Olivier Bessy: „Az élet intenzívebbé tételére törekszünk, a futás pedig ezt megadja”

Milyen a kapcsolata a futással?

Szenvedélyes a kapcsolatom a futással, ötven éve része az életemnek. A futás valamennyi korszakát végigéltem: klubban, pályán kezdtem, aztán jött a mezei futás, az országúti versenyek, később a trail és az ultratáv. Ma, 67 évesen azért futok, hogy meditációra szánt időt adjak magamnak. Amint érzem rá az igényt, felhúzom a futócipőt.

Miért kezdett a munkája részeként a futással foglalkozni?

Először testnevelő tanárként dolgoztam, majd az STAPS karon oktató-kutatóként folytattam a tanulmányaimat és a pályámat. A doktori értekezésemet „A test és a fittség kultuszáról” írtam. 1981-ben azért akartam a futással foglalkozni, mert már akkor is nagy híve voltam, és éreztem, hogy valami történik e körül a sportág körül. 1994-ben a Marathon du Médoc versenyével dolgoztam, és könyvet írtam a rendezvény tizedik évfordulójára. Ezután könyvsorozatban vizsgáltam a sportágat, mert a jelenét nem érthetjük meg a múltja nélkül.

 Ma a futók rugalmasabb és nyitottabb közösségi formákat keresnek. A közösségi médiának és az új technológiáknak köszönhetően ma már klubtagság nélkül is lehet teljesíteni és fejlődni. 

A Cairn kiadónál megjelent „Courir de 1968 à nos jours, tome 1: Courir sans entraves” című könyvében az 1968 májusa utáni első forradalomról ír. Mit jelentett ez?

Minden a hetvenes években kezdődött. 1968 májusa a test felszabadítását jelentette: élvezni korlátok nélkül, futni korlátok nélkül. Ekkor az emberek elszakadtak a szövetségi rendszertől, és a nők is elkezdtek futni. A hetvenes években születtek olyan legendás versenyek is, mint a Marvejols-Mende (1973), a Marseille-Cassis (1976) és a 20 km de Paris (1979). Így fejlődött ki ez a sportág.

2024-ben a Francia Atlétikai Szövetség 2,95 millió országúti, trail- és mezeifutó-eredményt regisztrált. Mi mozgat ma ennyi embert?

Nincs egyetlen magyarázó tényező, több hatás találkozik egymással. A Covid idején a futás segített abban, hogy az engedélyezett kinti időben létezőnek, szabadnak és élőnek érezzük magunkat. Ma ehhez társul a teljesítménykultusz, amely az egész társadalmat áthatja. Emellett intenzívebbé akarjuk tenni az életünket, minél emlékezetesebb élményeket keresünk, és a futás ezt megadja. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a képek uralta társadalomban sokan szeretnék látványosan megmutatni magukat. Ezek az értékek azt a hipermodernitást tükrözik, amely az 1980-as és 1990-es évek fordulóján a társadalom meghatározó formájává vált.

© ASO / Párizsi maraton

Ez az időszak hozta el a második forradalmat. Hogyan változtatta meg a futás gyakorlatát?

Az emberek ma hatékonyabban, teljesítményközpontúbban és kalandvágyóbban viszonyulnak a testükhöz. A hipermodernitás felrúgta a korábbi kódokat, és kitágította a látóhatárt.

Sokat beszélünk a közösségi médiáról mint az önmegmutatás egyik eszközéről. Pozitív vagy negatív a jelenléte a futásban?

Kerülöm az értékítéletet, egyszerűen csak megpróbálom megmagyarázni a jelenséget. A közösségi média az életünk része, így természetes, hogy a futásban is megjelent. A futás nem pusztán egyéni, hanem társas tevékenység is, a közösségi média pedig alkalmazásokon keresztül közösséget szervezett köré. Ma a Strava, a Garmin és a többiek segítségével minden futó megmutathatja, mit csinál. A hipermodernitás szimbóluma a „Strava-jockey”. Vagyis azért, hogy elkápráztasd a közösségedet, megfizetsz valakit, hogy teljesítsen egy olyan kihívást, amire te nem vagy képes. Fontos lenne kilépni ebből a hipermodern illúzióból, és új egyensúlyokat keresni.

A hipermodernitás után ma már transzmodernitásról beszél. Milyen értékek rejlenek e fogalom mögött?

Valóban, az elmúlt tíz évben a hipermodernitás értékeit új etikai, környezeti és társadalmi kihívások formálják át. A transzmodernitás azt a kérdést teszi fel, milyen jelentést adsz a sportodnak. Ez az öko-humanizmus egyik formája. Erről szól az új könyvem, a „Courir sans limites: la révolution de l’ultra-trail 1990-2025”, amely július végén jelenik meg.

Franciaországban 14 millió futóról beszélünk, ami a lakosság 25 százaléka. A taglétszám mégis csak 8 százalékkal nőtt 2023 és 2024 között. Miért?

A futás hetvenes évekbeli első forradalma óta a szabadság az elsődleges érték, összhangban a spiridoni mozgalommal, amely az erőfeszítés örömét és az önállóság kivívását hirdeti. A klub sokak szemében kötöttséget jelentett, ők pedig valami mást akartak. Ma a futók rugalmasabb és nyitottabb közösségi formákat keresnek. A közösségi médiának és az új technológiáknak köszönhetően ma már klubtagság nélkül is lehet teljesíteni és fejlődni.

Nagy a lelkesedés a futás iránt, a versenyeken indulók rajtdíja mégis egyre magasabb. Mit üzenne a szervezőknek?

Azt mondanám nekik, hogy egy nagyszerű eseményt nem feltétlenül az tesz nagyszerűvé, hogy sokan vesznek részt rajta. A minőségi stratégiát részesítsék előnyben. Ha pedig környezettudatosabb rendezvényt szeretnének létrehozni, nemcsak a környezeti, hanem a társadalmi és területi szempontokkal is foglalkozniuk kell. A versenyt szorosan össze kell kapcsolni a térség erőforrásaival, hogy mindenki a magáénak érezhesse.

Olivier Bessy éleslátó elemzéséből megérthetjük, hogy a futás jóval több egyszerű sportnál: korainak, szabadságkeresésünknek, teljesítményvágyunknak, értelemkeresésünknek és a kapcsolódás iránti igényünknek a tükre. Az 1968 utáni felszabadító első lépésektől a transzmodernitás új etikai és környezeti kihívásaiig a futás mélyen emberi cselekedet marad, amelyben az önvizsgálat és az önmegmutatás egyszerre van jelen. Most már mindenkinek magának kell megtalálnia az egyensúlyt ezen a végtelen rajtvonalon, ahol az öröm, a közösség és a felelősség is diktálhatja a tempót.

Julia Tourneur