A Les 42-vel Malek Boukerchi 26 fiatalt visz el a New York Marathonra

Vannak még közösségi álmodók. Az álom lehet személyes, de meg is oszthatjuk másokkal. Malek Boukerchi antropológus, filozófus-mesemondó, író és motivációs előadó néhány éve ezt az utat választotta. Miután 2023-ban mintegy húsz fiatalt vitt el lefutni az Athéni Marathont, idén a New York Marathonnal folytatja ezt a küldetést. Találkozás a Les 42 elnökével, a végletek ultramaratonistájával, aki egy összetartó társadalomról álmodik.

Ön sokat látott világjáró. Milyen utat járt be a Les 42 egyesület?

Az életben minden út kérdése, az utakon pedig minden a találkozásokról, a döntésekről és a körülményekről szól. A körülményeket nem mi irányítjuk, de az életünket a találkozások és a meghozott döntések formálják. Az egyesület története sem kivétel ez alól. Először is egy szerencsés véletlen kellett hozzá: minden a Covid idején kezdődött, amikor ultramaratonistaként én is leállni kényszerültem. Nem voltak versenyek. Nem tudom elképzelni az életet fizikai aktivitás nélkül, mozognunk kell, a testünk mozgásra vágyik. Olyasmit kellett találnom, ami összeegyeztethető a többi szakmai tevékenységemmel. Amikor a határok újra megnyíltak, 2021 végén antropológus-előadóként Marokkóban dolgoztam. Néhány fiatal gyerek odajött hozzám az egyik versenyen, amelynek a támogatója voltam, és ők adták az ötletet. Azt mondták: «miért nem alapítasz egy klubot, annyi mindenhez értesz, veled edzhetnénk…» Nem vagyok marokkói, hanem francia-algériai-kabil-elzászi vagyok, büszke a sokféle identitásomra. Nincs államilag elismert edzői képesítésem, viszont van terepen szerzett, működő gyakorlati tapasztalatom. Ezek a marokkói fiatalok elültettek egy magot… 2021 végén hazatértem Franciaországba, és örömből újra elkezdtem maratonra edzeni. Ma már nem a teljesítmény érdekel, hanem az, hogy másokat fejlődni lássak. Hogyan válthatunk az egyéni útról a közösre? Hogyan lesz az énből mi. Ez a gondolat szenvedélyesen foglalkoztat, és hiszek benne. Innen jött a Les 42 ötlete is. Az álmunk az, hogy 42, 18 és 28 év közötti, nehéz helyzetben lévő fiatalt készítsünk fel egy maratonra. Még nem tartunk ott, de folyamatosan növekszünk. Az első alkalommal az Athéni Maratonon valósítottuk meg a projektet.

Szimbolikus első kiadás…

Igen, az Athéni Maratonnal, és ez így volt igazán jó. Harmincan indultunk útnak, 18 fiatal és 12 kísérő. Antropológusként nagy öröm volt elmesélni nekik a verseny és a marathóni csata történetét. Az alfa után az ómegát kerestem. New York a maratonok Mekkája. A projektünkben az utazásnak is fontos szerepe van. Erőt ad nekik, hogy Athénról vagy New Yorkról álmodhatnak, különösen azoknak, akik korábban alig mozdultak ki. Amikor először mondod ezeknek a fiataloknak, hogy maratont fognak futni, nem hiszik el. Mi azonban játékosan dolgozunk, és végigcsináljuk. Azért mondom, hogy mi, mert az egyesület az athéni, 2023-as első kiadás óta szervezettebbé vált. Egyedül kezdtem, azóta más maratonistákat is bevontam. Egy egész csapat áll a fiatalok mellett. Ahogy Avilai Szent Teréz filozófus és teológus mondta: «Nem az a fontos, hogy sokat gondolkodjunk, hanem hogy nagyon szeressünk.» Mi azért vagyunk, hogy megadjuk nekik mindazt a szeretetet, amit a francia szociális rendszer nem adott meg. Számukra ez rendkívüli kalandot jelent.

A maraton az élet nagyszerű iskolája. A legjobb bizonyítvány.

Milyen szempontok alapján választják ki a fiatalokat?

