William Goodge rekordja megosztja a közvéleményt

Az angol William Goodge megdöntötte Ausztrália átszelésének rekordját. Mindössze 34 nap alatt tette meg a Perthben található Cottesloe Beach és a sydneyi Bondi Beach közötti 3800 kilométert. Emberfeletti teljesítmény, példátlan tempóval. Talán túl gyorsan? A futóközösségben sokan kételyeiknek adtak hangot.

A teljesítmény: napi két és fél maraton a perzselő napsütésben

Meddig feszegeti még az ember a határait? A világ különböző pontjain sorra megdőlő futórekordokat és megszülető emberfeletti teljesítményeket látva erre a kérdésre senki sem tud biztos választ adni. William Goodge teljesítménye Ausztrália átszelésének rekordjáért ezért is lenyűgöző: 34 napon át napi 110 kilométer, tűző napsütésben, sivatagos, a testet és az elmét egyaránt végletekig próbára tevő terepen. William Goodge véghez vitte, és három nappal megjavította Chris Turnbull korábbi, 2023-as rekordját! Ha még nem ismerik, Goodge korábban modellként dolgozott, és a brit harmadosztályban játszott rögbit félprofi szinten, mielőtt ultrafutó lett. Ultrásként végigfutotta már a Egyesült Királyság teljes hosszát, és állítása szerint ő a leggyorsabb brit, aki átszelte az Egyesült Államokat (55 nap). Teljesítményeivel a rákkutatás számára gyűjt pénzt, édesanyja ugyanis ebben a betegségben hunyt el 2018-ban. Ausztráliai teljesítményét neki ajánlotta. Sydneyben, a rekordkísérlet célba érkezésekor édesanyjára, Amandára emlékezett: „ő volt életem legfontosabb embere”. A karizmatikus angolt 250 ezren követik az Instagramon, jóval többen, mint sok profi futót, és teljesítményei révén számos szponzort is maga mögé állított.

Emberfeletti teljesítmény... és a kétkedők

A bökkenő, hogy William Goodge szenzációs teljesítményéről május 19-i, sydneyi célba érkezése óta rengeteg szó esik, különösen a szülőhazájában. A futóközösségben sokan megkérdőjelezték a történteket. William Goodge átlagosan napi 110 kilométert futott, kilométerenként 7 perces tempóban, ráadásul átlagos pulzusa mindössze 100 ütés volt percenként. Ausztrália átszelése azonban rendkívül komoly kihívás: az útvonal több mint 60 százaléka teljesen elszigetelt területeken vezet. Ilyen körülmények között napi 110 kilométerhez elit szintű erőnlét, kifogástalan logisztika és mindenekelőtt átláthatóság szükséges. Éppen ez utóbbival kapcsolatban merülnek fel problémák. Goodge Garmin nyomkövetőt használt, és a haladását a Straván is megosztotta, a Guinness World Records és a Fastest Known Time (FKT) ugyanis mindkettőt előírja egy ilyen rekord hitelesítéséhez.

Az adatokban ugyanakkor ellentmondásokat találtak, ami ma megnehezíti a rekord elfogadását: több mint 80 km/órás sebességű helyváltoztatásokat rögzítettek, az átlagos pulzus pedig feltűnően alacsony egy ellenséges klímában, napi több mint 14 órán át végzett futáshoz képest... Olyan szakértők, mint Alex Hutchinson (az Endure: Mind, Body, and the Curiously Elastic Limits of Human Performance című bestseller szerzője) megkérdőjelezték Goodge teljesítményének élettani hihetőségét: „Az a riasztó, amikor az adatok ellentmondanak egymásnak. Egy adott tempónak egy adott pulzusértékhez kellene társulnia ugyanannál az embernél. Az ilyen alacsony pulzus elképesztő távokon nem lehetetlen, de rendkívül valószínűtlen, különösen akkor, ha csak olyankor jelentkezik, amikor senki sem figyel”. Az ultrafutó Robert Pope egy brit lapnak áprilisban, Goodge futása közben azt nyilatkozta, hogy Goodge „pulzusa értelmezhetetlen”, ugyanakkor hozzátette, reméli, hogy Goodge rekordjai valódiak. Ha William Goodge teljesítménye ennyi kétkedőt vált ki, az azért van, mert néhány kellemetlenül ismerős történetet idéz fel...

A korábbi Robert Young-eset

Az ultrafutás világában már akadtak csalók. 2016-ban a brit Robert Young tetten érték, amikor megpróbálta meghamisítani az Egyesült Államok átszelését: rendszeresen lakóautóval tette meg az út egy részét. Young végül feladta a kísérletet, és lábujjtörésre hivatkozott. A futóközösség „figyel” az újabb rekordkísérletekre: a Young-ügybe még a Barkley legendás versenyigazgatója, Lazarus Lake is bekapcsolódott. Egy olyan sport hitelességéhez nem lehet hozzányúlni, amelyet a résztvevői ennyire tisztelnek. Goodge esetében az a gond, hogy számos részlet emlékeztet erre a csalási ügyre: rendellenesen alacsony pulzus, szabálytalan GPS-nyomvonalak és független szemtanúk hiánya az útvonal jelentős részén. William Goodge időnként furcsán magyarázkodott, különösen egy olyan futóhoz képest, aki láthatóan kedveli a nyilvánosságot.

Május 15-én, a futás harmincadik napján azt kérte, hogy ne kövessék: „mentálisan ez most túl sok nekem. Egyedül kell befejeznem”. Már 2023-ban, az Egyesült Államok átszelése közben is akadt konfliktusa egy férfival, aki közelebbről akarta látni a teljesítményét. Will Cockerell tudós autóját Goodge csapata kövekkel dobálta meg... Ezek a részletek kétségeket ébresztenek az ausztráliai teljesítményével kapcsolatban, de önmagukban nem hiteltelenítik azt teljesen. A kételyek ellenére adjuk meg neki a bizalmat. Nehéz elképzelni, hogy valaki, aki édesanyja emlékére és a rák elleni küzdelem támogatására fut, csalna.

A közösségi média kora: a cél szentesíti az eszközt?

Ez a sajnálatos vita, hiszen egyszerűen ünnepelni szerettük volna a teljesítményét, korunk számos jellegzetes tünetét hordozza: a közösségi média túlsúlyát, az „influenszerek” és a profi futók közötti féltékenységet, valamint a közösségi médiával sajnos együtt járó jelenségeket. William Goodge karizmatikus, eredményes, és hatalmas rajongótábort tudhat maga mögött. Ez önmagában is táplálhat bizonyos irigységet. De az is elképzelhető, hogy az influenszerként rá nehezedő, közönsége és szponzorai felől érkező nyomás miatt csalt. Biztosak lehetünk abban, hogy William Goodge mindig a teljesítményei hitelességét helyezi személyes céljai elé? Nem lehet, hogy a cél, vagyis a szponzorok, a rák elleni küzdelemre gyűjtött pénz, a megélhetését biztosító közösség megtartása és az ego, mégiscsak szentesíti az eszközt?

Ezeket a kérdéseket most inkább nyitva hagyjuk egy olyan korban, amelyet egyre inkább átszőnek ezek a problémák.