Frank Shorter, a futás első popsztárja

A futás szerelmesei számára az 1970-es évek máig a sportág elterjedésének időszakát jelentik, olyan alakok nyomán, mint Kathrine Switzer (az első nő, aki hivatalos versenyen, 1967-ben Bostonban teljesített maratont), vagy Steve Prefontaine. Egy másik sportoló szintén beírta magát a futás történetébe, és nagyban hozzájárult a sportág népszerűsödéséhez: Frank Shorter. Németországban született, katonai orvos édesapja szolgálati helyén, de az Egyesült Államokban nőtt fel, és ott vált élversenyzővé. A nemzetközi színtéren 1972-ben, a müncheni olimpián nyerte meg a maratont, ezzel 1908 óta az első amerikai érmet szerezte ezen a távon, majd 1976-ban Montrealban ezüstérmes lett. Ez a két eredmény valóságos jelenséggé tette az Egyesült Államokban, Shorter pedig szimbólummá vált.

Frank Shorter, aki kétszer született Münchenben

Legismertebb győzelme természetesen az 1972-es müncheni olimpiai maratonhoz kötődik, amelyet 2:12:19-es idővel nyert meg, több mint két perccel megelőzve belga üldözőjét, Karel Lismontot. A történet hihetetlen, mégis ritkán emelik ki: Frank Shorter a szülővárosában, Münchenben vehette át az aranyérmet, hiszen az amerikai futó 25 évvel korábban éppen ott született. Hihetetlen sors egy ilyen könnyed futómozgású versenyzőnek. A teljesítményét még értékesebbé teszi, hogy ezzel véget vetett az amerikaiak 64 éves várakozásának: ennyi idő telt el azóta, hogy az Egyesült Államok utoljára nyert olimpiai aranyat ezen a távon.

Négy évvel később, a montreali olimpián Shorter második lett, és ezüstérmet szerzett a német Waldemar Cierpinski mögött, aki később keletnémet doppingbotrányok érintettje lett, az érmét azonban megtarthatta. Ez a csalódás minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Shorter pályafutása későbbi szakaszában a dopping ellen forduljon. Második olimpiai érme révén bekerült azon maratonfutók szűk körébe, akik két olimpiai érmet nyertek. Akkoriban csak Abebe Bikila mondhatta el ugyanezt magáról (1960-ban és 1964-ben is aranyérmes lett). Emellett négyszer egymás után megnyerte a rangos Fukuokai maratont (1971 és 1974 között), négyszeres amerikai országos bajnok volt mezei futásban, és pályán is több alkalommal szerzett országos bajnoki címet.

Eredményein túl Frank Shorter mindig sportága nagykövete maradt. A róla kialakult népszerű képet számtalan történet formálta. 1975-ben például ő és Bill Rodgers, a Boston- és New York-maraton későbbi győztese, kéz a kézben értek célba a Virginia 10 Miler versenyen (lásd lent), lenyűgöző sportszerűségről téve tanúbizonyságot két közvetlen rivális között. Ez a jelenet is hozzájárult a 10 kilométeres versenyek amerikai népszerűségének növekedéséhez.

Futó, sportkommentátor, márkaalapító…

Frank Shorter 1947. október 31-én született Münchenben, Németországban, ahol édesapja szolgálatot teljesített. Gyermekkorát azonban már az Egyesült Államokban, a New York állambeli Middletownban töltötte. Ráadásul meglehetősen gyorsan haladt előre. 22 évesen, 1969-ben megnyerte az egyetemi NCAA-bajnokság hat mérföldes számát, ami nagyjából 10 kilométernek felel meg. Ezután a pályán és mezei futásban is kipróbálta magát, négy országos bajnoki címet gyűjtött, majd a maraton felé fordult. Tíz maratongyőzelme közül az elsőt 1970-ben, São Paulóban szerezte. Shorter pályafutása a tömegsportként terjedő futóversenyek és a média egyre növekvő figyelmének korszakára esett. Futóstílusa magával ragadta a közönséget, megszólalásai pedig máig emlékezetesek. Az internet tele van idézeteivel, köztük ezzel: „gyorsan futni szórakoztatóbb, mint lassan futni”.

Frank Shorter a futás örömének nagykövete maradt, ez pedig alighanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsége soha nem kopott meg. A sportág szerelmese pályafutása után sportkommentátorként dolgozott, majd részt vett az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségének (USADA) létrehozásában, és 2000 és 2003 között az elnöke is volt. Saját sportruházati márkát is alapított, amely mára megszűnt. Használtcikk-platformokon ma is felbukkannak Frank Shorter nevével fémjelzett darabok. Igazi vintage… „Jogging: a physical fitness program for all ages”. 1984-ben sporteredményei és a sport iránti elkötelezettsége elismeréseként bekerült a United States Olympic Hall of Fame-be. Emellett számos könyv szerzője.

Maradandó örökség

Frank Shorter hatása messze túlmutat az eredményein: olimpiai győzelmével és számos maratonsikerével utat nyitott egy új sportolói generáció és egy új sportkultúra előtt. Győzelme az amerikai marathon boom egyik első nagy pillanata lehetett az 1970-es években. Ekkor emelkedett fel többek között Bill Rodgers, Steve Prefontaine, Amby Burfoot és Grete Waitz, miközben olyan, máig töretlen népszerűségű tömegversenyek futottak fel, mint a Boston- és a New York-i maraton.

Cameron Stracher amerikai író is pontosan érzékelte ennek jelentőségét, amikor 2013-ban megjelentette a Kings of the road, How Franck Shorter, Bill Rodgers, and Alberto Salazar Made Go Boom című könyvét (Az út királyai, hogyan robbantotta be a futást Frank Shorter, Bill Rodgers és Alberto Salazar). A kötet az amerikai sport e kiemelkedően fontos korszakát mutatja be, azt a pillanatot, amikor a joggingból running lett.

Az Egyesült Államokban és világszerte tömeges hobbivá váló running egyik legerősebb lökését éppen a müncheni győzelem után maradt aura adta. A ma 78 éves Frank Shorter nemcsak az elnyert érmeivel írta be magát a történelembe, hanem azzal is, hogy kulcsszerepet játszott a futás kulturális jelenséggé válásában. Az amerikai talán nem is sejtette, milyen pontosan fogalmaz, amikor ezt mondta: „Addig tervezek futni, ameddig csak tudok, és nem tervezem, hogy abbahagyom.”