A szerző önarcképe hosszútávfutóként: Haruki Murakami és a futás

A realizmust és a szürrealizmust ötvöző regényeiről világszerte ismert Haruki Murakami különleges könyvet írt A szerző önarcképe hosszútávfutóként címmel. A japán író ebben a kötetben eltávolodik fikciós világától, és második, talán első számú szenvedélyéről, a futásról mesél. Ahogy haladunk előre az oldalakon, egyre inkább felmerül a kérdés: a szerző a futásról beszél, vagy valójában az írásról? Egy biztos: ez a könyv lenyűgöző olvasmány mindenkinek, aki hosszú és kemény erőfeszítésre vállalkozik. Legyen szó egy vállalkozás felépítéséről, egy nehéz élethelyzetből való kilábalásról, életmódváltásról vagy éppen egy művészi tevékenység elkezdéséről… Murakami oldalról oldalra bizonyítja, hogy a futás és az írás ugyanarra az alapállásra épül. Mindkettő rendszerességet, állóképességet és azt a képességet kívánja, hogy hosszú távon is kitartsunk egy cél mellett. Emlékein, maratonjain és személyes gondolatain keresztül a szerző mélyen egyszerű szöveget ad közre, amely segít jobban megérteni irodalmi és sportolói pályáját. A királyi táv szerelmeseként Haruki Murakami számos maratont és néhány ultraversenyt is teljesített. Igazi különlegesség, ha belegondolunk, mennyi energiát igényel közben az írás…

Haruki Murakami, a világ egyik legolvasottabb japán írója

Az 1949. január 12-én, a japán Kiotóban született Haruki Murakami japán irodalmat tanító szülők gyermekeként nőtt fel. Már fiatalon lenyűgözte azonban a nyugati kultúra, különösen a jazz, a klasszikus zene és az amerikai irodalom. Mielőtt ismert íróvá vált volna, Murakami több éven át jazzklubot vezetett Tokióban a feleségével. Erről az időszakról a könyv elején mesél. Első kötete, a Hallgasd a szél dalát (1979), kedvező fogadtatásban részesült, és arra ösztönözte, hogy ezen az úton folytassa. Nemzetközi elismertségét idővel olyan regények hozták meg, mint A világvége és a keményre szabott csodaország, A kurblimadár krónikája, Kafka a tengerparton és az 1Q84. Könyveit rövid időn belül számos nyelvre lefordították, és atmoszférájuk, hiteles szereplőik, valamint egyetemes kérdésfelvetéseik miatt olvasók millióit hódították meg. Ma a világ egyik legolvasottabb japán szerzője. Irodalmi karrierje mellett azonban a japán író szenvedélyesen rajong a futásért, azon belül is a maratonért. Miután abbahagyta a dohányzást és egészségesebb életmódra váltott, az 1980-as évek elején rendszeresen futni kezdett. Hamarosan már nem tudott lemondani erről a sportról, amelyet kora reggel, írás előtt űzött. A futás gyorsan személyes egyensúlyának egyik alapkövévé vált. Számos maratonon vett részt, többek között a New York-i maratonon és a Boston Marathonon. A szerző önarcképe hosszútávfutóként közel enged az író mindennapjaihoz, és megmutatja, milyen fontosak a rutinok ahhoz, hogy a test végrehajtsa, amit kérünk tőle, jelen esetben fusson és írjon. Egy nagyon fegyelmezett embert ismerünk meg, aki szerint a nagy teljesítmények mindenekelőtt a következetességre épülnek.

