Kouros, az első GOAT

Az ultramaraton világában mindig előkerül egy név, amikor az emberi test határairól esik szó: Yiannis Kouros. „A futóisten”, „a modern Pheidippidész”, „a megállíthatatlan”. A tripoli születésű futó annyi becenevet kapott, hogy szinte lehetetlen mindet felsorolni: ennyire uralta az országutat. Pályafutása során Kouros több mint 160 világrekordot állított fel. Egyszerűen szólva szinte minden rajtja új világcsúccsal ért véget. Néhány rekordja pedig még ma is áll. Ha megnézzük a szóban forgó távokat és eredményeket, valóban egy emberfeletti sportolóról beszélünk. Még a zseniális Kilian Jornet is beletört Kouros egyik rekordjába, amikor 2020-ban megpróbálta megdönteni. A spanyol a pályán futott 24 órás világrekordot vette célba, amelyet a görög óriás 1997 óta tartott. Azóta ezt a konkrét rekordot Aleksandr Sorokin megkaparintotta tőle: 319,61 kilométert futott a 303,506 kilométerrel szemben.

Örökség és rekordok: számok, amelyek dacolnak az idővel

Kourosról beszélni annyi, mint végigvenni a sporttörténelem egyik legszédítőbb teljesítménylistáját. Pályafutása csúcsán a görög atléta szinte minden fontos ultramaratoni rekordot tartott, a 100 kilométertől a többnapos versenyekig. Teljesítményei annyira számosak, hogy lehetetlen mindet felsorolni, de nézzük azokat, amelyek még mindig érvényesek: 

• – 48 óra pályán: 473,495 kilométer Surgères-ben, Franciaországban, 1996 májusában. Egy adat, amely segít érzékeltetni a teljesítmény nagyságát: a görög két napon át, valódi pihenő nélkül 10 km/órás átlagtempót tartott. Ezt a rekordot hamarosan „elvehetik” tőle: a belga Matthieu Bonne tavaly júniusban 485,099 kilométert tett meg 48 óra alatt a szakág Pabianicében, Lengyelországban rendezett világbajnokságán. Az új rekord hitelesítésre vár.
  – 1000 kilométer pályán: 5 nap, 16 óra és 17 perc, Ausztráliában, 1984-ben
  – 1000 mérföld: 10 nap, 10 óra és 30 perc, New Yorkban, 1988-ban

Egészen monumentális számok. Ezek a teljesítmények annyira embert próbálók, hogy manapság ritkán mernek nekivágni hasonló kihívásoknak. Nemcsak kivételes állóképességet, hanem minden képzeletet felülmúló mentális erőt is követelnek. Jól példázza ezt Kouros egyik mondata: „Amikor a test feladja, az elmének kell átvennie a helyét. A fájdalom csak illúzió.” A Spartathlonon aratott négy győzelme, amely a „modern Pheidippidész” becenevet is meghozta neki, örökre beíródott a kollektív emlékezetbe. Mindegyik alkalommal fölényes előnnyel, pályacsúccsal ért célba, és ezzel Kouros lett a legendás verseny vitathatatlan mércéje. „Kouros ellen futni annyit jelentett, hogy a második helyért futsz” – foglalta össze egyik ellenfele, az amerikai Joe Fejes, aki korántsem volt kispályás ebben a sportágban: neki is igencsak komoly eredménysora van.

