42,195 km a föld alatt, a maraton extrém változata a svédországi Garpenberg bányájában
A maraton gyakran kilométerről kilométerre változó környezetet jelent. Több mint 1100 méterrel a felszín alatt azonban 55 futó teljesítette a 42,195 km-t a svédországi Garpenberg bányájának tárnáiban, sötétségben, párában és véget nem érő ismétlődésben. Radikális élmény volt, ahol az állóképességet legalább annyira próbára tette a fej, mint a láb.
A svédországi Garpenberg bányájában 2025 októberében egészen más dimenzióba került a maraton. Nem suhant el a táj, és klasszikus tájékozódási pontok sem segítettek. Csak tárnák, kőzet és olyan mélység maradt, amely teljesen átírta a terhelés érzékelését. 55 futó érkezett a világ 18 pontjáról, köztük Franciaországból is, hogy a cinkbánya mélyén teljesítsen egy egyedülálló kihívást: 42,195 kilométert több mint 1100 méterrel a tengerszint alatt, a pálya legmélyebb pontján pedig 1118 méteren. Már ez az egyetlen adat is jól mutatja, mennyire kívül esett a megszokott kereteken az élmény.
A pálya a maga szabályait diktálta. Nem voltak változatos szakaszok vagy vizuális kapaszkodók, csak egy azonos föld alatti körpálya, amelyet 11 alkalommal kellett teljesíteni. Minden kör ugyanazokhoz a kanyarokhoz, szakaszokhoz és érzésekhez vezetett vissza. Ez az ismétlődés sajátos módon őrölte fel a versenyzőket. Kevésbé látványosan, mint egy városi maraton hosszú egyenesei, de annál alattomosabban. A kilométerek hamar összefolytak, a haladás pedig legalább annyira mentális, mint fizikai küzdelemmé vált, miközben végig ott lebegett az érzés, hogy egy mozdulatlan térbe zárva futnak.
Környezet, amely teljesen átírja a terhelést
Ilyen mélységben, zárt környezetben futni gyökeresen megváltoztatja a feltételeket. A hőmérséklet állandó, ugyanakkor viszonylag magas, nagyjából 25 fokos, a páratartalom pedig folyamatosan jelen van. A természetes fény teljes hiánya miatt a fejlámpa nélkülözhetetlen felszereléssé válik. Nélküle lehetetlen továbbhaladni, a fénye mellett viszont a látómező korlátozott marad, tovább erősítve az elszigeteltség érzését.
Ebben a környezetben a csendnek is fontos szerep jutott. Közönség, zene és külső zajok nélkül csak a léptek és a falakról visszaverődő légzés maradt. Ilyen körülmények között a terhelés beosztása is összetettebbé vált. A megszokott kapaszkodók eltűntek, az idő megnyúlt, a mentális fáradtság pedig gyakran jóval a fizikai kimerülés előtt jelentkezett. Itt nem a saját rekord megdöntése volt a cél. Egyszerűen teljesíteni kellett a következő kört, újra és újra továbbmenni, és a végéig megőrizni a tiszta fejet.
Teljesítmény és társadalmi ügy egy projektben
A rendhagyó esemény mögött a BecomingX áll, amelynek alapítója Bear Grylls, a legendás A túlélés törvényei című műsor, angolul Man vs. Wild ismert műsorvezetője, valamint az International Council on Mining and Metals és a Boliden. A cél messze túlmutatott a sporton. A brit James Mason büszkén mondhatta el magáról, hogy megnyerte ezt a különleges, szó szerint sötét versenyt. A maraton Guinness-rekordként is bekerült a történelembe, miközben egy szélesebb kezdeményezés része lett: az emberi képességek vizsgálatáé extrém körülmények között, és az olyan ipari környezetek bemutatásáé, amelyekről ritkán esik szó.
Az esemény egymillió dollárt gyűjtött jótékony célra, bizonyítva, hogy egy ilyen kihívás a puszta teljesítményen túlmutató üzenetet is hordozhat. A rajtnál tapasztalt futók és a távval először próbálkozók egyaránt felsorakoztak, de ugyanazzal a valósággal szembesültek. Garpenberg tárnáiban az állóképességet nem csupán kilométerekben mérik. Abban is, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni, tűrni és továbbhaladni egy olyan környezetben, amely egy pillanatra sem enged.