Egy könyv, amely tartósan sikeres maradt

Már megjelenésekor felkeltette Murakami rajongóinak figyelmét A szerző önarcképe hosszútávfutóként. A kötet nagy sikert aratott Japánban, majd számos nyelvre lefordították, így nemzetközi közönség is megismerhette a szerző gondolatait. A siker egyik kulcsa minden bizonnyal az egyszerűség. A könyv közvetlen és személyes hangon szólal meg. Az író nyíltan beszél kétségeiről, nehézségeiről és tapasztalatairól, nem próbálja elrejteni önmagát. Ez az őszinteség azonnali közelséget teremt közte és az olvasó között. Még azok is magukra ismerhetnek az író kérdéseiben, akik nem futnak. Ha az írást festészetre cserélnénk, a könyv akkor is működne. Murakami az öregedéshez fűződő viszonyáról is nagy nyíltsággal beszél, és arról, hogy nem hajlandó megadni magát neki. A kötet a futóközösségekben is hivatkozási ponttá vált. Vallomása megmutatja, hogy a fejlődés kevésbé a velünk született tehetségen, mint inkább az erőfeszítés mindennapos ismétlésén múlik. Ez a könyv egyik legfontosabb tanulsága. A realista szemlélet éles kontrasztban áll azokkal a beszédekkel, amelyek kizárólag a teljesítményre vagy a versengésre épülnek. Az irodalom iránt érdeklődő olvasók élvezettel fedezhetik fel a regények mögött álló ember történeteit, és azt is, hogyan hat közvetlenül a sportfegyelem Murakami írói munkájára. A szerző összeveti a két tevékenységet, és a párhuzam működik. Közel húsz évvel megjelenése után A szerző önarcképe hosszútávfutóként továbbra is fontos olvasmány a futók és az irodalom szerelmesei számára. A hosszú távú gondolkodás és a kitartás központi értékek benne. Olyan útravaló ez, amely felbecsülhetetlennek tűnik egy olyan korban, amely az azonnaliságot és a gyors eredményeket kedveli…

A könyv tanulságai: fegyelem és állóképesség

Az önéletrajzi történeten túl A szerző önarcképe hosszútávfutóként számos életleckét ad át finom, visszafogott módon. Az első a fegyelemről szól. Murakami szerint a legjelentősebb eredmények nem egy-egy pillanatnyi ihletből születnek, hanem napról napra végzett rendszeres munkából. Ez ugyanúgy igaz az írásra, mint a futásra. A szerző a repetíció fontosságát hangsúlyozza. Haruki Murakami annak idején, bár ma már 77 éves, és lehet, hogy azóta változtatott a futásmennyiségén, napi 10 kilométert futott, szinte bármi történt is. Szélben, esőben, üzleti úton… A sport iránti elkötelezettsége tiszteletet ébreszt az olvasóban. Szerinte az igazi erő abban rejlik, hogy fáradtság, motivációhiány vagy a mindennapok kötöttségei ellenére is képesek vagyunk megtartani a szokásainkat. A könyv a mentális állóképesség fogalmát is előtérbe állítja. A hosszú távok szembesítik a futót saját korlátaival. Meg kell tanulnia kezelni a kellemetlenséget, a kétely pillanatait és a feladás vágyát. Murakami mindezt sok humorral meséli el. Ezt a tapasztalatot a türelem iskolájának tekinti, amely segít ellenállóbbá válni az élet nehézségeivel szemben. Az író azt is megmutatja, hogy a futással járó belső felfedezés értékes forrása a személyes egyensúlynak. Végül a könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenkinek magának kell meghatároznia, mit jelent számára a siker. Murakami számára nem az a lényeg, hogy legyőzzön másokat, hanem hogy hű maradjon a saját vállalásaihoz. Ez a szemlélet arra ösztönöz, hogy fejlődésünket a saját mércénk szerint értékeljük, ne a külvilág elvárásaihoz igazodjunk.

E gondolatokon keresztül A szerző önarcképe hosszútávfutóként messze túlmutat a sport és a futás keretein. A könyv az erőfeszítés és a kitartás valódi filozófiáját kínálja, amely az élet számos területén alkalmazható. Valószínűleg éppen ez az egyetemesség magyarázza, hogy továbbra is mindenféle háttérrel rendelkező olvasót inspirál.