Kouros, a megszállott költő

Az 1956-ban, a görögországi Tripoliban született Yiannis Kouros korántsem volt predesztinálva arra, hogy kora egyik legnagyobb futója legyen. Költőként és zenészként előbb a művészetben fejezte ki magát, csak később fordult a futás felé. A zenéjének nyomaira egyébként ma is rá lehet találni a hivatalos honlapján. Kouros 1977-ben, huszonegy évesen futotta első maratonját, 2:43:15-ös idővel. Eredményei ezt követően folyamatosan javultak, mígnem 1981-ben elérte a 2:25-öt. Yiannis 1981-ben megnyerte az Athéni maratont. Hat évvel az első maratonja után már huszonöt maratoni verseny volt a lábában. A gépezet beindult. Abban az évben rajthoz állt a Spartathlonon, ezen a 246 kilométeres versenyen, amely Pheidippidész ókori legendáját támasztotta fel. Negyvenöten indultak. Kouros nem egyszerűen megnyerte a versenyt: 21:53:42-es idejével alaposan felülírta a szervezők várakozásait. 1984-ben már 20:25 alatt teljesítette. Rekordja egészen 2023-ig megdöntetlen maradt, amikor honfitársa, Fotis Zisimopoulos negyven év várakozás után végre túlszárnyalta, 19:55:09-cel. A Spartathlonon elért első nagy sikerei után Kouros sorra gyűjtötte a győzelmeket és rekordokat. A maratonnal vagy a klasszikus atlétikával ellentétben azonban az ultrafutás akkoriban még rétegsportnak számított, így a nagyközönséghez kevés hír jutott el a teljesítményeiről. Ez nem akadályozta meg abban, hogy szinte misztikus hírnevet építsen ki: ellenfelei „” írták le, aki gépies egyenletességgel képes kilométereket gyűjteni. Az ausztráliai Colacban több emblematikus eredményét is elérte. New Yorkban a legszélsőségesebb távokkal, például az 1000 mérfölddel próbálkozott. Bárhol indult, uralta a mezőnyt. „Úgy futott, mintha egy másik bolygóról érkezett volna” – mondta a francia Jean-Gilles Boussiquet, a surgères-i 48 órás verseny szervezője.

Az utódok: Sorokin, Bonne és az új generáció

Első nagy sikerei után negyven évvel Kouros öröksége továbbra is kitörölhetetlen. Az ultramaratonisták új generációja azonban nekilátott, hogy megcélozza a rekordjait. Közéjük tartozik az ikonikus Aleksandr Sorokin is, az egykori pókerjátékos, aki később a futásra váltott. 2017 óta halmozza a rekordokat 100 kilométeren, 12 és 24 órán. 2022-ben így Kouros egyik „totemét”, a 24 órás rekordot is eltörölte, 319,6 kilométeres eredménnyel. „Kouros mutatta meg, mire képes az ember. Nélküle nem mertem volna ekkora távokról álmodni” – mondta Sorokin a görög előtt tisztelegve a teljesítménye után. 2024-ben a belga Matthieu Bonne is Kouros nyomdokaiba lépett. A triatlonista korábban már személyes kihívásaival is felhívta magára a figyelmet, például amikor átúszta a La Manche csatornát, vagy triatlonban megkerülte Belgiumot. Az olaszországi Policoróban 2024-ben megdöntötte a hatnapos futás világrekordját, és átlépte az 1045 kilométeres szimbolikus határt. „Kouros rekordját megdönteni olyan, mint megmászni a Mount Everestet. Tudod, hogy soha nem te leszel az első, aki megtette, de bizonyítani akarod, hogy még mindig lehetséges” – magyarázta a belga a teljesítménye után. Ezek az új bajnokok büszkén vállalják, hogy a mester örökösei. A megközelítésük azonban más: míg Kouros elsősorban a mentális erejére és az ösztöneire hagyatkozott, ők már a modern edzés, táplálkozás és teljesítménykövetés előnyeit is élvezik. Ez az alapvető különbség csak tovább erősíti a görög futó auráját: mérőeszközök, GPS és tudományos háttér nélkül állított fel olyan mércéket, amelyeket a mai bajnokok is nehezen tudnak megközelíteni. A legkeményebb rekordjai, például az 1000 kilométeres és az 1000 mérföldes, továbbra is érintetlenek, és valószínűleg még sokáig azok is maradnak. Ahogy az ultrafutás másik nagy alakja, az amerikai Scott Jurek fogalmazott: „Mindannyian Kouros árnyékában futunk.” Egy óriás árnyékában.

A ma is kiváló formában lévő, 69 éves Yiannis Kouros továbbra is szenvedélyének nagykövete, és számos ultramaratont támogat. Emellett másik két szenvedélyének, a zenének és a költészetnek is hódol, mert ahogy mondja: „a futás művészet. Nem azért futok, hogy győzzek, hanem hogy kifejezzem magam. Olyan, mint verset írni. Minden verseny másik költemény.”

Egy valóban páratlan ember.