„Mindkét sportban ugyanannyi a dopping”: az aszfalttól a pedálozásig, amikor a futás összeveti magát a kerékpársporttal

Futóként elgondolkodtál már azon, milyen kapcsolat van a kedvenc sportágad és Tadej Pogacar vagy Pauline Ferrand-Prévot világa között? Dopping, médiafigyelem, pulzus, sérülések… Samuel Maraffi, a TotalEnergies Pro Cycling Team hivatásos kerékpároscsapat orvosa és a Besançoni Egyetemi Trail Running Diploma társigazgatója egyértelműen végigveszi a két sportág legfontosabb sajátosságait, a hasonlóságokat és a különbségeket egyaránt.

Egészségtechnológia: kerékpársport 1, futás 0

Vincent Bouillardtól Pierre Rolland-on át Camille Bruyas-ig, Samuel Maraffi mindenhol otthonosan mozog. Kerékpársport, futás, trail… A háziorvosként és sportorvosként dolgozó szakember minden terepen helytáll. Néhány nappal azelőtt, hogy a TotalEnergies Pro Cycling Team csapatával részt venne a nagy körversenyen (július 5–27.), a klinikai és biológiai fizionutricion egyetemi diplomájával rendelkező orvos a kerékpársport javára billenti a mérleget az egészségtechnológia terén. „A futás az elmúlt tíz évben rengeteget fejlődött. Megjelentek a középtalpak, a karbonlemezek és a habanyagok.”

Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy megszorongassa Bernard Hinault sportágát, aki ötször nyerte meg a Tour de France-t (1978, 1979, 1981, 1982 és 1985). „A kerékpársportban ezek az eszközök régebb óta jelen vannak. Ez egy tehermentesített sportág. Az adatokhoz is könnyebb hozzáférni. A futásban a teljesítménymérők nem elég érdekesek, a kerékpározásban viszont sokkal jobban értelmezhetők.” A sportág kora is számít. „Sokkal strukturáltabb. A csapatomban még sporttudós is dolgozik. Az ő feladata, hogy elemezze a versenyzők minden egyes edzésének adatait.”

„Az agy irányít”: a teljesítmény három nézőpontból

A 2022 decemberében megszűnt B&B Hôtels-KTM kerékpároscsapat egykori orvosa három szempontból vizsgálja a teljesítményt: fiziológiai oldalról (szív, légzés, a sejtek működése), mozgásszervi szempontból (különböző szövetek), valamint neurológiai, pszichológiai, illetve pszichokognitív nézőpontból. Az első területen nincs számottevő különbség. „Nagyjából ugyanarról van szó. A pulzus magasra emelkedik egy maratonfutónál éppúgy, mint egy kerékpárosnál egy többnapos versenyen, bár futás közben valamivel magasabb.”

A második szempontnál a koncentrikus erőkifejtés (az izom rövidülése) inkább a kerékpársportban jellemző. „A futóknak erős nagy farizmuk és stabil medencéjük van, sajátos terhelésnek kitéve.” A futás különböző izom-összehúzódási formákat igényel, többek között excentrikus kontrakciókat is (amikor az izom megnyúlik). „A kerékpárosoknak nagy a motorjuk, de a karosszériájuk nincs felkészítve a futásra”, magyarázza a terápiás és mikrobiota-szakirányú egyetemi diploma birtokosa. „Ha egy tehermentesített sportágból érkezel, mindenhol fájni fog”, mondja Pierre Rolland, a korábbi profi kerékpáros, aki nemrég teljesítette a Párizsi maratont, és inkább mosolyog a dolgon. „Izomzatilag borzalmas. A kerékpársportban nulla terhelés éri az inakat.” „Amikor futnak, a kerékpárosok nehezen alkalmazkodnak az alsó végtagjaik megfelelő vonalvezetéséhez. A középső farizmuk nagyon kevéssé dolgozik”, teszi hozzá a szakember.

A pszichokognitív oldalon a központi fáradás, vagyis „amikor az agy elfárad, és kevesebb izmot képes aktiválni”, fontosabb és meghatározóbb az ultrakerékpározásban. „Az agy irányít.” Rokona, a perifériás fáradás, amely magában az izomban okoz működési zavarokat, inkább a futásban jelentkezik. Guillaume Millet sportfiziológus az izomfáradással foglalkozott. „Megmutatta, hogy a fáradtság ellenére az izom egy elektromos jel hatására gyorsabban húzódik össze”, világít rá az Annecyben élő szakember.

„Nemcsak kezelni kell a sérülést, hanem meg is kell érteni”

A makrotraumás sérülések, például a súlyos balesetek, egyértelműen a kerékpársport ellen szólnak. Az agyrázkódások ismétlődő elszenvedői, mint az olasz bajnok Elisa Longo Borghini a tavaly áprilisi női Flandriai körversenyen, a kerékpárosok folyamatosan a halállal játszanak. Lejtmenetben még inkább. Gino Mäder tragikus körülmények között hunyt el a 2023-as Svájci körversenyen, Muriel Furrer pedig a következő évben, a zürichi világbajnokságon vesztette életét, mindössze 18 évesen.

