A kenyai salakpálya, Marie Oheix élményei

| Ebben az interjúban Marie mesél az élményeiről ezen a híres, bajnokokat adó földön.

Edzőtábor a kenyai Itenben 

Hogyan kezdődött a kaland?

„Minden egy Nairobiba tartó repülőúttal kezdődött, majd másnap egy belföldi járattal folytattuk Iten felé. Amint megérkezel, azonnal érzed, hogy itt minden a futásról szól: plakátok, reklámok mindenütt, az emberek mindenhol futnak, és ott van az a híres vörös föld is, amit a fotókon látni. Akkor értettem meg, hogy valóban valami egészen különlegesben lesz részem.”

Milyen volt egy átlagos napotok?

„A napok nagyon feszes ritmusban teltek, unatkozni nem volt idő. Az ébresztő általában 7 óra körül szólt, 8:30-kor pedig egy kiadós, teljes reggeli után indultunk edzeni. Délelőtt mindig célzott edzések következtek, hogy ne a nap közben emelkedő hőmérsékletben kelljen terhelnünk magunkat. Aszfaltos edzés, erdei terepfutás vagy fartlek, váltogattuk őket. Délben ebédszünet, majd pihenő jött, szundikálással, sétával vagy masszázzsal, aztán egy kis uzsonna, és már kezdődött is a nap második edzése: futás, kerékpár, erősítés vagy súlyzós edzés, mindenki választhatott. Vacsora után jöhetett az este játékokkal, karaokéval és tűz melletti beszélgetésekkel. Kemény volt, de minden nap másképp alakult, és tényleg fantasztikus volt.

Milyenek ott a körülmények?

„Napközben elég meleg van, körülbelül 25 °C, a nap erősen tűz, éjszaka viszont sokat hűl a levegő. Iten 2400 méteres magasságban fekszik, a tengerszint feletti magasság pedig nemcsak a hőmérsékletre, hanem a szervezet edzésre adott reakciójára is hatással van. Kezdetben nagyon nehéz volt, idő kell az akklimatizációhoz. Amióta visszatértem Franciaországba, hihetetlenül jók az érzéseim, tényleg olyan, mintha repülnék.”

Mi volt az utazás legnagyobb felfedezése?

„Meglepett, hogy bizonyos tempókat is tartani tudtam, és hogy minden nap keményen edzettem, teljesen motivált voltam. Furcsa módon rájöttem, hogy jobban szeretek reggel futni, pedig a hétköznapokban sosem akkor edzek. Iten segített kilépni a komfortzónámból , és két héten át teljesen a szenvedélyemnek szentelhettem magam.”

„ Amikor kiérsz a pályára, mindenhol embereket látsz. Kétszáz futó van ott, szinte katonás rendben melegítenek, és megosztoznak a pályán.

Van egy emlékezetes történeted?

„Itenben a Kamariny Stadium ikonikus hely. Ez a pálya szó szerint a futók temploma. Amikor kiérsz a pályára, mindenhol embereket látsz. Kétszáz futó van ott, szinte katonás rendben melegítenek, és megosztoznak a pályán. Marie szavaiból is érezni, hogy ez a kép hosszú időre megmarad benne, kitörölhetetlen emlékként erről az utazásról.”

A tapasztalatok összegzése

Három szó az élmény leírására?

| A Marie-val készült interjú során gyakran elhangzott néhány szó, amelyek jól jellemzik ezt az élményt : 

INTENZÍV – Teljesen őrült élmény volt: két hét elmerülés valamiben, ami hatalmas, intenzív és rendkívül szokatlan. 

EMBERI – Az emberi oldal mindenütt jelen volt a közös pillanatokban, a találkozásokban és a barátságokban. A résztvevők között nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki.

KISZAKADÁS – Egy hiperösszekapcsolt világban felbecsülhetetlen érték kiszakadni belőle. A közösségi élet, ez a támogató burok és a gyenge wifi-kapcsolat segített Marie-nak elengedni a hétköznapokat, és teljesen átadni magát ennek az időszaknak.

Utazás, amely jóval többről szólt, mint a futás

„A futónő szavaiból érezni, hogy ez az élmény jóval túlmutatott a futócipőn. Sportos utazás volt, de nem csak arról szólt. Megosztani a kenyai futók mindennapjait, a falu gyerekeivel együtt futni az úton, elmenni a közeli vízeséshez, beszélgetni a helyiekkel…” Így teltek a harmincas éveiben járó sportoló mindennapjai.

Köszönjük ezt a beszélgetést. Múlt vasárnap Marie a kenyai edzőtábor hatásait kihasználva teljesítette a barcelonai félmaratont , és 1:21-es új egyéni csúccsal alaposan megjavította korábbi, 1:27-es rekordját. Bravó neki!