Egy maratonista gondolatai: mi jár egy futó fejében a rajttól a célig

MM
Szerző: Mergoil Melissa

Közzétéve: 2026. szeptember 9., Sze

Frissítve: 2026. szeptember 9., Sze

Egy maratonista gondolatai: mi jár egy futó fejében a rajttól a célig
© ASO

A maratont a lábunkkal futjuk le, persze, de legalább ennyire fontos hozzá a fejünk is. Minden egyes lépés mögött ott van egy gondolat, egy érzelem, egy kérdés, egy kétely vagy egy belső kiáltás. A ruhatárnál leadott csomagtól a célvonalig érzelmi hullámvasút vár: eufória, fájdalom, néha nevetés, és azok a kis hangok, amelyek biztatnak… vagy éppen szabotálnak.

Rengeteg gondolat fut át egy maratonista fején a verseny közben. Ebben a cikkben megmutatjuk, mi minden zajlik egy futóban a rajtzónától a célkapuig. Igazi kaland és hosszú belső utazás.


‘1 –– „Most már nincs visszaút”

A táska és a ruhák leadása a ruhatárban, a rajtkapu látványa, a készülődő futók, a fokozódó hangulat és a mikrofonba beszélő speaker… Ekkor tudatosul a futóban: a maraton ma van, most kezdődik, innen pedig már nincs visszaút.

‘2 –– „Rajt, menni fog”

A rajtzóna megtelt, a futók összetömörültek, eldördül a rajtpisztoly, ott a rajtkapu. Ebben a pillanatban elkezdődött a verseny. Jöhet az első néhány lépés a hosszú, 42,195 kilométeres úton… menni fog.

‘3 –– „Na, erőltetek pár kortyot, hogy lemenjen a gél”

Már mögöttünk van 5 kilométer. Itt az első frissítőpont, nem szabad megfeledkezni a frissítésről és a folyadékpótlásról.

© ASO

‘4 –– „Megvan az első félmaraton, a táv fele már a zsebben”

Valóban, már 21 kilométer mögöttünk van, ugyanennyi kell még a maraton teljesítéséhez. Tartani kell az iramot, kitartás, minden rendben lesz.

‘5 –– „Nem, nem, nem, engem nem kap el a fal”

Nem kellene erre gondolni, de nehéz kiverni a fejünkből. Annyit hallani a maratonon a harmincadik kilométernél jelentkező falról, hogy már önmagában ijesztő. A 30. kilométer közeledtével megérkezik a zavaró gondolat… Ennek azonban csak át kell futnia rajtunk, nem szabad figyelmet adni neki. A cél? Fókuszálni és magunk elé képzelni a befutót.

‘6 –– „Talán egy kicsit fáj itt”

A táv háromnegyedén túl a fáradtság és a fájdalom is kezdi megmutatni magát… Jaj, a bokám, jaj, a hátam… Hamarosan mindenhol csak az „ááá” marad. Közeleg a vége, kitartás.

‘7 –– „Ez kemény”

Nem nagy újdonság: igen, egy maraton nehéz. De kitartás, menni fog.

‘8 –– „Komolyan, ezért fizettem?”

Igen, pontosan. Te találtad ki, te akartad lefutni ezt a maratont, úgyhogy ha nehéz is, és már csak 4 kilométer van hátra, menni kell tovább. Gondolj a célba érésre, azokra az érzelmekre és arra az elégedettségre, amit ennek a legendás kihívásnak a teljesítése ad.

‘9 –– „Mindjárt vége, megcsináltam”

A távolban kirajzolódik a célkapu, az óra szerint már csak körülbelül száz méter van hátra, a tömeg pedig egyre hangosabb… A cél tényleg közel van, ehhez nem fér kétség. Ideje kiélvezni a pillanatot.

© ASO

‘10 –– „Vége, maratonista és finisher lettem”

És igen, megérte elmenni a végéig. Gratulálunk! Büszke lehetsz magadra.

‘11 –– „Mindenem fáj”

Néhány perce értél célba, máris jelentkeznek az első fájdalmak és izomlázak. Kitartás, ez csak idő kérdése, nagyjából 48 óráé.

© ASO

‘12 –– „Remélem, van lift vagy mozgólépcső”

Amikor a verseny után már arra kell gondolni, hogyan jutsz el a hotelbe, le a metróhoz, vagy fel a hazafelé induló repülőre… A maratonisták imádják a mozgólépcsőket. :nevetés:


A célvonalon túl sokkal több vár, mint a megtett kilométerek.

A maraton sokkal több egy versenynél: bensőséges párbeszéd önmagunkkal. Minden gondolat, minden kétely, az eufória és a mélypontok egyaránt részei ennek a sportos és emberi kalandnak. Legyen szó arról, hogy meggyőzzük magunkat: „menni fog”, vagy csak fejben morgolódunk, mert nincs mozgólépcső a célban, netán a legközelebbi metróállomás egyetlen mozgólépcsője éppen karbantartás alatt áll, mindez szervesen hozzátartozik az élményhez. Pont ez a belső gazdagság, ez a mentális hullámvasút teszi a maratont felejthetetlenné. Igen, lesznek fájdalmak, mélypontok és pillanatok, amikor feladnád… de ott lesz az a hatalmas büszkeség, az egyedülálló borzongás a célvonal átlépésekor, és az a kis belső hang, amely legbelül mindig ezt mondja majd: „Megcsináltad”.

És már csak ezért is megérted majd, miért fizettél azért, hogy szenvedj… és miért fogod újra megtenni. Gratulálunk: minden többé-kevésbé pozitív gondolat ellenére egy újabb verseny finisherje lettél, ráadásul nem is akármilyen versenyé: egy maratoné. Szép munka!

Maratonok versenynaptára