Miért nem hisz neked senki, amikor azt mondod: „Csak a futás öröméért futok”?

De miért? Miért nem vonz mindenkit a futás? Melyek azok a tényezők, amelyek elriaszthatják az embereket?

‘1 – Az iskolai futás traumái

Emlékszünk még a középiskolai testnevelésórákra? A kötelező mezei futásokra esőben, szerdánként, vagy az érettségi vizsgán teljesített háromszor 500 méterre? És mindezt úgy, hogy a nap hátralévő részében izzadtan ültünk vissza a történelemórára. Egyeseknek a futás önkéntes visszatérést jelent ebbe a már egyszer átélt pokolba.

‘2 – A kezdet sosem könnyű

A futócipő felhúzása utáni első lépések bizony nem egyszerűek. Kevesen élvezik már az első métereket: az első futások hálátlanok, hosszúak és fájdalmasak. Van, aki a fejlődésben megtalálja az elégedettséget, másoknak viszont ez egy leküzdhetetlen fal.

‘3 – A résztáv, ugyan minek?

A VMA-edzéseknek vagy a maratoni tempójú blokkoknak kevés rajongója van. Pedig éppen ezek az edzések segítik a fejlődést, miközben komoly terhet rónak a szervezetre. A futó izzad, elfárad és kapkodja a levegőt… Kívülről nézve nehéz elhinni, hogy ebben bármi élvezet lenne. Pedig van.

‘4 – Az izzadás (nem) szexi

A futás végére már azt sem tudni, az izzadságtól vagyunk-e csuromvizesek, esetleg közben eleredt az eső. Bár egyesek szerint „az izzadás szexi”, ez nem mindenkinek ízléses, és ez érthető is. Mióta okoz örömet vörös arccal, csuromvizesen állni?

‘5 – Órákon át futni

Egy félmaraton, egy maraton, egy terepfutóverseny… Ezek a versenyek általában legalább egy órán át tartanak, de akár jóval tovább is. A maratonisták például a bajnokok két órája és a hatórás teljesítés között mozognak, egyes terepversenyek pedig akár egy napnál is tovább tarthatnak. El tudjuk ezt képzelni? Órákon át futni egy pólóért és/vagy egy éremért egyesek számára teljesen abszurdnak tűnhet. Joggal kérdezik: ebben mégis hol az élvezet?

‘6 – Zombik a versenypályán

A versenyek mezőnye mindig valódi látványosság, ahol mindenféle helyzetnek lehetünk tanúi. Rosszullétek, esések, sírás, leragasztott sérülések, sántikáló futók… A versenyzők időnként igencsak megviselten haladnak a pályán. Nehéz elhinni, hogy abban a pillanatban kellemes élményben van részük.

‘7 – Futni minden különösebb ok nélkül

Egyesek számára a futás önmagában nem is igazi tevékenység, ha nem kapcsolódik hozzá valami más. Egy kutya, egy labda, egy focimeccs vagy bármi egyéb. A futás így akár teljesen értelmetlennek is tűnhet.

Futóbarátok, most már talán jobban értitek, miért nem hisznek nektek egyesek, amikor azt mondjátok: „a futás öröméért futok”. 

| Franciaországi maratonok naptára, itt.