Hogyan segített a Maurten Sabastian Sawe-nek lefutni az első hivatalos két órán belüli maratont?

Londonban új dimenzióba lépett a maraton. Éveken át elérhetetlen mítosznak tűnt a kétórás határ, egy kerek számnak, amely egy egész futógeneráció, tudósok, edzők, felszerelésgyártók és szurkolók közös megszállottságává vált. Aztán 2026. április 26-án Sabastian Sawe 1:59:30-as idővel ért célba. A történelmi teljesítmény mögött azonban jóval több állt, mint kivételes lábak. Ahhoz, hogy a Sawe-gépezet tökéletesen működjön, aprólékosan kidolgozott táplálkozási stratégia is kellett. A legmagasabb szinten ugyanis már nem elég gyorsan futni. Két órán keresztül folyamatosan üzemanyaggal kell ellátni a szervezetet, hogy tartható maradjon a tempó. Pontosan ezen a ponton vált a Maurten a modern maraton történetének egyik kulcsszereplőjévé. Eliud Kipchoge INEOS 1:59 projektje óta a svéd márka az állóképességi sportok frissítési stratégiáinak etalonja. Idén London ismét ezt igazolta. A Marathons.com bemutatja, hogyan segítette a Maurten Sabastian Sawe-t a kétórás határ áttörésében.

A modern maraton nemcsak a cipőről és a futógazdaságosságról szól, hanem a táplálkozásról is

Amikor azt látjuk, hogy Sawe 2:50 perc/km-es tempóban fut 42 kilométeren át, azonnal a kivételes képességeire gondolunk. Kimaxolt VO2max, rendkívül hatékony futómozgás… A maraton azonban máshol is eldől. Igen, ott vannak az új supershoes. De ugyanilyen fontos, hogy a szervezet képes-e energiát termelni, még inkább pedig fenntartani azt. A probléma könnyen érthető: az emberi test glikogénraktárai végesek. Vagyis még a világ legjobb maratonfutóinak tartálya is egyszer kiürül. Amikor ez megtörténik, jön a rettegett fal. Elnehezülnek a lábak, hirtelen visszaesik a tempó, az agy pedig lelassul.

Sawe tempóján ez nagyon gyorsan bekövetkezhetett volna. A kétórás maratonhoz ezért megoldást kellett találni: rengeteg szénhidrátot kellett bevinni a verseny alatt úgy, hogy közben ne omoljon össze az emésztőrendszer. Sokáig éppen ez jelentette a maraton egyik legnagyobb korlátját.

Sawe óránként akár 115 gramm szénhidrátot is fel tudott venni…

Néhány évvel ezelőtt a legtöbb táplálkozási ajánlás óránként körülbelül 60 gramm szénhidrátról szólt. E fölött sok sportolónál emésztőrendszeri panaszok jelentkeztek: hányinger, puffadás, hasmenés, illetve képtelenség további tápanyag felvételére.

A gond az, hogy a két órához közeli maratontempó óriási energiát igényel. Két órán át csaknem 21,2 km/órás sebességgel kell futni… A Maurten ezért úgy döntött, kitolja ezt a határt. Sawe-vel együtt nagyon messzire jutottak. A kenyai futó a 2025-ös Berlini maratonon már nagyjából 105 gramm szénhidrátot vitt be óránként. Londonban a cél 115 gramm volt óránként. Ez a teljes versenyre vetítve körülbelül 230 gramm felvett szénhidrátot jelent. Néhány éve ezek a számok még elképzelhetetlennek tűntek.

Így segítette a Maurten Sabastian Sawe-t a kétórán belüli maratonban a precíz frissítési stratégia, a bélrendszer edzése és a tudomány.

A Maurten 32 napot töltött Sawe-vel Kenyában

A történetben talán az a legfigyelemreméltóbb, milyen precíz és elkötelezett munka zajlott a sportoló körül. A Maurten nem csupán néhány mintát küldött Sawe-nek London előtt. A márka teljesítményért felelős csapata 32 napot töltött Kenyában a futó stábjával, hogy elemezze a szervezetét, a szokásait, az emésztőrendszeri toleranciáját és a pontos energiaigényét. Mindennapos, aprólékos munka volt ez, egyfajta mobil laboratórium.

A vizsgálatok többek között az alábbiakat foglalták magukban:
✔ VO2max-mérések
✔ Laktátküszöb-vizsgálatok
✔ A futógazdaságosság mérése
✔ Az energiafelhasználás elemzése
✔ A hőszabályozás nyomon követése
✔ Részletes táplálkozási elemzések
✔ A szénhidrátfelszívódás mérése 13C-izotóppal
✔ Az edzésterhelés nyomon követése
✔ Testösszetétel-vizsgálatok

A cél egyszerű volt: pontosan kideríteni, hogy Sabastian Sawe szervezete mennyi szénhidrátot képes felvenni és felhasználni maratoni intenzitáson. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban. A Maurten csapatai így a kenyai futó valamennyi élettani adatát elemezhették, hogy megtalálják az ideális és maximális szénhidrátmennyiséget, miközben egyértelmű volt a prioritás: mindenáron elkerülni az emésztőrendszeri panaszokat. Közös munka volt ez, amely egyetlen cél felé játszó zenekarra emlékeztet. Ki mondta, hogy a futás egyéni sport?

