Highway to Help: Robert Pope úton a segítségért

November 13-án Instagram-profilján az ultrafutó Robert Pope néhány sorral jelentkezett: „Vasárnap elindulok a Highway to Helpen. 2000 kilométert futok Melbourne-től Brisbane-ig, az AC/DC turnéját követve. Négy hét, stop tábla és sebességhatár nélkül. Tartsatok velem.”

Vasárnap elindulok a Highway to Helpen. 2000 kilométer Melbourne-től Brisbane-ig, az AC/DC turnéját követve. Négy hét, stop táblák és sebességkorlátozás nélkül. Tartsatok velem.

November 16-án a bolygó egyik legkitartóbb állatorvosa Melbourne-ben megkezdte útját, az ikonikus AC/DC turnéját követve. Májusban már bemutattuk őt a „Robert Pope még mindig fut” című cikkünkben. A Liverpoolból származó futó imádja a futást… és a rockzenét. Zseniális ötlettel használja ki a legendás AC/DC körül kialakult figyelmet, hogy minél több embert állítson ügyük mellé, és minél több pénzt gyűjtsön három szervezetnek: a The Smith Familynek, az NSPCCnek és a WWF-nek. Az első két szervezet Angliában és Ausztráliában, nehéz körülmények között élő gyerekeket támogat. A WWF az élővilág védelméért dolgozik, ami Robert számára különösen fontos ügy.

A WWF számára már korábban is gyűjtött adományokat, amikor hihetetlen útja során Forrest Gump nyomába eredt (2016–2018)… Rob Pope, civilben állatorvos és lenyűgöző ultrafutó, ismét útra kelt. 2025. november 16-án Melbourne-ből indulva megkezdte a „Highway to Help” elnevezésű futását, az AC/DC ausztrál turnéjának állomásait követve. Ettől a naptól egészen a december 18-i, brisbane-i koncertig Robert úton lesz. Naponta több mint 70 kilométert szeretne megtenni. Négy hét erőfeszítés, hogy valódi változást érjen el: „A legjobb hír, hogy az AC/DC teljes mértékben támogatja ezt a futást: aláírt és aláírás nélküli felfújható gitárokat árulnak, a bevételt pedig a szervezetek kapják. Ez az ő ötletük volt, én még csak nem is kértem tőlük. Hihetetlenül nagylelkű gesztus.”

Magányos, mégis ragyogó futó

© Robert Pope

Rob nem hétköznapi futó. Hozzászokott a hosszú terheléshez és a szélsőséges kihívásokhoz. 2016 és 2018 között több mint 25 000 kilométert (!) tett meg az Egyesült Államokon keresztül, ami az ország átszelésének ötszöröse. Ezzel ő lett az első ember, aki megismételte a Forrest Gump című film fiktív futását. Ez az út formálta őt, és máig benne él: „Azt hiszem, még mindig futok. Nem gondolom, hogy véget ért volna a futásom. Nem is akarom, hogy véget érjen, még ha látom is, hogy egyre szűkülnek a lehetőségeim… Ha eljön ez a pillanat, és nem indulok újra, akkor békében leszek önmagammal amiatt, amit már véghez vittem, még akkor is, ha mindig többre vágyom. Csak még egy utolsó nagy utat szeretnék, amit a lányom is láthat.”

Májusban arról is beszélt nekünk, hogy szeretne Ausztráliában futni: „Még soha nem szeltem át Ausztráliát, és nagyon szeretnék egy hasonló projektet megvalósítani, továbbra is egyedül. Biztosan nem én leszek a leggyorsabb, aki átkel az országon, de ez nem fontos. Jövő júniusban, Angliában vagy Európa valamelyik másik részén, elmennék egy hétre futni, a születésnapom hetében. Senkinek sem adnék hírt magamról a közösségi médiában. Csak futni szeretnék, és érezni, mit mond a testem, nyomás nélkül, napi 80 kilométerrel. Megnézni, hogy még mindig szeretem-e ezt. Mert számolnom kell azzal is, hogy talán már nem. Lehet, hogy mostanra túl sok lett… Mindenesetre már van egy lábam a projektben: nemrég egy család kedvesen adott nekem egy 400 euró értékű kocsit, mert az enyém eltört az Egyesült Államokban. Ezek után már meg kell tennem ezt az utat.”

