Viharos napok, lassú idők
© GR 5555

Viharos napok, lassú idők

CP
Szerző: Charles-Emmanuel Pean

Közzétéve: 2026. szeptember 9., Sze

Frissítve: 2026. szeptember 9., Sze

A futás közelmúltjának történetében akadt néhány verseny, amelyet az időjárás a szokásosnál is keményebbé tett. Egy különös, korántsem teljes dobogó, amelyen két maraton is helyet kapott.

Bostoni maraton, 2018

A Bostoni maraton a világ legrégebbi, minden évben megrendezett maratonja! 1897-ben, egy évvel az Athéni maraton után született, és a híres World Marathon Majors sorozat része, amelyhez Berlin, Chicago, London, New York és Tokió maratonja is tartozik. Évről évre több tízezer futó áll rajthoz. 2018-ban valamivel kevesebben… Abban az évben özönvízszerű eső zúdult Massachusetts városára, erős széllel kísérve. A versenyt április 16-án rendezték, a hőmérséklet azonban alig haladta meg a 0 fokot… Ilyen időjárási körülmények között sok futó, köztük profik is úgy döntöttek, hogy el sem indulnak. Egy ember azonban láthatóan nem zavartatta magát: a japán Yuki Kawauchi, aki amatőrként versenyzett. Bár ez csak részben igaz: több mint száz maratont teljesített 2:20-on belül! Igazi „profi amatőr”, aki hétköznap köztisztviselő, szabadidejében pedig futó…

Aznap az esővel és a hideggel dacolva végül legyőzte a verseny nagy favoritját, a kenyai Geoffrey Kiruit. Utóbbi a 40. kilométerig vezette a mezőnyt, majd a japán futó ellépett tőle, és 2:15:54-es idővel megnyerte a versenyt! Egy amatőr megelőzte a címvédő világbajnokot, aki az előző évben ezt a versenyt is megnyerte. Hihetetlen… A nőknél az amerikai Desiree Linden minden favoritot maga mögé utasított, 2:39:54-es ideje pedig az elmúlt negyven év leglassabb győztes időeredménye volt Bostonban. A női mezőnyben is sok profi adta fel már az első kilométereken a versenyt a borzalmas körülmények miatt…

maratoni időjárás© GR 5555 / under creative commons

Ultra-Trail du Mont-Blanc, 2010

A 2003-ban létrehozott UTMB mindössze két évtized alatt a világ egyik legikonikusabb terepversenyévé vált. Három ország, 166 kilométer és 9500 méter szintemelkedés… A nehézség adja a verseny presztízsét. 2010-ben azonban a szervezőknek egészen rendkívüli bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy a rajt után leállítsák a versenyt… Idézzük fel 2010. augusztus 27-ének péntekét. Aznap heves hóviharok csaptak le a Mont Blanc-ra. A rajtot ennek ellenére késő délután megtartották, miután a 2300 nevező órákon át bizonytalanságban és várakozásban töltötte az időt. Nők és férfiak, akik hónapokon át készültek erre az egyedülálló kihívásra… A rossz idő azonban olyan intenzívvé vált, hogy 21:15-kor, a rajt után alig három órával leállították a versenyt, még mielőtt a futók elérték volna a Bonhomme-hágót, a verseny egyik technikás szakaszát a Vogézekben. „Az időjárás-jelentés heves és intenzív esőt jelzett, amely várhatóan délelőttig sem csillapodik” – pontosította a versenyigazgató, Catherine Poletti, csalódottan, de a felelősség súlyával a vállán.

Hozzátette: „hat kilométeren a jelzőbójákat letépte a szél egy különösen veszélyes hegyvidéki szakaszon”. Túl nagy volt a veszélye annak, hogy a futók eltévednek vagy lezuhannak. Miután minden résztvevőt evakuáltak, szombat délelőtt 10:15-kor új rajtot adtak Courmayeur-ben az akkor még jelen lévő 1253 futónak. A pályát módosították, a veszélyes szakaszt kihagyták. A szervezés maratonját az időjárás egy pillanat alatt félbeszakította… A terepfutást az utóbbi időben ért tragédiák fényében azonban csak elismeréssel beszélhetünk a szervezők aznapi bátorságáról.


New York-i maraton, 1994

1994. november 6. Aznap sem bizonyult jó párosnak az időjárás és a maraton. Erős szél és hideg uralta New York utcáit, a város pedig legnagyobb éves eseményére, a New York-i maraton 25. kiadására készült. Az amerikai közönség dacolva az esővel és a széllökésekkel is kitartott. Borzalmas idő? Nem számít, a maraton szent ügy! A Nagy Alma utcái megteltek, és különleges befutónak lehettek tanúi. A mexikói, tízes rajtszámot viselő German Silva néhány kilométerrel a cél előtt rossz irányba fordult, végül mégis megnyerte az 1994-es versenyt 2:11:21-es idővel, két másodperccel honfitársa, Benjamin Paredes előtt, miután a hajrában megelőzte őt (lásd az alábbi videót)! A mexikói a következő évben is győzött, idején 21 másodpercet javított, és megszületett a „Wrong Way Silva” legenda. A nőknél a kenyai Tegla Loroupe ért elsőként célba, és ő lett az első afrikai atléta, aki megnyerte a New York-i maratont! A következő kiadást ő is megnyerte… 2016-ban Tegla Loroupe megalapította az Athlete Refugee Teamet (ART), amely erőszakos és igazságtalan konfliktusokat elszenvedett sportolókból áll.

A legszebb győzelme a szél ellen.

További cikkek