Pierre Destailleur „Enraciné” projektje: 20 maraton 23 nap alatt a talaj egészségéért

Mesélne a sportolói pályafutásáról?

Egész életemben sportoltam valamennyit. Fogyatékossággal élek, a bal alkarom hiányzik. Tíz évig teniszeztem, és a csonkommal is sikerült szerválnom. Tizennyolc éven át próbáltam megfeledkezni a fogyatékosságomról. Ezután a futball felé fordultam, az már egyszerűbb volt, végül pedig a futás következett. Para-triatlonban is versenyeztem, közben rájöttem, hogy nem ugyanazokra vagyok képes, mint mások. Ma, a franciaországi sportstruktúráknak és a paralimpiáknak köszönhetően büszkén vállalom, hogy fogyatékossággal élek.

Mi a célja ezzel a kalanddal?

A célom, hogy különböző szereplőkkel, tudósokkal, önkormányzatokkal, állampolgárokkal és gazdálkodókkal találkozzak, és beszélgessünk a talajhasználat kérdéseiről. Tudományos szempontból is bemutatjuk majd a talaj funkcióit és ökoszisztéma-szolgáltatásait. Átfogó képet szeretnék adni az ehhez a területhez kapcsolódó problémákról. Már az is önálló üzenet, hogy sporttal állok ki az ügy mellett. A végső siker azt jelentené, ha fel tudnánk hívni a döntéshozók figyelmét, hogy minden szükséges információ a rendelkezésükre álljon a témáról való pozitív kommunikációhoz és a kezdeményezések hosszú távú fenntartásához.

Volt egy meghatározó pillanat, amely arra ösztönözte, hogy a talaj megőrzé​​séért dolgozzon?

A talajok témája azért került közel hozzám, mert agrármérnök vagyok. Ez a szenvedélyem. Az adatokkal szembesülve átmentem egy ökoszorongásos időszakon. Sokat segített, hogy tanulmányoztam a kérdést. De az is elengedhetetlen volt, hogy cselekedjek. A probléma az, hogy nem mindig tudjuk, hogyan tehetnénk ezt. Négy évig aktívan dolgoztam az egyesületemben, és a pályaváltást is fontolgattam, mégis bénítónak éreztem, hogy nincs konkrét cselekvés. Ez a projekt új energiát ad. Nagyon illik hozzám, hogy ezt a kalandot vállalom, mert mindig új történeteket keresek. Nem is kívánhattam volna jobb társat az Uni-Vert Sportnál, amely az ember és a bolygó közös egészségének ügyét képviseli.

Úgy döntött, hogy naponta egy maratont fut, ami rendkívüli fizikai kihívás. Miért vállalt ekkora terhelést?

Azért választottam a napi egy maratont, hogy 40 kilométert tegyek meg, népszerűsítsem a lassabb tempót, és közben találkozzak a projekt szereplőivel. Nem a teljesítmény a cél, hanem annak megmutatása, hogy futva, egyszerűen is lehet közlekedni, miközben felhívjuk a figyelmet ezekre a kérdésekre, és bebizonyítjuk, hogy egy fogyatékossággal élő ember is teljesítheti ezt a kihívást.

Naponta egy maraton azért komoly kihívás, nem?

Természetesen. Futottam már 100 kilométert és néhány maratont is, de ilyen rövid idő alatt még soha nem teljesítettem ennyit. Úgy gondolom, megvalósítható, hiszen másoknak is sikerült, például Nicolas Vandenelskennek, aki több mint 110 maratont futott egymás után. Három pihenőnapot terveztem, ezeken regenerálódhatok vagy találkozhatok a projekt szereplőivel. Meghatározom a rajt- és a célpontot. Mivel csak egy karom van, egy sportbabakocsit is viszek magammal, hogy önálló maradhassak, és mindenhol átjuthassak.

Hogyan készíti elő a projektet?

Az OpenRunner szoftverrel tervezem meg az útvonalakat, a kilométereket és a biztonságos nyomvonalat. Az utak többsége védett, de városokon is áthaladok, ezért ha korán futok, láthatósági felszerelést viselek. Tisztában vagyok a kockázatokkal. Ez arra is lehetőséget ad, hogy bemutassuk a helyi önkormányzatok kezdeményezéseit, például a kerékpárosok számára kialakított biztonságos útvonalakat vagy a gyalogátkelőhelyeket. Most, hogy az útvonalam elkészült, felkeresem a kapcsolattartókat, hogy beszéljek nekik a projektről, és megmutassam a hozzájuk kapcsolódó problémákat. Nancy érintésével tervezek haladni, ahol a Nancy-Lorraine Egyetem talajkutatásra specializálódott, majd Orléans következik az INRAE-val és az AFES-szel, illetve Bure, ahol a terület fontos szereplőivel találkozom.