Egy 30 kilométeres hosszú futás minden részletét elemezték

Sawe fejlődésének és annak igazolására, hogy terhelés alatt is képes felvenni a szénhidrátot, a Maurten elemezte a sportoló adatait egy 30 kilométeres hosszú futás során, amelyet a maratoni tempó 95 százalékán teljesített. Ez volt a londoni felkészülés egyik legkeményebb edzése. A csapat ugyanezt elvégezte a 2025-ös berlini felkészülés során is.

Az eredmények lenyűgözők. A Londonra készülve Sawe 1:30:13 alatt teljesítette a 30 kilométert, vagyis 1 perc 7 másodperccel gyorsabban, mint a berlini felkészülés hasonló edzésén. Ami még fontosabb: mindezt kissé alacsonyabb átlagpulzussal érte el, 154 helyett 156 ütés/perc mellett. Magyarán: gyorsabban futott, kisebb élettani költséggel.

Az elemzés a fáradtság alatti gyorsítás kivételes képességét is megmutatta. A 20. és a 25. kilométer között, amely az ilyen edzések legbeszédesebb szakasza, Sawe 14:47-et futott a berlini 15:05-tel szemben. Az utolsó 10 kilométere szintén gyorsabb volt, ami kiváló izomállóképességre és hatékonyabb energiagazdálkodásra utal.

A Maurten szénizotópokon alapuló, ¹³C-protokollt is alkalmazott annak mérésére, hogy a futó milyen hatékonysággal veszi fel és használja fel a szénhidrátokat terhelés alatt. Az adatok szerint Sawe az edzés végén óránként közel 100 gramm szénhidrátot tudott oxidálni. Ez kézzelfogható bizonyíték arra, hogy az emésztőrendszeri edzése és a táplálkozási stratégiája tökéletesen összeállt a londoni nagy nap előtt.

A „gut training”: a bélrendszert is edzeni kell

Valószínűleg ez az a téma, amely a legkevésbé hozza lázba az amatőr futókat… Sokat beszélünk a cipőkről, a hosszú futásokról, a kilométerszámról és a dupla küszöbedzésről, de az élversenyzők ma már az emésztőrendszerüket is edzik. Szó szerint. Óránként 115 gramm szénhidrátot ugyanis nem lehet egyik napról a másikra felvenni. Sawe hónapokon át ugyanazt a frissítési protokollt ismételte edzésről edzésre. Gél a kemény edzések előtt. Drink Mix pontos időközönként a hosszú futások alatt. Mindent úgy kalibráltak, hogy Londonban tökéletesen működjön a végső koreográfia.

A munka lényege egyszerű: minél inkább hozzászokik a bélrendszer a nagy intenzitás melletti szénhidrátfelvételhez, annál hatékonyabban tudja feldolgozni azt. A Maurten ezt gyakran olyan energiarendszerként írja le, amelyet ugyanúgy edzeni kell, mint a keringési rendszert. Ez a munka valószínűleg óriási szerepet játszott a kétórás maratonban.

A hidrogéltechnológia, a Maurten valódi forradalma

A Maurten számára elsősorban a hidrogéltechnológia hozta meg az áttörést. Vízben elkeverve a szénhidrátok hidrogélstruktúrába záródnak, amely könnyebben áthalad a gyomron, mielőtt a vékonybélben felszívódna. Maratoni terhelés alatt ugyanis a gyomor nem a megszokott módon működik. Lelassul, mert a véráramlás elsősorban a lábizmokhoz, a szívhez, a bőrhöz és az agyhoz irányul. A hidrogélstruktúra így kevésbé terheli a gyomrot a szénhidrátok felszívásával.

Az eredmény:
➜ Kisebb emésztőrendszeri terhelés
➜ Gyorsabb felszívódás
➜ Több szénhidrát bevitelének lehetősége
➜ Egyenletesebb energiaellátás

Egy 2:50 perc/km körüli tempójú maratonon minden részlet számít. Ezen a szinten minden apró százalék értékes másodperceket jelent.

Sabastian Sawe Maurten-protokollja Londonban

A maraton napján semmit sem bíztak a véletlenre.

A verseny előtt

6:45: Maurten Bicarb System
A rajthoz tartó buszon: Drink Mix 320
5 perccel a rajt előtt: Gel 100

A verseny közben

5 km: Drink Mix 320
10 km: Drink Mix 320
15 km: Drink Mix 320
20 km: Drink Mix 320 + Gel Caf 100
25 km: Drink Mix 320
30 km: Drink Mix 320
35 km: Drink Mix 320
40 km: Drink Mix 320

Összesen nagyjából 115 gramm szénhidrát óránként. Csillagászati mennyiség, jórészt folyékony formában. Az eredmény magáért beszél. Sawe a végén még gyorsítani is képes volt. A második félmaratont 59:01 alatt teljesítette, az utolsó 10 kilométert pedig 27:36 alatt futotta le. Senki nem fejezett még be ilyen erősen maratont. A Maurten számára ez óriási siker, annak jele, hogy a munka meghozta a gyümölcsét. Több mint 1 óra 50 perc terhelés után is maradt üzemanyag a motorban.

