Futás: fogadalmak, amelyeket a célba érkezés eufóriájában teszünk, aztán megbánunk
Egy verseny után, amikor már áthaladtunk a célkapun, teljesen mindegy, milyen távot teljesítettünk, az eufória és az endorfinok diktálnak. Fáradtan, feldobottan vagy éppen nem teljesen józanul a futók olyan kijelentéseket tesznek, amelyeknek következményei is lehetnek… Mi hegyeztük a fülünket, és összegyűjtöttük a versenyek után hallott legjobb aranyköpéseket. Valószínűleg te is magadra ismersz majd valamelyikben…
✓ Íme a versenyek célterületén hallott legjobb aranyköpések gyűjteménye.
„Soha többé”
Annyira klasszikus, mégis annyira hiteltelen. Egyesek szájából rendszeresen elhangzik ez a két szó, aztán gyakran éppen ugyanezeket az embereket látjuk a következő vasárnapi verseny rajtjánál.
„A másik távot kellett volna választanom”
A lelkesedéstől hajtva, és a váratlanul jó formájától megrészegülve ennek a futónak láthatóan nem volt elég a félmaraton. Érezni némi megbánást, amiért nem próbálta meg a királykategóriát: a maratont.
„Csúcsformában vagyok, jövő hétvégén megint indulok”
Tényleg? Két maraton tíz nap alatt azért nem kevés, nem? Jó… Mi szóltunk előre. Vagy legalábbis itt elolvashattad.
„Gyerünk, folytatjuk, a következő kihívás a 100 kilométeres Millau”
Hmm… A félmaraton és a 100 kilométer azért nem egészen ugyanaz. De állítólag mindent meg lehet csinálni, ha igazán akarjuk.
„Soha többé aszfaltot”
De a terepfutás is kemény, barátom. Ráadásul a kilométerekhez legtöbbször még szintemelkedés is társul.
„Biztosan tudok öt percet javítani”
Biztosan. De öt perc egy 10 kilométeres versenyen azért kemény dió! Hajrá, edzéssel menni fog!
„Ez gyerekjáték, simán lefutok egy félmaratont”
Persze, mert elkíséred a barátodat, és az ő tempójában futsz egy falusi, 7 kilométeres versenyen. A 7 és a 21 kilométer között azért van némi különbség. Azért csak óvatosan, nehogy az első félmaratonon beletörjön a bicskád.
„Legközelebb nem futom végig teljes erőből, hogy tényleg élvezzem a hangulatot”
Tudjuk, hogy ez nem igaz. Egyszer teljes gázzal, mindig teljes gázzal. Nem fogod tudni visszafogni magad. Fogadjunk?
„A következő versenyen együtt futunk”
De mindannyian tudjuk, hogy egyikük úgyis begyorsít, a másikat pedig otthagyja… Csúnya dolog hazudni.
„Edzésen újra lefutom a pályát”
Hamis, teljesen hamis. Először is azért, mert edzésen soha nem fogsz egyedül lefutni 30 kilométert. Másodszor pedig azért, mert a tájékozódási képességed nem teszi lehetővé, hogy pontosan újra teljesítsd az útvonalat: el fogsz tévedni a kis utcákban.
„Hétfőn belépek egy klubba”
Maximálisan motivált vagy, már látod is magad az elitcsoportban. Aztán eljön a hétfő. És valahogy már sokkal kevésbé vonz az ötlet, hogy esőben, emelkedőn fuss résztávokat.
„Ezúttal komoly edzéstervet készítek magamnak”
Igen, igen, egy Excel-táblázatot, benne minden szépen feltüntetve: pontos tempók, résztávok. Aztán végül marad a „majd érzésre” módszer, az edzéskövető alkalmazást pedig tavaly október óta meg sem nyitottad.
„A maratonig nem iszom alkoholt”
A verseny utáni klasszikus fogadalom. Körülbelül addig tart, amíg kézhez nem kapod a célban járó sört.
„Verseny előtt soha többé nem eszem pizzát”
Egészen addig, amíg a verseny előtti este a pasta party pizza partyvá nem alakul. Mert hát a szénhidrát az szénhidrát, nem?
„Eldöntöttem, mostantól triatlonozom”
Miért elégednél meg a futással, ha úszhatsz, bringázhatsz és futhatsz is? Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy csütörtök reggel hatkor kell felkelned, hogy ússz néhány hosszt a medencében.
Nevetünk, fogadkozunk, megesküszünk, hogy ez volt az utolsó… aztán mégis mindig visszatérünk.
Röviden: a célvonal környéke gyakran tökéletes helyszín arra, hogy az ember a legképtelenebb mondatokat hallja. Kétségbeesés és túllicitálás között… azért ne felejtsük el megünnepelni minden futót, aki áthalad a célvonalon. Bravó nektek!