A napi maraton mellett útközben emberekkel is találkozik. A napjai tehát meglehetősen sűrűek lesznek. Hogyan telnek majd pontosan?

Egy maratonra öt-hat órát számolok. Ha egyszer megsérülnék, és gyalog kellene megtennem a 40 kilométert, ennél jóval több időt is engedélyezek magamnak. Ébresztő hatkor, rajt hétkor, érkezés kora délután, hogy feltöltődjek és találkozzak a projekt szereplőivel. Magánszállásokon tervezek aludni. Felveszem a kapcsolatot a polgármesterekkel és a sportklubokkal, a visszajelzések pedig elég pozitívak. A kisebb városokban civil közösségekkel, iskolákkal és középiskolásokkal találkozom majd. Szeretnék hat rövid videót készíteni a nagyvárosokban, Troyes-ban, Reims-ben és Nancyban megismert szereplőkről. Ezeket a kaland után konferenciákon és a fiatalok szemléletformálására használnám fel.

Van külön költségvetése a kalandjaihoz?

Igen. A fő kiadásaimat a rövid videók, a módszertani útmutató és a felszerelés jelenti, köztük a mintegy 500 euróba kerülő sportbabakocsi. Minden projekt ugyanakkora keretet kap, amelyet a saját egyesületeink kapnak meg. Humánerőforrás-költséggel is számolok a szervezetem kommunikációs gyakornoka miatt, aki az önkéntesekkel együtt segít felvenni a kapcsolatot a projektem szereplőivel. Az Enraciné az én projektem, hétvégénként és esténként ez visz előre, de nem egyedül dolgozom rajta. Ez a közösség ereje.

Pierre Destailleur szeretné minél több ember figyelmét felhívni a talaj egészségére, amely a széles közönség számára továbbra is kevéssé ismert kérdés.

Kövesse mindennapi haladását az Instagramon (@Pierre_enracine), a talajokkal kapcsolatos kihívásokról pedig a LinkedInen (@Pierre Destailleur) tudhat meg többet. Videókat is talál a talajok megőrzéséért dolgozó helyi szereplőkről.

A 32 éves Pierre Destailleur rendhagyó kihívásra készül: az „Enraciné” sportos és elkötelezett küldetésével a talaj egészségére szeretné felhívni a figyelmet. A Sport Planète mozgalom tagjaként ez a teljesítmény megszállottja több mint 800 kilométert tesz meg: 23 napon át naponta egy maratont fut Lille és Orléans között, útközben egy fontos nancy-i megállóval. A környezettudatos kaland rajtja szeptember 16-án lesz. Futás a bolygó szolgálatában, amely inspirálónak és hatásosnak ígérkezik.

Mesélne a sportolói pályafutásáról?

Egész életemben sportoltam valamennyit. Fogyatékossággal élek, a bal alkarom hiányzik. Tíz évig teniszeztem, és a csonkommal is sikerült szerválnom. Tizennyolc éven át próbáltam megfeledkezni a fogyatékosságomról. Ezután a futball felé fordultam, az már egyszerűbb volt, végül pedig a futás következett. Para-triatlonban is versenyeztem, közben rájöttem, hogy nem ugyanazokra vagyok képes, mint mások. Ma, a franciaországi sportstruktúráknak és a paralimpiáknak köszönhetően büszkén vállalom, hogy fogyatékossággal élek.

Mi a célja ezzel a kalanddal?

A célom, hogy különböző szereplőkkel, tudósokkal, önkormányzatokkal, állampolgárokkal és gazdálkodókkal találkozzak, és beszélgessünk a talajhasználat kérdéseiről. Tudományos szempontból is bemutatjuk majd a talaj funkcióit és ökoszisztéma-szolgáltatásait. Átfogó képet szeretnék adni az ehhez a területhez kapcsolódó problémákról. Már az is önálló üzenet, hogy sporttal állok ki az ügy mellett. A végső siker azt jelentené, ha fel tudnánk hívni a döntéshozók figyelmét, hogy minden szükséges információ a rendelkezésükre álljon a témáról való pozitív kommunikációhoz és a kezdeményezések hosszú távú fenntartásához.

Volt egy meghatározó pillanat, amely arra ösztönözte, hogy a talaj megőrzéséért dolgozzon?

A talajok témája azért került közel hozzám, mert agrármérnök vagyok. Ez a szenvedélyem. Az adatokkal szembesülve átmentem egy ökoszorongásos időszakon. Sokat segített, hogy tanulmányoztam a kérdést. De az is elengedhetetlen volt, hogy cselekedjek. A probléma az, hogy nem mindig tudjuk, hogyan tehetnénk ezt. Négy évig aktívan dolgoztam az egyesületemben, és a pályaváltást is fontolgattam, mégis bénítónak éreztem, hogy nincs konkrét cselekvés. Ez a projekt új energiát ad. Nagyon illik hozzám, hogy ezt a kalandot vállalom, mert mindig új történeteket keresek. Nem is kívánhattam volna jobb társat az Uni-Vert Sportnál, amely az ember és a bolygó közös egészségének ügyét képviseli.