A bikarbonát, a másik titkos fegyver

A protokoll másik kulcseleme a Maurten Bicarb System volt. A bikarbonátot régóta használják a csúcskategóriás sportban a szervezet pufferkapacitásának javítására, vagyis arra, hogy késleltessék az izomacidózist. Egyszerűbben fogalmazva: segíti a szervezetet az intenzív terhelés során az izmokban felhalmozódó savasság kezelésében. Ez különösen az atlétikában elterjedt, főleg a középtávokon, ahol az anaerob energianyerésnek nagy szerepe van.

A gond itt is az volt, hogy a bikarbonát korábbi formái gyakran komoly emésztőrendszeri panaszokat okoztak. A Maurten hidrogél segítségével kapszulázta a bikarbonátot.

Az eredmény:
➜ Jobb emésztőrendszeri tolerancia
➜ Hatékonyabb felszívódás
➜ Magasabb dózisok alkalmazásának lehetősége

Sawe esetében a cél az volt, hogy még későbbre tolja azt a pillanatot, amikor a lábak elkezdenek szétesni. Látva, milyen erőteljesen gyorsított a 30. kilométer után, nehéz nem arra gondolni, hogy ennek is volt szerepe.

Mit tanulhatnak Sawe-től az amatőr futók?

Nyilvánvalóan kevesen olvassák ezt a cikket azzal a céllal, hogy két órán belül fussanak maratont. Sawe történetében azonban az a tanulságos, hogy a teljesítményét felépítő alapelvek amatőr szinten is alkalmazhatók. Nem feltétlenül ugyanazokkal a számokkal, hanem ugyanazzal a szemlélettel. Sok futó sokáig apróságként tekintett a frissítésre. Bekapott egy gélt, amikor már „kezdett nehézzé válni” a futás.

A modern maraton ma már másképp működik. A legmagasabb szinten a legjobbak ugyanolyan komolyan tervezik meg a frissítési stratégiájukat, mint az edzéstervüket. Az amatőrök pedig, ha javítani szeretnének a teljesítményükön, sokat meríthetnek ebből a hozzáállásból:
✔ Előre megtervezni a frissítési stratégiát
✔ Edzésen kipróbálni a géleket
✔ Edzeni az emésztőrendszert
✔ Megtanulni elég korán elkezdeni a frissítést
✔ Jobban regenerálódni az edzések után

Gyakran ezek az apróságok segítenek elkerülni a teljes szétesést a 35. kilométernél. Igen, több gélt elfogyasztani minden hosszú futás alatt komoly tétel egy maratoni felkészülés költségvetésében… De őszintén: még mindig olcsóbb lesz, mint egy karbonlemezes cipő.

Sawe és a Maurten ismét kitolta a maraton határait

A svéd márka az elmúlt években különleges helyet vívott ki magának az állóképességi sportokban. Ott volt az INEOS 1:59 kihívás Kipchogéval. Erős jelenléte van a kerékpársportban és a triatlonban is. Most pedig Maurten történetéhez hozzáadódott az első hivatalos kétórán belüli maraton.

Az igazán lenyűgöző az, hogy ezeknek a projekteknek mind szimbolikus jelentőségük van. Átformálták a gondolkodást és azt is, ahogyan a maratonra tekintünk. A táplálkozás többé nem egyszerű kiegészítő. A teljesítmény egyik központi pillérévé vált, az edzés, a cipő és a futómozgás mellett. És őszintén… amikor azt látjuk, hogy Sawe a 35. kilométer után úgy gyorsít, mintha csak az 5. kilométernél járna, az embernek kedve támad belevágni.

Sokáig úgy gondoltuk, hogy a kétórás maraton kizárólag egy kivételes képességű sportolón múlik. A 2026-os Londoni maraton azonban mást mutatott. Sabastian Sawe kétségtelenül rendkívüli tehetség. Ez a teljesítmény mégis egy tökéletesre hangolt környezet eredménye is: edzés, regeneráció, adatokra épülő tudomány, cipő… és táplálkozás. A maraton precíziós sporttá vált, ahol minden részlet számít. Ebben az új korszakban pedig úgy tűnik, a Maurten egy lépéssel a többiek előtt jár. Most már bizonyítékunk van rá, hogy hivatalos maratont is lehet két órán belül teljesíteni. Így aztán egy kérdés óhatatlanul egyre több állóképességi rajongót foglalkoztat… Meddig juthat még?

✔ A Maurten munkájának részletei a hivatalos oldalon olvashatók: maurten.com