Néhány hónappal később pedig itt vagyunk. Rob magával viszi a rock energiáját és az AC/DC hangzását. A zene segíthet átvészelni a megpróbáltatásokat, de Robert tisztában van azzal, mit vállalt. November 28-án az ABC Radio Adelaide műsorában azt mondta, ez a fajta futás „2-es típusú szórakozás, vagyis csak utólag vicces”. Tipikus „Pope-féle” mondat az utak királyától. Már látjuk magunk előtt, ahogy ezen a poénon felnevet. A zene iránti rajongását tekintve Robert jobb turnét nem is kívánhatott volna az ausztrál zenekarénál: „Az AC/DC mindig is az egyik kedvenc zenekarom volt. Sokszor láttam őket koncerten. Amikor az Egyesült Államokban futottam, Forrest Gump nyomában, a zene hatalmas inspirációt jelentett, és az AC/DC valahogy mindig akkor szólalt meg, amikor szükségem volt rá. Egy idő után szabályt csináltam belőle: ha felcsendült egy AC/DC-dal, nem állhattam meg futni. Mindegy volt, hol jártam, folytatnom kellett.”

A jótékonyság vörös fonala

Rob azért fut, hogy adjon és kapjon. Ez a futás most nem rekordkísérlet, hanem eszköz arra, hogy nagylelkűségre ösztönözze az embereket, és egy ügy, egy gesztus köré szervezze őket. Elég megnézni a széles mosolyát az útja során készített videókban. Robert akkor is mosolyog, amikor szenved. Akkor is, amikor álmatlansággal küzd, vagy a kocsijával egy szétjárt ösvényen kell átkelnie… A sztorijai élményszámba mennek. A Redbullnak készített podcastjai során szerzett tapasztalatának köszönhetően Robert a műsorvezetői képességeit is alaposan csiszolta. Az AC/DC weboldalán megtalálható Robert Pope jótékonysági futásának oldala, az indulása előtt pedig néhány ausztrál sztárral is aláíratott felfújható gitárokat.

Az angol futó egyszerűségét és nagylelkűségét ezúttal is megjutalmazták: „Mivel ezeket a gitárokat árulják, felajánlották, hogy személyesen adnak nekem egyet. Már volt jegyem a koncertre, de a show előtt megkértek, hogy menjek egy meghatározott helyre. A feleségemmel és a lányommal ott vártunk, amikor hirtelen megláttam Brian Johnsont, a zenekar énekesét. Odajött, és átadta a gitárt. Nagyon kedves volt, mindenkivel közvetlen, tipikus Brian… Annyira lenyűgözött, hogy csak később vettem észre: Angus, Stevie és Chris is ott voltak a zenekarból. Később, a koncert után Matt-tel, a dobossal is találkoztam. Mindannyian elképesztően kedvesek és közvetlenek. Nagyon különleges élmény volt.”

Az egyes koncertdátumok pop-up üzleteiben eladott, AC/DC által aláírt vagy aláírás nélküli felfújható gitárok teljes bevételét három elismert szervezet kapja: a The Smith Family, az NSPCC és a WWF. December 5-én Robert már több mint 6000 eurót gyűjtött össze a kitűzött 7500 euróból. A fáradtság jelen van, de a hangulata továbbra is kiváló: „Általában fáradt vagyok, de azért egészen jól haladok. A lábaim és a táplálkozásom mostanra alkalmazkodtak, úgyhogy nagyjából minden rendben, még ha folyamatosan próbálom is eloltani a sérülésekből fellobbanó tüzeket. Gond van a bal sípcsontommal, a jobb Achilles-ínammal, a bal farizmommal és a csípőhajlítómmal, és minden nap úgy tűnik, mintha másikuk okozná a legtöbb problémát. Folyamatosan tüzet oltok, de továbbra is bizakodó vagyok, és teljesítem a távot.”

A Highway to Help híd, vagy inkább út a rock, a futás és az emberiesség között.

➜ További részletek: How to be superhuman? podcast
➜ Adományozás itt: Highway to Help
➜ A futás oldala az AC/DC weboldalán