A maraton utáni sör mítosza

„Már az ajkakon ez a habzó arany, frissességét a hab még tovább fokozza, aztán lassan szétárad a szájpadláson az enyhe keserűséggel szűrt boldogság. (…) A pillanatnyi jóllétet egy sóhaj, egy cuppanás vagy az ezeket felülmúló csend nyomatékosítja. Egy végtelennek tűnő élvezet megtévesztő érzése.” Philippe Delerm csodálatosan írja le ezt az első korty sört, amelyre néha már verseny közben is gondolunk, és amelyre heves vágyat érzünk, amint áthaladtunk a célvonalon. A sörnek varázslatos jelentősége van a hosszútávfutó számára: egyszerre jelképezi a megterhelés végét és a verseny utáni jutalmat, a megkönnyebbülést és a teljes bűntudatmentességet. Ki érezne bűntudatot egy korsó sör miatt, miután teljes erőből lefutott több mint 40 kilométert? A sör számos sportág közös pontja, a harmadik félidők és a baráti verseny utáni összejövetelek állandó szereplője. A legenda szerint a komlóból készült ital még a regenerációt is segíti… De valóban összeegyeztethető a sör és a sport?

Regeneráló hab… tényleg?

Ahhoz, hogy pontosan értsük, miről van szó, vissza kell mennünk egészen a sör készítéséig, jóval azelőttre, hogy látványosan megjelenne a poharunkban. A sör elkészítéséhez több alapanyag kell: víz, maláta, amely gabonából, leggyakrabban árpából, búzából vagy rozsból készül, komló és élesztő az alkoholos erjedéshez. A különféle adalékanyagokat most hagyjuk, amelyeket egyesek használnak, és amelyeknek nem sok közük van a puristák által nagyra tartott valódi kézműves sörhöz. Miután minden összetevő a helyére került, öt lépés következik:

• A gabonafélék meleg vízben történő cefrézése, amely a szemek keményítőjét cukorrá alakítja, majd az így kapott sörléhez hozzáadják a komlót;

• Az erjesztés tartályban, élesztő hozzáadásával, amely a cukrot alkohollá és szén-dioxiddá alakítja;

• A sör ászoktartályba helyezése, hogy tovább érjen;

• A szűrés, amelynek eredményeként „tiszta” folyadékot kapunk;

• Palackozás, dobozolás vagy hordóba töltés.

© A 2025-ös adidas 10K Paris két célba érkezője © ASO

Ebből egyértelműen következik, hogy a sör elsősorban szénhidrátokat tartalmaz, pontosabban maltózt. Sportolás után viszont elengedhetetlen a glikogénraktárak feltöltése, hiszen a fizikai aktivitás kimerítette őket. Ez jó pont a sörnek!

Mivel gabonából készül, a sör néhány vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz: B6- és B12-vitamint, magnéziumot, káliumot és aminosavakat. Ezek a terhelés utáni regenerációban fontos szerepet játszó tápanyagok azonban csak igen kis mennyiségben vannak jelen, és természetesen számos más élelmiszerből is könnyedén hozzájuthatunk mindegyikhez. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki azzal indokolja a borfogyasztást, hogy polifenolokat tartalmaz, és jót tesz a szív- és érrendszernek… Adjunk hát a sörnek egy fél, minden rossz szójátéktól mentes jó pontot, hogy azért találjunk benne néhány erényt.

➜ Olvasd el cikkünket: „A maratonista lejátszási listája”

Az alkohol, a hamis barát

Bármennyire ízletes is, és bármennyire mennyei az első korty a verseny után, a sör mindenekelőtt alkoholos ital. Társadalmunk az alkoholt a mulatság és a társasági élet elválaszthatatlan kellékének tekinti, a soft drinket fogyasztókra pedig gyakran ferde szemmel néznek. Ettől még ideje lenne változtatni ezen a szemléleten, különösen a sportközösségben, hiszen az alkohol távolról sem a sportoló barátja.

A közhiedelemmel ellentétben a sör dehidratál. Attól, hogy vízből készül, még nem fedezi a több órán át izzadó sportoló folyadékigényét! Általánosságban az alkohol azért dehidratál, mert hatással van az antidiuretikus hormonra, a vazopresszinre, amely gátolja a víz vesén belüli visszaszívását, és felgyorsítja a vizeletkiválasztást. Ráadásul a komló serkenti a veseműködést, ami még tovább növeli a vizelet termelődését és kiválasztását. Ki ne tapasztalta volna, hogy egy sör után bőségesebb és világosabb a vizelet? Az alkoholt ráadásul a máj bontja le, amelyet az intenzív terhelés már amúgy is megviselt. Verseny közben az izmok salakanyagokat termelnek, amelyeket a májnak kell kezelnie, miközben a vércukorszint fenntartásában is részt vesz. Mondani sem kell, hogy ez a szerv nem ünnepel a maraton közben, annál kevésbé, mivel a vér elsősorban az izmokhoz áramlik. A terhelés után a máj minden figyelmet megérdemel, és egy adag alkohol nyilvánvalóan nem fog segíteni rajta!

Végül a sör szénsavassága is megterhelheti az emésztőrendszert, amelyet az állóképességi terhelés már amúgy is próbára tett: a szervezet kiszáradt, a táplálékbevitel szokatlan volt, különösen a nagyon koncentrált energiapótló termékek miatt, és az ismétlődő talajfogások rezgései is terhelték. És mi a helyzet a regenerációhoz ajánlott szénsavas ásványvizekkel? Ezek gyakran azért hasznosak, mert erősen mineralizáltak, így hozzájárulnak a raktárak feltöltéséhez a fizikai terhelés után. Nem annyira a buborékok, mint inkább az ásványianyag-összetételük segíti a sport utáni regenerációt. Röviden: a sör buborékai nem segítenek a regenerációban!

A maratonista barátja, a sör tehát nem több mítosznál, amely ugyanolyan makacsul tartja magát, mint ahogy egy hosszútávfutó lába kérgesedik. Az azonnali élvezeten túl egyértelműen nem ajánlott fizikai terhelés után. Az egyik alternatíva az alkoholmentes sör választása, amelynek alkoholtartalma kevesebb mint 1,2 százalék, és a „rendes sörhöz” hasonló örömet ad a hátrányai nélkül. Ha pedig le tudsz mondani a célban elfogyasztott sörről, inkább válassz egy jó öreg palack vizet: szomjoltásra és a folyadékpótlásra még mindig nem találtunk jobbat!