„Már nem élnék” – Falone Pégé a kómából felépülve Európa-játékokat nyert 3 km-es gyaloglásban

Falone Pégé élete csúcsán tudta meg, hogy csontvelőrákja van. Évekig tartó küzdelem után a Loire menti sportolónő újjászületett. Néhány hét múlva Németországba utazik a Transzplantáltak Világjátékaira (augusztus 17–24.), két céllal: jól teljesíteni és felhívni a figyelmet a szervadományozásra.

Megrázó, dermesztő, mégis gyönyörű történet. Egy fiatal nőé, aki 26 évesen hosszú hónapokon át nézett farkasszemet a halállal. Egy harcosé, akit a betegség megfosztott fiatalsága egy részétől. Olyan történet, amelyet senki sem kíván magának, mégis csodálatot ébreszt. 2020. március 18-án felfordult Falone Pégé élete. Az Angers-i Egyetemi Kórház orvosai ekkor közölték vele a szörnyű hírt, alig két hónappal a 21. születésnapja előtt. A Loire-vidéki fiatal nő megtudta, hogy akut mieloid leukémiában szenved. Más szóval: csontvelőrákja van. „Azonnal sírni kezdtem” – idézi fel. „Fájt a hasam, és könnyen eleredt a vérzés. Fáradt voltam, terhelésre pedig egyre nehezebben kaptam levegőt” – részletezi. Négy nappal korábban még bulizni volt.

Csontvelővizsgálatok, vérvételek, röntgenek… A kosárlabdázó morfiumon töltötte ágyhoz kötve a napjait. Az indukciós és konszolidációs kemoterápiás kezelések után augusztus 20-án egy lengyel férfi sejtjeit kapta meg. „Levelezni tudtam vele. A keresztnevét sem tudom” – mondja. A transzplantáció sikeres volt. Legalábbis úgy tűnt. Szeptemberben, miután kilábalt a megpróbáltatásokból, a rendszeres orvosi kontrollok mellett végre élvezni kezdte az életet, és road tripre indult. „Szigorú étrendet kellett tartanom. 365 napig nem ehettem tengeri herkentyűt. Apám azt mondta, hívjam fel a kórházat, és kérdezzem meg, hogy pont egy évvel a hazatérésem után ehetek-e moules-frites-t” – emlékszik vissza a szerencsés túlélő.

A korábbi segré-i középiskolás a saját tempójában talált vissza a sporthoz, és rendszeresen futni kezdett. A kórházi csapat biztatására úgy döntött, részt vesz a Transzplantáltak Országos Játékain Narbonne-ban, 2022 májusában. Lakóautóval szelte át Dél-Franciaországot, és két aranyérmet nyert: 3 km-es gyaloglásban és gokartban, a 18–25 éves korosztályban. „Azért voltunk a városban, hogy felhívjuk a figyelmet erre az ügyre. Barátságos volt a hangulat. Mindannyian nehéz időszakokon mentünk keresztül. Nem voltak tabuk, és senki sem nézett ránk furcsán” – meséli.

Amikor már a világjátékokon való részvételt tervezte, ismét feltámadtak az aggodalmak. Március közepén újra jelentkeztek a hasi fájdalmak. Egy kórházban töltött éjszaka után az orvos közölte vele, hogy kiújult a betegsége. Első, személyiségét híven tükröző reakciója sokatmondó volt: „Most viccel? Egy hónap múlva Ausztráliában vagyok, a Transzplantáltak Világjátékain.” Az ábrándoknak vége szakadt, kezdetét vette a pokoljárás. „Ezt nehezebb volt elfogadni.” Az izmai felmondták a szolgálatot, és vele együtt a feje is. „Kerekesszékbe kerültem. 7-es volt a vérnyomásom, fekve pedig 145-ös pulzust mértek. Intenzív osztályra vittek, és mesterséges kómába helyeztek. Nem volt választásom. Semmire sem emlékszem. Ha nincs az az öt nap, meghaltam volna.”

Amikor visszatért az élők sorába, izom és energia nélkül mindent újra kellett tanulnia. „Még egy üzenetet sem tudtam elküldeni. Öt percnél tovább képtelen voltam állni.” Ezúttal nem kapott transzplantációt, hanem új kezelést kezdett. „Egy hét kemoterápia következett, majd három hét pihenő.” A csaknem normális élet lehetővé tette, hogy ismét hódoljon a kosárlabda és a futás iránti szenvedélyének. 2024 júliusában, a lisszaboni Európa-játékokon újabb aranyérmet nyert 3 km-es gyaloglásban, egyéni tollaslabdában ezüst-, 100 méteres gyorsúszásban pedig bronzérmet szerzett. Néhány hónappal később, december 13-án megkapta az utolsó injekcióját.

Augusztusban az olimpiai láng egyik vivője Németországba utazik a Transzplantáltak Világjátékaira, amelyet Drezdában rendeznek meg augusztus 17. és 24. között. Ez lesz a visszavágó 2023 után. A 3 km-es gyaloglásban, tollaslabdában és 3×3-as kosárlabdában indul, vagyis azokban a számokban, amelyeket nap mint nap gyakorol. Üzenete egyszerű: „tegyük hozzáférhetőbbé a sportot, és hívjuk fel a figyelmet a szervadományozásra.” Olyan gesztusokra, amelyek életeket menthetnek. Falone Pégé ezt pontosan tudja.

Falone Pégé jelenleg ortopédiai protéziskészítőnek tanul Angers-ban, és maga a megtestesült reziliencia. Azt bizonyítja, hogy a kudarcok, a nehézségek és a tragédiák ellenére is lehet hinni az életben. Bármilyen helyzetbe került, a 26 éves fiatal nő a legapróbb reménysugárba is kapaszkodott. A sugárból pedig vakító fény lett.