, hogy a táv növekedésével közelebb kerüljenek a férfiakhoz.

2019-ben Bécsben Eliud Kipchoge 1:59:40-es idővel két óra alá vitte a maratont. A külső segítség, a zárt pálya és a tempómenők nélkül is felállíthatta volna ezt a rekordot?

Nem, mert a bolyozás, amelyet kapott, rendkívül optimális és gondosan megszervezett volt. Minden részletét átgondolták: a tempómenők levették róla a menetszél terhét, a frissítést pedig kerékpárról kapta, így nem veszített időt a frissítőállomásoknál való lassítással. Becslések szerint ez az egész rendszer jóval több mint 20 másodpercet hozott neki, vagyis többet annál, ami a kétórás határtól elválasztotta.

Az afrikai sportolóknak nagyobb fizikai adottságaik vannak a gyors futáshoz?

Erről a szakmámban még mindig vita folyik. A maraton világában elsöprő a fölényük. Szerintem ebben már önmagában a kulturális háttérnek is szerepe van. Afrikában az atlétika kiemelt helyet foglal el. A sportolókat ott úgy kezelik, mint Franciaországban Zidane-t. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy többet edzenek. Nehezen hiszem, hogy ne lennének bizonyos fizikai adottságaik. Ezeknek a sportolóknak alacsony az energiaigényük, testalkatuk pedig gyakran kistermetű, nyúlánk, kevés izomtömeggel. A magaslati környezet szintén előnyükre válhat, bár ezt a tényezőt még nem sikerült bizonyítani. Több dolog együttes hatásáról van szó, és sajnos a doppingot sem szabad kihagyni: ez is részben magyarázhatja a fölényüket.

A felszerelés, a táplálkozás és más tényezők révén ma is születhetnek új rekordok?

Még nem tártunk fel mindent, így érhetnek meglepetések. Vegyük a cipőket: tíz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy ennyit lehet nyerni ezekkel a szupercipőkkel? A Nike végül kihozta a Vaporfly 4-et új karbonlemezzel, de mindenekelőtt új anyaggal és új formával. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még jobb cipők jelennek meg. Ugyanez igaz a táplálkozásra is. A piacon már vannak olyan energizselék, amelyekkel óránként több szénhidrátot lehet bevinni. Mindig vannak és lesznek újabb fejlődési lehetőségek, minden egyes paramétert optimalizálunk és górcső alá veszünk a teljesítmény javítása érdekében. Persze minden újabb másodpercért egyre nehezebb megküzdeni, de az időeredmények tovább fognak javulni. Jelenleg a maraton egyik nagy kérdése a tartósság, vagyis a reziliencia. Másképpen: hogyan lehet a VO2max magasabb százalékát fenntartani a maraton során, és hogyan lehet a fáradással a lehető legkevésbé növelni az energiaigényt.

Örülnünk kell annak, hogy folyamatosan rekordokat akarunk dönteni?

Ez filozófiai kérdés, amely szerintem nem dönthető el ilyen egyszerűen. Ha a rekordok hajszolását, a fogyasztói társadalomban megfigyelhető állandó „még többet” nézzük, szerintem ennek nincs sok értelme. Ha viszont abból a szempontból vizsgáljuk, milyen fejlődést hozhat mindez sokak számára, már más a kép. A rekordokért folyó versenyben ugyanis, amikor bizonyos tényezők javításán dolgozunk, az eredmények az orvosi kutatást is szolgálhatják. Mindaz, amit az edzés optimalizálásáról megtudunk, hasznos lehet azoknak a betegeknek is, akiknek egészségük javításához szintén fizikai aktivitásra van szükségük. Ebben az értelemben a rekordok hajszolása hasznos. Egyes sportolók számára pedig egyéni szinten a rekordok elérése társadalmi státuszt és olyan pénzdíjakat jelent, amelyekből családokat tudnak eltartani. Felróhatjuk ezt nekik?

Vannak kockázatai annak, ha mindenáron egyre gyorsabban és egyre hosszabban akarunk futni?

Igen. Az élsport nem éppen a legjobb út az optimális testi és lelki egészséghez. Az igazán jó egészségi állapothoz sokat kell sportolni, pontosabban sok fizikai aktivitást kell végezni, akár napi két órán át. A rekordok hajszolása más kategória: a népesség nagyjából egy százaléka képes napi öt-hat órát edzeni. De ne felejtsük el, hogy a semmittevés kockázata jóval nagyobb, mint a túl sok sporté.

Milyen kutatásokban vesz részt jelenleg?

Az én és a csapatom munkája a betegek fáradtságára, valamint arra összpontosít, hogyan segíthet a fizikai aktivitás leküzdeni ezt a fáradtságot, még ha ez elsőre ellentmondásosnak is tűnik. A futással kapcsolatban azt vizsgáljuk, milyen különbségek vannak a trail running és a maraton által kiváltott fáradtság között. Emellett egy nagy projekt is foglalkoztat, amelynek címe „0 to 100”, és várhatóan még ezen a nyáron elindul. Húsz ülő életmódot folytató nőt és húsz férfit toborzunk, majd 18 hónap alatt felkészítjük őket arra, hogy rajthoz álljanak az UTMB CCC-versenyén, a „Courmayeur-Champex-Chamonix” útvonalon: 100 kilométeren, 6050 méter szintemelkedéssel. A cél az, hogy fizikai és mentális átalakulásukat követve bemutassuk: a sportolás jelentősen javítja az egészségi állapotot. A kiválasztás ősszel kezdődhet. Jelenleg partnereket keresünk a költségvetés lezárásához.

Guillaume Millet kutatásai nemcsak a sportteljesítmény határait tágítják, hanem az egész társadalom egészsége előtt is új távlatokat nyitnak. Az edzés optimalizálásától a fáradtság vizsgálatán át az olyan innovatív projektekig, mint a „0 to 100”, azt mutatják, hogy a teljesítmény hajszolása az általános jóllét javítását is szolgálhatja, az élsportolóktól az ülő életmódot folytató emberekig. Erős üzenet ez arról, hogy a fiziológiai kutatás nem merül ki a rekordokban, hanem a közegészségügyhöz és mindenki fejlődéséhez is hozzájárul.

✓ Guillaume Millet weboldala: www.kinesiologui.com