Úgy döntött, hogy naponta egy maratont fut, ami rendkívüli fizikai kihívás. Miért vállalt ekkora terhelést?

Azért választottam a napi egy maratont, hogy 40 kilométert tegyek meg, népszerűsítsem a lassabb tempót, és közben találkozzak a projekt szereplőivel. Nem a teljesítmény a cél, hanem annak megmutatása, hogy futva, egyszerűen is lehet közlekedni, miközben felhívjuk a figyelmet ezekre a kérdésekre, és bebizonyítjuk, hogy egy fogyatékossággal élő ember is teljesítheti ezt a kihívást.

Naponta egy maraton azért komoly kihívás, nem?

Természetesen. Futottam már 100 kilométert és néhány maratont is, de ilyen rövid idő alatt még soha nem teljesítettem ennyit. Úgy gondolom, megvalósítható, hiszen másoknak is sikerült, például Nicolas Vandenelskennek, aki több mint 110 maratont futott egymás után. Három pihenőnapot terveztem, ezeken regenerálódhatok vagy találkozhatok a projekt szereplőivel. Meghatározom a rajt- és a célpontot. Mivel csak egy karom van, egy sportbabakocsit is viszek magammal, hogy önálló maradhassak, és mindenhol átjuthassak.

Hogyan készíti elő a projektet?

Az OpenRunner szoftverrel tervezem meg az útvonalakat, a kilométereket és a biztonságos nyomvonalat. Az utak többsége védett, de városokon is áthaladok, ezért ha korán futok, láthatósági felszerelést viselek. Tisztában vagyok a kockázatokkal. Ez arra is lehetőséget ad, hogy bemutassuk a helyi önkormányzatok kezdeményezéseit, például a kerékpárosok számára kialakított biztonságos útvonalakat vagy a gyalogátkelőhelyeket. Most, hogy az útvonalam elkészült, felkeresem a kapcsolattartókat, hogy beszéljek nekik a projektről, és megmutassam a hozzájuk kapcsolódó problémákat. Nancy érintésével tervezek haladni, ahol a Nancy-Lorraine Egyetem talajkutatásra specializálódott, majd Orléans következik az INRAE-val és az AFES-szel, illetve Bure, ahol a terület fontos szereplőivel találkozom.

A napi maraton mellett útközben emberekkel is találkozik. A napjai tehát meglehetősen sűrűek lesznek. Hogyan telnek majd pontosan?

Egy maratonra öt-hat órát számolok. Ha egyszer megsérülnék, és gyalog kellene megtennem a 40 kilométert, ennél jóval több időt is engedélyezek magamnak. Ébresztő hatkor, rajt hétkor, érkezés kora délután, hogy feltöltődjek és találkozzak a projekt szereplőivel. Magánszállásokon tervezek aludni. Felveszem a kapcsolatot a polgármesterekkel és a sportklubokkal, a visszajelzések pedig elég pozitívak. A kisebb városokban civil közösségekkel, iskolákkal és középiskolásokkal találkozom majd. Szeretnék hat rövid videót készíteni a nagyvárosokban, Troyes-ban, Reims-ben és Nancyban megismert szereplőkről. Ezeket a kaland után konferenciákon és a fiatalok szemléletformálására használnám fel.

Van külön költségvetése a kalandjaihoz?

Igen. A fő kiadásaimat a rövid videók, a módszertani útmutató és a felszerelés jelenti, köztük a mintegy 500 euróba kerülő sportbabakocsi. Minden projekt ugyanakkora keretet kap, amelyet a saját egyesületeink kapnak meg. Humánerőforrás-költséggel is számolok a szervezetem kommunikációs gyakornoka miatt, aki az önkéntesekkel együtt segít felvenni a kapcsolatot a projektem szereplőivel. Az Enraciné az én projektem, hétvégénként és esténként ez visz előre, de nem egyedül dolgozom rajta. Ez a közösség ereje.

Pierre Destailleur szeretné minél több ember figyelmét felhívni a talaj egészségére, amely a széles közönség számára továbbra is kevéssé ismert kérdés.

Kövesse mindennapi haladását az Instagramon (@Pierre_enracine), a talajokkal kapcsolatos kihívásokról pedig a LinkedInen (@Pierre Destailleur) tudhat meg többet. Videókat is talál a talajok megőrzéséért dolgozó helyi szereplőkről.