Backyard egy atlétikai stadionban: Théo Gabeau beteg gyerekekért vállal újabb jótékonysági kihívást

Théo Gabeau neve kezd ismertté válni Amiens környékén. Méghozzá a lehető legjobb értelemben. 2025. augusztus 24-én a 21 éves fiatalember egy egészen őrült vállalkozásba vágott bele: 24 órán át futott az amiens-i La Hotoie parkban. A kihívással a rák elleni küzdelemre gyűjtött pénzt saját egyesületén, a Foulées d’Espoiron keresztül.

Alig egy évvel e döbbenetes sportteljesítmény után a STAPS hallgatója máris újabb merész kihívással készül feszegetni a határait. Ezúttal nem az idő, hanem egy lenyűgöző táv lesz a főszereplő: 160 kilométer. És ez még nem minden. Egy 400 méteres atlétikai pályán kell teljesítenie, backyard formátumban, vagyis óránként 6,7 kilométert futva. Ez körönként közel 17 pályakört, összesen pedig 24 hurkot, azaz 400 pályakört jelent. „Az volt a célom, hogy egy kicsit sokkoljak – mondja. Manapság szinte az a kérdés, ki találja ki a legőrültebb kihívást, még akkor is, ha ez némi nyomást helyez ránk.”

A stratégiáját még finomítania kell, egy dologban azonban biztos: egy kört 45–48 perc alatt teljesít majd, amelyből 5–6 percet gyalogol, és legalább 10 percet hagy regenerációra. Május 29-én és 30-án az amiens-i STAPS atlétikai pályáján, illetve a Foulées d’Espoir közösségi oldalain lehet vele együtt izgulni.

Máris újabb kihívás a lábakban?

Ez az új sportos kaland elsőre elsietettnek tűnhet. A 24 órás futás óta mindössze nyolc hónap telt el, Théo pedig máris újra a frontvonalban van, egy hónap múlva pedig ismét komoly terhelés vár rá. A Foulées d’Espoir második kihívása azonban eredetileg nem neki szólt. Az egyesületet azért hozta létre, hogy a sportot a szolidaritás és a láthatóság eszközeként használja más szervezetek támogatására. „Kicsit elvettem a kollégám elől a lehetőséget, de neki is meglesz a maga pillanata ezen a nyáron” – mosolyog. Végül egy nagyon konkrét ok miatt döntött úgy, hogy belevág: szeretne részt venni a Clément Deffrenne (@clemquicourt) influenszer által novemberre tervezett backyardon. Hogy felkeltse a figyelmét és esélyt szerezzen egy indulóhelyre, ugyanazt a rendkívül megterhelő formátumot választotta. Théo Gabeau számára azonban egy kihívás csak akkor igazi, ha jótékony cél is kapcsolódik hozzá. „Úgy döntöttem, jótékony célt is társítok hozzá, hogy benne legyen az, amit általában csinálok, és amiért szeretem a sportot” – mondja.

3000 euró a cél

A sportteljesítményen túl emberi cél is vár rá: 3000 eurót szeretne gyűjteni az L’Envol számára, amely beteg gyerekeket és családjaikat támogat. A választása egyáltalán nem véletlen: „Ez volt az első egyesület, amelyet támogattam. Úgy gondolom, az egyik legnemesebb ügyet képviselik. Mosolyt csalnak olyan gyerekek arcára, akiknek minden okuk meglenne rá, hogy ne mosolyogjanak. Amikor először támadt ötletem egy projektre, pontosan ezt szerettem volna csinálni. Ők viszont már csinálják. Akkor inkább azokat támogassuk, akik nálunk jobban végzik ezt a munkát: mutassuk meg őket, gyűjtsünk nekik pénzt, és adjuk meg nekik azt az elismerést, amit megérdemelnek.”

A konstrukció ugyanakkor kockázatot is rejt: ha nem teljesíti mind a 24 hurkot, Théo nem kapja meg a teljes 3000 eurós támogatást. „Ha három kör hiányzik, az érintett vállalatok a teljes összegnek csak a 67 százalékát fizetik ki, utalva az óránként teljesítendő 6,7 kilométerre” – magyarázza. Még egy korai feladás esetén is körülbelül 2000 euró jut az L’Envolnak. Ez tehát valódi kihívás, amely egyes vállalatokat egyfajta fogadásra is ösztönöz. Előfordul, hogy drágábban vásárolják meg a későbbi köröket, arra tippelve, hogy Théo talán nem jut el a végéig. „Van benne egy kis kihívás, meg egy kis játék is” – foglalja össze. Jöhet a teljesítmény, ezúttal azonban kisebb nyomással, mint a 24 órás futáson. „A vállalatok számára ez egy szokatlan, mégis valóban közösségépítő jótékonysági projekt. Az pedig, hogy mindegyiküknek lehet egy saját pillanata, egy saját köre, kifejezetten tetszik.”

„Az volt a célom, hogy egy kicsit sokkoljak. Manapság szinte az a kérdés, ki találja ki a legőrültebb kihívást.”

Hat hét alatt kell formába hoznia a gépezetet

Első projektje után Théo teljesen elengedte a nyomást, és félretette a futást. A vállalt fizikai megterhelés után ez teljesen érthető volt. A motivációhiány és a fáradtság felülkerekedett rajta. „Hetente legfeljebb 5–6 kilométert futottam. Egy jó hónapon át nagyon nehéz volt” – emlékszik vissza. A mozgással azonban más sportoknak, elsősorban a futballnak köszönhetően nem hagyott fel teljesen. Amikor ismét megjött a kedve, túl gyorsan akarta növelni a kilométerszámot, aminek több sérülés lett a következménye. „Decemberig szerintem heti 50–60 kilométer alatt maradtam” – folytatja.

A felkészülése valójában tizenhárom hete kezdődött. Jelenleg heti 120–130 kilométert fut. Ez komoly terhelés, amely időnként arra kényszeríti, hogy visszavegyen. „A múlt héten elértem a terhelés csúcsát, 155 kilométert futottam, pénteken pedig egy kemény nappal: reggel egy maratont 3 óra 30 perc alatt, este pedig még egyet 4 óra 30 perc alatt.” Három nagy terhelésű hét után a hét elején megkezdte a ráhangolódás, vagyis a taperelés szakaszát a rajt előtt. „A testem sokat kapott a különböző fájdalmaktól és néhány riasztó jelzéstől, de Kolya Dumont gyógytornászom segítségével folyamatosan hozzá tudtuk igazítani az edzést a helyzethez, így elkerültük a teljes leállást. Most már pihentetni kell a gépezetet” – zárja gondolatait.