Top 5 maraton, amelyhez csak a legkevesebbek férnek hozzá
© STADION-ACTUA futás népszerűségét és tömegsporttá válását gyakran ünnepeljük. A ritkaság azonban továbbra is vonzó, lenyűgöző, sőt néha megosztó. Ha maratonra gondolunk, sűrű tömeget, zsúfolt frissítőállomásokat és elektromos hangulatot képzelünk magunk elé. Vannak azonban versenyek, amelyek teljesen szembemennek ezzel a képpel. A sarkvidéki futásoktól egy mikronemzet abszurd kihívásáig ezek a szűk körű események legfeljebb néhány tucat, gondosan kiválasztott résztvevőt vonzanak.➜ Meddig mehet el a futásban az exkluzivitás hajszolása? Sportteljesítmény, vállalt elitizmus és ökológiai viták között ezúttal körbejárjuk a bolygó legrejtettebb és legexkluzívabb maratonjait… ahol utolsónak célba érni néha már önmagában győzelem.
1. The Barkley Marathons (Tennessee, Egyesült Államok)
Kezdjük egy rangos és páratlan versennyel. Az ultratrail világában valóságos legenda. Alkotója, a véleményektől függően zseniális vagy épp perverz Gary Cantrell irányításával a versenyen minden évben mintegy negyven, képességei alapján kiválasztott futó próbálkozik. Gary Cantrell, vagyis Lazarus Lake 1986 óta mindent megtesz azért, hogy valódi rémálmot kínáljon annak a néhány résztvevőnek… A verseny történetében eddig mindössze 15 célba érőt jegyeztek. 2024-ben Jasmin Paris lett az első nő, aki teljesítette a szigorú időlimittel rendezett versenyt. Talán „motiválta” az a 2015-ös videó is, amelyben Gary egy általa „tényként” bemutatott állításról beszél: „egyszerűen nem elég erősek hozzá”. Jasmin megcsinálta, így Lazarus talán egy kicsit kevésbé tűnik nőgyűlölőnek és maradinak…
A verseny 160,9 km hosszú, a szintemelkedés pedig kiadástól függően… 18 000 és 24 000 méter között alakul! Egészen szédítő számok, amelyek a legvadabb ismert viszonyítási pontokat is felülmúlják. A távot öt körre osztják, amelyeket legfeljebb 60 óra alatt kell teljesíteni, vagyis átlagosan 12 óra jut egy körre. A futók semmilyen támogatást nem kapnak: kizárólag a térképükre és az iránytűjükre hagyatkozhatnak, a GPS és a magasságmérő használata tilos… Ja, majdnem elfelejtettük: az útvonal nincs kijelölve. Sok kiadásban egyetlen célba érő sincs! Egyszerűen fogalmazva: 1994 előtt senki nem teljesítette a versenyt. Jó, állítsuk le a mészárlást, és fogadjuk el, hogy ez a verseny valóban exkluzív. Köszönjük, Gary!
2. North Pole Marathon (Spitzbergák, Norvégia / Északi-sark)
A North Pole Marathon a futóvilág egyik legexkluzívabb, egyben legvitatottabb eseménye. Már a verseny weboldalának megnyitása is próbatétel lehet azoknak, akik bizonyos értékekre érzékenyek. A jégtakarón, akár -30 °C alatti hőmérsékletben futni kétségkívül sportteljesítmény, de nehéz meglátni benne a futás jövőjét ebben a zárt körben. A jég olvadása bizonyított: nem gyerekes dolog-e az Északi-sarkra futni menni egyetlen fotó kedvéért? Ugyanazokkal az etikai kérdésekkel találkozunk, mint a Mount Everest egyre súlyosabb pusztításánál, ahol a dicsőségre vágyó felfedezők lassan mindent tönkretesznek. A helikopteres repülések és a sérülékeny környezetre gyakorolt hatás miatt ez a verseny egyértelmű kérdéseket vet fel: van még helye egy ilyen eseménynek a klímaváltozás korában? Kell ilyen is a világba, de ez azért… Kétségtelen, hogy az élmény felejthetetlen lehet, az ára azonban magas. Átvitt értelemben a bolygó, szó szerint pedig a résztvevők számára!
3. Antarctic Ice Marathon (Antarktisz)
Az Antarctic Ice Marathon a North Pole Marathon ikertestvére, csak még zordabb környezetben: viharos szél, teljes elszigeteltség és a végeláthatatlan jégmező. A szervező weboldalán nem lehet betelni a verseny lenyűgöző képeivel. Évente mindössze nagyjából ötven futó áll rajthoz, így ez a világ egyik legszűkebb körű maratonja. Egy ilyen esemény körül azonban sajnos számos kérdés felmerül, hiszen a megszervezéséhez teherszállító repülőjáratokra és komoly logisztikára van szükség a fehér kontinens kellős közepén. Ahogy az Északi-sark vagy az Everest esetében, itt is teljes az ellentmondás: a természet szerelmesei egyedülálló kihívást keresnek… amely aligha fenntartható. Reméljük, a pionírok megmaradnak pioníroknak. Nekünk pedig marad a sóhajtozás.
4. Great Wall Marathon / privát kiadás (Kína)
A Great Wall Marathon hagyományos változata több ezer futót vonz, létezik azonban egy „privát” kiadás is, amelyet néhány kiváltságos, gyakran híresség számára tartanak fenn. Messze, nagyon messze a népi Kínától… és a rangos maraton több ezer résztvevőjétől. A „VIP”-versenyre először egy korábbi kiadás résztvevőjének ajánlása szükséges. Az eseményen nyújtott szolgáltatások felsőkategóriásak, a fényűzéshez szokott közönség igényeire szabva. A belépő árát jobb ki sem mondani: a pletykák szerint több százezer euróról van szó. Vajon ez a ritkaság megdobogtatja a futók szívét? Nem biztos. Ez a maraton egy másik kérdést is felvet: tényleg a csillogás és a fényűzés a vágy tárgya? Hacsak a luxuskiadás szervezői nem a gazdasági leszivárgás elméletének egy sajátos változatát látják benne.
5. The Sealand Marathon (Sealand Hercegség)
Végül kihajózunk a hideg Északi-tengeren Anglia felé. A parttól néhány tengeri mérföldre, Ipswich magasságában egy egykori katonai offshore-platform található. Nem éppen egy paradicsomi sziget… Képzeljük el: 1967-ben ezt a tengeri építményt Paddy Bates elfoglalta, majd országgá nyilvánította! A Sealand Hercegséget a nemzetközi közösség nem ismeri el, ennek ellenére bárkinek kínál állampolgárságot, természetesen megfelelő összegért. Egy férfit mégis magával ragadott ez a vízen álló fémdarab. Simon Messenger, a futás nagy szerelmese és az Around the world in 80 runs blog szerzője 2015-ben azt a kihívást vállalta, hogy félmaratont fut Sealandon, az 2012-ben elhunyt Paddy Bates fia, a régens herceg Michael Bates támogatásával. Képzeljük el, milyen lehet futni egy teniszpálya méretű platformon az Északi-tenger közepén, amely finoman szólva sem a legbarátságosabb hely. Bájos? Nagyon brit 🇬🇧.