A kezdő maratonista 3 nagy bakija

Eljött a nagy nap, te pedig ott állsz a rettegett rajtvonalon. A lábad türelmetlenül bizsereg, a gyomrod görcsben, a szíved pedig úgy ver, mintha ki akarna törni a mellkasodból. Egyre nő a feszültség, vele együtt pedig a végzetes hibák veszélye is. Ezek a bakik tipikusak a kezdő maratonistáknál, de a kissé szorongó, rutinosabb futók között is gyakran előfordulnak.

✓ Íme 3 baki, amit jobb elkerülni!

‘1 –– Rossz vonatra szállni, vagyis túl gyorsan kezdeni

Rajtvonal. Türelmetlenséggel, jókedvvel és szorongással kevert hangulat. Eldördül a rajtpisztoly. Indulás! A mezőny elején száguldó élmezőny lendülete, a bizonyítási vágy, az első percek frissessége: minden arra ösztönöz, hogy nyújtsd a lépést, és a híres mesebeli nyúlhoz hasonlóan gyorsnak hidd magad. Vágtatunk, kapkodjuk a levegőt, és megpróbálunk tapadni egy kisebb csoporthoz, amelynek tagjai láthatóan tudják, mit csinálnak, és valószínűleg a megfelelő tempóban futnak. Azt gondoljuk, ez lesz a jó vonat.

Hatalmas hiba. A jó vonat mindenekelőtt az, amelyik megfelel a céltempódnak, annak a sebességnek, amelyről tudod, hogy a teljes távon tartani tudod. Ahelyett tehát, hogy Speedy Gonzalest játszanál, és a maraton elején lefaragnál néhány másodpercet, amiért a verseny végén nagy árat fizethetsz, szegezd a tekinteted az órára: tartsd szigorúan a saját tempódat, és ne ragadjon el a hév. A mezőny fokozatosan szétszakad, te pedig olyan futók mellett találod magad, akikkel akár egy kisebb csoportot is alkothattok.

A megfelelő vonat felismeréséhez figyeld a körülötted futókat: hallgasd a légzésüket, nézd meg a lépésüket, és próbáld meg felmérni, kényelmesen futnak-e, vagy már az életükért küzdenek. Sokat segíthet, ha nagyjából a saját szinteden lévőkkel futsz, de tanulj meg támaszkodni másokra, és elengedni őket, amikor kizökkentenek a saját versenyedből. Mindenesetre inkább szállj le a rossz vonatról, mintsem makacsul kapaszkodj bele, és végül ne érj célba!

‘2 –– Könyökkel utat törni és letaposni mások lábát

Ááá, a bolyban rajtolás, a tülekedés, a túlfűtött hangulat! Minden adott ahhoz, hogy szinte tapintható legyen a feszültség. Könnyű engedni a kísértésnek, és könyökkel utat törni magadnak, akár a melletted futó lábára is rálépve. Amint a futók hada kiszabadul, egyesek közvetlenül mások sarkában futnak, beleakadnak a sarkukba, meglökik őket, hogy megelőzzék… Nincs is rosszabb a versenyzők közötti érintkezésnél (tényleg véletlenül történt?), ami pillanatok alatt felkorbácsolja az indulatokat, sőt pánikhoz vezethet, ha az ütközés esést vagy káromkodást eredményez.

Igen, feszült vagy, mert ez az első maratonod. Igen, jól akarsz teljesíteni, és nem akarod elrontani a versenyedet az előtted haladó miatt, aki feltart. De nem, az nem helyes, ha csak magadra gondolsz, és mások kárára próbálsz előrébb jutni. Még ha egyes résztvevők nem is tanúsítanak kellő figyelmességet, maradj nyugodt, és óvd a saját teredet: tarts távolságot a többi futótól, kérj elnézést, ha nekimész valakinek… és mindenekelőtt kezeld a helyén a dolgot! Ez csak egy verseny, nem az életed múlik rajta, és semmi baj nem történik, ha a rajtnál veszítesz néhány másodpercet. Inkább tartalékold az energiádat, hogy a lehető legjobban oszd be az erődet, és mosollyal az arcodon, a győzelem ízét élvezve érj célba.

‘3 –– Teljes gázzal indulni… aztán lassan belehalni

A maraton rajtjánál könnyű a nyúl szerepébe bújni a teknős helyett! Ha egy bizonyos időeredmény lebeg a szemed előtt, tudod, milyen tempót kell futnod a teljes 42,195 km-en, hogy elérd a célodat. Ha csak szeretnéd teljesíteni a távot, és nem érdekel az idő, akkor figyelned kell a tested jelzéseire, és ésszerűen beosztani az erődet. Szó sem lehet arról, hogy ágyúgolyóként kilőj, majd a félmaratonnál feladd!

Ha mégis elköveted azt a hibát, hogy nyúlnak képzeled magad, jó eséllyel soha többé nem akarsz majd így futni. Az első kilométerek száguldásának érzése valóban mámorító: szembeszélben, mosollyal az arcodon, eufóriával a szívedben! De ahogy telnek a percek, a lassú kimúlás érzése, majd az, hogy még messze a cél, te pedig teljesen összeesel, alaposan megbánatja veled a kezdeti túlpörgést.

Hogy ne kelljen még a cél előtt feladnod a versenyt, és főleg hogy ne szenvedésként éld meg, két könnyen alkalmazható stratégiát javaslunk:

➜ A verseny előtt készíts versenytervet, és tartsd magad hozzá : Ha tudod, milyen tempóban kell futnod, szigorúan kövesd azt. Ha csak célba szeretnél érni, kezdj kényelmes iramban, majd a verseny során igazítsd a tempót a tested jelzéseihez.

➜ Kövess iramfutót : A legtöbb versenyen elérhető ez a „szolgáltatás”: a szervezők egy futóját olyan zászlóval szerelik fel, amelyen a várható célidő látható. Az iramfutó egyenletes tempót garantál a verseny teljes távján. Általában kisebb csoport alakul ki körülötte, ami közösségi és egymást segítő versenyélményt teremthet. Remek megoldás arra, hogy egyenletesen fuss, és profitálj a közös lendületből.

A maraton egyszerre félelmetes és lenyűgöző kihívás. Kezdőként a három tipikus baki elkerülése, a túl gyors kezdés, a tömegben mutatott túlzott idegesség és az összes erőtartalék elégetése az első kilométereken jelentheti a különbséget egy fájdalmas élmény és egy felejthetetlen emlék között. Ha megfogadod ezt a néhány egyszerű, mégis kulcsfontosságú tanácsot, mindent megteszel azért, hogy mosollyal az arcodon érj célba, büszkén arra, hogy okosan és alázattal teljesítetted a 42,195 km-t. Jó versenyzést, és mindenekelőtt… fuss ésszel!