A hivatalos versenyfotók tragédiája tíz felvonásban

1. felvonás: Hiszel benne, mi nem – 0. km

A történet jól indul. Szerencsére, mondod majd, hiszen még el sem rajtoltál. A fotó gyönyörű. Érzelmek keverednek rajta, enyhe mosoly, rejtett elszántság. Felemeled a karod, máris elhiszed, hogy sikerül. Igen, tényleg a dobogó legfelső fokáról beszélünk. A számítógép előtt ülve már elő is kapod a bankkártyád, mert ha a következő kilenc kép is ilyen jól sikerül, megveszed az egész albumot, hogy lecseréld az összes profilképedet. Mi egy fillért sem tettünk volna rá. Spoiler: igazunk lett.

2. felvonás: Gyanús optimizmus – 5. km

A maraton első kilométerei megvannak, mosoly az arcodon, könnyed léptek, minden simán megy. Mármint látszólag. A mosoly még ott van, de mintha egyre több erőfeszítésbe kerülne. Az ember már azt is megkérdezi magától, nem kamu-e az egész. Öt kilométer, és már húzódik minden. Alig várod, hogy lásd a folytatást.

3. felvonás: Minden kontroll alatt van (nem igaz) – 15. km

A versenyből már bőven eltelt egy óra, és rájössz, hogy ez hosszabb menet lesz, mint tervezted. Az arcod kipirult, az izzadság is látszik. A fotó eredménye meglehetősen meglepő. Úgy festesz, mintha minden az irányításod alatt állna, és semmi sem árthatna neked. Ha ráközelítünk, azért jól látszik, hogy abban a pillanatban egyetlen kérdés foglalkoztat: „miért fizettem ezért?”. Sőt, igazából nagyítás nélkül is leolvasható rólad.

4. felvonás: Már küzdesz – 20. km

Még a táv felénél sem jársz, az arcod máris megfeszült. Igen, ez sokkal hosszabb lesz, mint gondoltad. A 20. kilométernél egyértelműen belépünk a turbulencia zónájába. A könnyed futás az 5. kilométernél maradt. Érezni, hogy elkezdődött a belső harc. Persze szeretnél méltóságteljesnek és erősnek látszani, de a szenvedő vonásaidon már a Photoshop sem segít. A túlélő üzemmód nincs messze. Kellemetlen, amikor még több mint a táv fele hátravan.

5. felvonás: A fotó, amit senki sem lát majd – 30. km

Már azt sem tudjuk, a maratoni fal vagy egy csatatér van-e előttünk. Pedig a barátod előző nap még figyelmeztetett: „A maratoni fal nem mítosz”. Talán azt hitted, erősebb vagy nála. Nem jött be. Telibe belerohantál, ez a fotó pedig tökéletesen összefoglalja, miről szól a maraton. Persze láttad, hogy a fotós már kora reggel elfoglalta a helyét a 30. kilométernél (igen, az élmezőny tagjai három és fél órája célba értek). Ezúttal lehetetlen úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A tested feladja, a mentális erőd is.

6. felvonás: A tekintet árulása – 35. km

„Aki nem próbálkozik, nem is nyer.” Jó szándékból indultál, ez kétségtelen. Arra viszont nem számítottál, hogy itt is áll egy fotós. A meglepetés erejével összeszeded az utolsó erődet, hogy legalább valahogy kinézz. A képen ez is látszik. Megpróbálsz kierőszakolni magadból valamit, amiről azt hiszed, hogy mosoly. De nem az. A fotó, akárcsak az összes előző, megy a kukába.

7. felvonás: Robotpilóta üzemmód – 38. km

„A lényeg, hogy célba érj.” Milyen igaz! Amikor az óra már öt óránál is többet mutat, tényleg az a legfontosabb, hogy befejezd. Ezen a ponton legfeljebb a célfotóban reménykedhetsz. Legrosszabb esetben marad az új generációs, bepárásodott okostelefonnal készített szelfi, a nyakadban a befutóéremmel. A 38. kilométernél a bőröd színe egy mosdókagylóéhoz közelít, a fotós semmit sem tehet. A szád kiszáradt, mert ugye frissíteni csalás. Összességében már nem sok minden emel ki, legfeljebb a felfelé mutató hüvelykujjad, amit az objektív előtt elhaladva is alig bírsz felmutatni.

8. felvonás: A fotó, amelyen azt hiszed, egyedül vagy – 42. km

Ez egyértelműen a te pillanatod. Több mint öt óra erőfeszítés után végre megpillantod. Igen, persze, a célkaput, de elsősorban a fotóst, aki a székén ül. Ő a nap hőse. Segíthet abban, hogy legalább egy valamirevaló képet szerezz. Felkészülsz, nyújtod a lépést, kihúzod magad, ellazítod az arcod, és könnyednek próbálsz tűnni. Abban a pillanatban úgy érzed, tökéletes a kivitelezés. Egészen addig, amíg meg nem látod, hogy szó sincs erről. A tekinteted ködös és üres, mintha a lelked már elhagyta volna a tested. Ösztönből haladsz, a karod és a lábad között nyoma sincs a koordinációnak. Egyértelmű, hogy már semmit sem irányítasz, a fotó pedig egy horrorfilmbe illik.

9. felvonás: A második célfotó, a második esély – 42. km

Amikor meglátod, hogy egy másik célfotó is készült rólad, az már tényleg hab a tortán. A 6537-es rajtszámú futó pont ebben a pillanatban haladt el előtted. Ne aggódj, ennél az első kép sem sikerült volna jobban.

10. felvonás: A végső felismerés

Nagy reményekkel lépsz be a futófotók hivatalos oldalára. Talán túl nagyokkal is. Ha összegezzük, legfeljebb az első fotó használható valamire. Csakhogy azon még a rajtkapu látszik. Ebből nem lesz dicsekvés a közösségi médiában. Végül meglátod, hogy a fotócsomag 30 euróba kerül, és nem tudod megállni, hogy azt mondd: „Mindegy, az emlékeket úgyis a fejemben őrzöm.” Ma este majd a befutóérmes szelfid pörög a hírfolyamunkban.

Semmi információ az idődről, a célba érkezéskori állapotodról vagy a helyezésedről. Csak egy egyszerű „Finisher Marathon ✅”.