A maratonrajtot megelőző őrült kalandok
© ASOA maratoni rajt előtti óráknak elvileg kontrollált ráhangolódásról kellene szólniuk: hajnali ébresztő, pontosan időzített utolsó étkezés, jól begyakorolt bemelegítés… Elméletben. A gyakorlatban inkább kiszámíthatatlan és abszurd nehézségek sora vár. ✓ Íme egy nagyon is komoly válogatás azokból az apró őrültségekből, amelyek sok maratonistára már a nap első lépéseitől leselkednek, hiszen a verseny jóval a rajt előtt elkezdődik.
Ébredés egy másik időzónában
Általános pánik. Megszólal az ébresztő. 4:45 van. Csakhogy… 5:45-re kellett volna csörögnie. Csakhogy… a telefon szerint még mindig Marrákesben vagyunk, hála a múlt hétvégének. Az eredmény: egy teljes óra a plafon bámulásával, Instagram-görgetéssel és annak latolgatásával, hogy ideje-e már tésztát enni. Pont ilyen kalamajka leselkedik a Marseille-Cassis 20 km-es verseny résztvevőire is, amelyet mindig október utolsó vasárnapján rendeznek, éppen a téli időszámításra való átállás hétvégéjén.
Riadó: sehol a rajtszám
A táska pukkadásig tele: zokni, váltóruha, kulacs, müzliszelet, lábkrém, gyógyszerek, energiagélek, kabala Spongebob… Csakhogy rajtszám nincs benne. Ismételjük: NINCS RAJTSZÁM. De hol lehet? Ez nem lehet igaz! Nélküle nincs rajt. Meg kell találni. Gyorsan. Eszeveszett kutatás, a bőrönd teljes kiürítése, egy néma belső sikoly. Aztán előkerül… a széldzseki belső zsebéből. Klasszikus.
A reggeli, amely cserbenhagy
A hotel királyi büfét ígért: pirítós, gyümölcs, túró, sajt, felvágott, tojás. Belépünk a reggelizőbe, és miért csak vörösbab, sült bacon és kompót van? De reggel 6:10-kor már csak egy pincérnő vár, aki közli: „A bagett 25 perc múlva érkezik.” Rendben… jól indul.
3 biztosítótű… nem 4
Három tű jó. De négy még jobb. A rajtszámnak 42 kilométeren és 195 méteren át a helyén kell maradnia, ennek bírnia kell. „Jó napot, elnézést, nem tudna esetleg kölcsönadni egy biztosítótűt? Csak egyet?”
Végtelen sor a mosdónál
Szörnyű, mindig ugyanaz: soha nincs elég vécé. Végtelen sor kígyózik a mosdók előtt, és az embernek az az érzése, hogy egy tapodtat sem halad. Persze mindig akad valaki, akinek sürgősebb: „Bocsánat, beállhatok ön elé? Vészhelyzet.” Magyarul: „Tegnap este nem ettem semmit, ma reggel viszont lehúztam két kávét.”
Késés a rajtzónából
A számítások szerint bőven volt idő odaérni a rajthoz… csakhogy senki nem számolt a csomagmegőrzőhöz vezető kerülővel és a harmadik biztonsági pisiléshez kígyózó sorral. A rajtzóna 7:50-kor zár. 7:57 van. Ez már kezd nagyon szoros lenni.
A fülhallgató… feladta
A Bluetooth nem hajlandó csatlakozni. A Spotify a hálózat hiánya miatt vég nélkül tölt. A terv, hogy 42 BPM-es tempóra fusd végig a maratont, rettenetes kínok között kimúlt. Így már csak a négyfejű combizmok üvöltése szolgáltatja majd a háttérzenét.
Röviden: igen, az ébresztő túl korán szólhat, a vécékből túl kevés lehet, a reggeli pedig meglehetősen gyanús… De a maraton varázsához ez is hozzátartozik: a fegyelem, a szelíd őrület és a váratlan helyzetek különös elegye. Még mielőtt egyetlen kilométert is lefutottál volna, a maraton már próbára tett: a lélekjelenlétedet, a szervezőkészségedet, a hólyagodat, és néha még az emberiségbe vetett hitedet is, a háromcsillagos hotelekről nem is beszélve. Éppen ez a kontrollált káosz teszi olyan egyedivé az élményt. Mert a különböző zoknik, a cheddaros pirítós és a Gérard nevű ismeretlentől kölcsönkért biztosítótű ellenére is ott vagy. Átlépted a nap legnehezebb vonalát: a rajtvonalat. Most pedig vegyél egy nagy levegőt… Kitartást és jó versenyzést!