70 évesen Laurence Alneté a maratoni világcsúcs

„56 éve futok”

Laurence ezt mondta nekünk: „56 éve futok”. A Nantes Métropole Athlétisme igazolt versenyzője 14 évesen, az iskolában kezdett futni, ahol a testnevelő tanára felfedezte, hogy valódi tehetsége van ehhez a sportághoz. Két terhessége miatt ugyan volt néhány hosszabb kihagyása, de Laurence élete szinte egészében futott. A munka és a futás összeegyeztetése nem volt mindig egyszerű. Ő mégis mindent kipróbált: terepversenyt, 10 kilométert, félmaratont, maratont… A kedvenc távja a leghosszabb és talán a legkeményebb: a királyi táv, 42,195 kilométer. 1996-ban Londonban futotta első maratonját. Az akkor még a négyórás rajtzónából induló Laurence 3:09-es idővel teljesítette ezt a tűzkeresztséget. Ugyanebben az évben találkozott jelenlegi edzőjével, Jean Pierre Guitonnal, a Stade Nantais Athletic Club szakemberével.

© Marathon de La Rochelle

Félmaraton és újabb rekord a célkeresztben…

A világcsúcstartó nem akar ennyivel megelégedni. A következő állomás 2025 márciusa és a Semi-Marathon de Lisbonne. A cél? Újabb címet szerezni, ezúttal az Európa-rekordot, amely 1:38:53. Laurence keményen edz, hetente legalább ötször, akkor is, ha éppen nincs verseny a láthatáron. A futás öröme mellett a teljesítmény hajszolása is ugyanúgy ott van benne, és mit sem veszített a lendületéből. „Mindig versengő típus voltam, és mindig is az maradok.” A verseny, a célok és az adrenalin minden másnál jobban hajtják ezt a sportolót. A szerettei néha „elpusztíthatatlannak” nevezik, ő pedig így felel: „A futáshoz nincs korhatár. Amíg képesek vagyunk rá, csinálni kell. Mindig futottam, el sem tudom képzelni, hogy abbahagyjam.”

Az élet iskolája

Ennek a maratonistának sem volt mindig könnyű vagy magától értetődő az útja. Autóbaleset, válás, sérülések… Laurence-nek bőven kijutott a nehézségekből, és mai erejét részben éppen ezeknek köszönheti. A küzdés és az akadályok leküzdése az, amit magával vitt ezekből az évekből.

Nagyjából tizenöt éve részlegesen elszakadt az Achilles-ina, ami miatt egy időre le kellett mondania a maratoni távokról. Az orvosok szerint a terhelés túl hosszú és túl kockázatos lett volna. 2024 májusában Saumurban visszatért a királyi távhoz, és boldogan futott 3:24:45-öt. Akkor még nem születhetett rekord, hiszen nem töltötte be a 70. életévét. A következő nyáron egy esés következtében három bordája eltört, néhány héttel később pedig övsömört kapott a hátán. Barátai szerint azonban mindez sem változtat a lényegen: Laurence elpusztíthatatlan.

A futás családi történet. Laurence fia 2024-ben teljesítette a La Diagonale des Fous versenyt, lánya hetente edz, az unokák pedig már húzzák is a futócipőt. Az utánpótlás tehát biztosított.

Kívánunk még sok szép évet ennek a rendkívüli nagymamának.