A Les 42 olyan fiatalokat támogat, akiket az iskolarendszer megtört. Fiúkat és lányokat egyaránt. Franciaország-szerte együttműködéseket alakítottam ki helyi missziókkal, hogy elérjük a lemorzsolódással küzdő fiatalokat. Az egyesület ugyanúgy nyitott a városi, mint a vidéki fiatalok előtt: a sokszínű Franciaországot összekötöm a vidéki Franciaországgal. Nekik azt mondom: «Gyertek, fussatok maratont», miközben közülük néhányan egyáltalán nem sportolnak! Mindazt, amit antropológusként tanítok, az egyesületben a gyakorlatba ültetem át. Az a cél, hogy meggyőzzük ezeket a fiatalokat: együtt fogunk dolgozni és együtt fogunk sikerrel járni. A képernyők szerencsétlen következménye, a mozdulatlanság ellen is küzdünk. Az emberek kapcsolatban vannak, de nem kapcsolódnak egymáshoz. A kezdeményezésünkkel ezen szeretnénk változtatni. Megtanulják szeretni a testüket, és azt is, hogy bármilyen testalkattal nagy dolgokra képesek. Innentől az egyetlen cél a célba érés. A célidő nem érdekel minket. Befejezni a versenyt annyi, mint sikerrel járni. Fontos megérteniük, hogy ha beleteszik a munkát, egy egész sor pozitív folyamatot indítanak el. A projekthez szükséges elkötelezettséget, fegyelmet és kitartást később az életük más területein is használni fogják. Amikor egy cégvezető ilyen profillal találkozik, bizalommal fordul feléjük. A maraton az élet nagyszerű iskolája. A legjobb bizonyítvány. Elmondhatják magukról, hogy maratonisták, ez egy életre szóló cím.

És mi történik velük a maraton után?

Ez a projekt második része. Vállaljuk, hogy a maratonig végig mellettük maradunk, de abban is segítünk nekik, hogy munkát találjanak. A projekt társadalmi és szakmai oldala rendkívül fontos. Mentorok segítik, akik az egyesület támogatóiként állnak mellettünk. Állami támogatást nem kapunk. Olyan cégvezetőket keresünk meg, akik munkaerő-toborzási gondokkal küzdenek. Sokan támogatnak minket, és finanszírozzák az egyesületet, az utazásokat, a táborokat. Sőt, ők maguk is elkezdtek futni a fiatalokkal, ami még szorosabb kapcsolatokat teremtett. A Decathlon a felszerelésben segít, amiért nagyon hálás vagyok. A Les 42 projektjéhez csatlakozó cégvezetők változásokat is elindítottak. Kezdetben azt gondoltam, hogy csak Párizsban, ahol élek, valósítjuk meg ezt a kezdeményezést. Ők azt mondták: «Rendben, támogatjuk a projektet, de csak akkor, ha a mi térségeinkben is keresel fiatalokat. Máskülönben hosszú távon nem fog működni.» Ez az ötlet joggal változtatta meg a Les 42 területi működését. A fiatalokkal együtt meglátogatjuk a minket támogató vállalatokat. A legszebb pedig az, hogy ma már sok cégvezető együtt edz a fiatalokkal, és velünk is tart majd! Az idei New York Marathonon mintegy ötven rajtszámunk lesz. Ezek közül tízet olyan cégvezetők kapnak, akik a fiatalokkal együtt futják le a maratont. Így szeretnénk létrehozni a generációk közötti kapcsolódás szinergiáját, hiszen mentoraink között is sok az első maratonjára készülő futó. Mindannyian együtt!

Optimista a folytatást illetően?

A 18 fiatal közül, akiket Athénba vittem, kilencen még mindig velünk futnak. Most már ők is a projekt nagykövetei. Néhányan közülük maratonisták maradtak! És ami a legfontosabb: mindannyian beilleszkedtek a társadalomba. Ez a siker erőt ad a folytatáshoz, ahhoz, hogy ne adjuk fel. A francia egyesületi szféra nagyszerű, de ez küzdelem is egyben. A következő évekre az a tervem, hogy 55 év feletti munkanélkülieket is bevonjunk a csoportjainkba, akiknek ma különösen nehéz a helyzetük. Nekik is megtépázott az önbecsülésük, miközben tudásuk és tapasztalatuk van. Ez szörnyű. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy hasznára legyünk másoknak. Az egyesület egyik fontos küldetése ismét csak a társadalmi kapcsolatok erősítése, a közös fejlődés, a közös cselekvés… Szeretnék köszönetet mondani a fiataloknak. Mi adunk nekik, de ők még többet adnak vissza nekünk. Végső soron ők változtatnak meg minket a leginkább. Ezt látom a kísérőkön és a mentorokon is. A Les 42 megtöri a bezárkózás logikáját! A mai társadalomban minden közeg a saját zárt világában él, és ez társadalmi szinten felemészt minket. A maraton mindezt lerombolja, és belépünk az egyetemes emberi közösségbe. A rajtvonalnál mindannyian egyformák vagyunk.

Köszönjük Malek Boukerchinek, hogy értékes idejéből szakított ránk néhány hetel a New York-i rajt előtt. Ha szeretnél közelebb kerülni a Les 42 egyesülethez, és te is kivennéd a részed a munkából, itt megteheted. Az ezen az oldalon az egyesület 2025-ös kiadásának mentorvállalatait is megtalálod.