A mikrotraumákat, vagyis „a fokozatosan kialakuló sérüléseket”, a La Clinique du Coureur rendszeres előadójaként is dolgozó szakember szerint a pedál királyainál az esetek csaknem 50 százalékában a térd környékén találjuk. A futás szerelmeseinek legsebezhetőbb területei elsősorban az alsó végtagokon találhatók: a vádlit, a bokát és a combhajlító izmokat érintik.

„Egy maratoni világbajnokságnak nincs akkora láthatósága, mint a Tour de France-nak.”
Samuel Maraffi

Elkerülhetetlenül szóba kerül a rehabilitáció is. „Ma már nemcsak magát a sérülést kezeljük, hanem megpróbáljuk megérteni. Mi okozza a sérülés kialakulását?” Miközben a fizioterápia nagyjából azonos a két sportágban, a kerékpáros és a kerékpár egy testet alkot. Ezt is figyelembe kell venni. A nyereg magassága, hátratolása és dőlése, a kormányszár hossza, a kormány magassága… Számos apró részlet csökkentheti vagy növelheti a sérülés kockázatát.

„A pénz a médiafigyelem körül jelenik meg”

Ugyanez a helyzet, mint az egészségtechnológiánál. A médiafigyelem terén a kerékpársport megelőzi a futást. „Ez az egyik leginkább mediatizált sportág. Egy maratoni világbajnokságnak nincs akkora láthatósága, mint a Tour de France-nak.” Miközben csapatával az év legnagyobb versenyére készül, a harmincas éveiben járó szakember a kamerák pszichoszomatikus hatására is felhívja a figyelmet. „Az alvás és a külső stressz kezelésével foglalkozó megbeszéléseink is vannak.” A maratonfutókkal szemben a kerékpárosoknak szerződésük van. „A versenyzőink a TotalEnergies arculatát adják el. Az élsport pénzügyi, adózási és reklámcélú befektetés. A pénz a médiafigyelem körül jelenik meg.”

A sajtónak való válaszadás a munkája szerves része. „Gyakoroltam, hogyan válaszoljak bizonyos doppinggal kapcsolatos kérdésekre”, árulja el. Vajon a kerékpárosok a szakmájuk valóságát mutatják be? „Néhányan játszanak ezzel. Szerződés áll mögöttük. Nem mondhatnak el mindent. Különbség van aközött, amit kommunikálsz, és amit a pályán látsz. Peter Sagan (113 profi győzelem, minden idők egyik legnagyobb sprintere, a szerk.) emberileg nagyon szerethető. A buszban, a kamerákon kívül nem ugyanaz az ember volt, mint a média előtt.”

„A doppingellenes küzdelem előrébb tart a kerékpársportban”

Végül elérkeztünk a doppinghoz. Ez a magas szintű sporttól elválaszthatatlan gyakorlat minden alkalommal nagy visszhangot kelt, amikor valamelyik sportágban újabb eset kerül napvilágra. „Szerintem a kerékpársportban ugyanannyi dopping van, mint a futásban”, véli. „A dopping a gazdasági környezethez kötődik.” Eszünkbe juthat a Festina-ügy az 1998-as Tour de France-on, vagy a kanadai sprinter, Ben Johnson kizárása tíz évvel korábban, a szöuli olimpián, szteroidhasználat miatt…

Bár „a doppingellenes küzdelem előrébb tart a kerékpársportban”, amelyben a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség jár az élen, „nem tévedhetetlen”. „Itt a legszűkebb a háló szövése”, fogalmaz képletesen. „A versenyzőim évente 20–30 vérvételen esnek át”, árulja el. A Movement for Credible Cycling (MPCC) adatai szerint statisztikailag az atlétika vezeti a 2024-ben dopping miatt felderített esetek listáját (83), szemben Marion Rousse sportágának mindössze 9 esetével. Rousse a Tour de France Femmes igazgatója (július 26. – augusztus 3.). Bár Samuel Maraffi doppingellenes álláspontot képvisel, nem tudja ellenőrizni, mit csinálnak kerékpárosai otthon. „Nem állok mellettük éjjel-nappal”, teszi hozzá.

A dopping határvidékén húzódó szürke zóna, amelybe a sportolók akkor kerülnek, amikor olyan gyógyszeres készítményeket használnak, amelyek általában javítják a sportteljesítményt, miközben az adott szerek nem tiltottak, természetesen kérdéseket vet fel. A kerékpársport úttörő szerepet vállalt a Tramadol, az erős fájdalomcsillapító betiltásában, amelyre már 2019-ben sor került, ám arra 2024-ig kellett várni, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) végrehajtó bizottságának döntése nyomán ez a fájdalomcsillapító minden sportágban tiltólistára kerüljön.

Miközben egyes sífutók egy-egy szökés erejéig futócipőre cserélik a kerékpárt, aligha kétséges, hogy a két sportág számos ponton közeledik egymáshoz. Nem meglepő tehát, hogy korábbi profi kerékpárosok maratonon is jól teljesítenek, mint Nacer Bouhanni (2:34:36) vagy Laurent Jalabert (2:55).