Hash House Harriers, szemben korunk sodrával

„Ivóklub futásproblémával”: ha egy Hash House Harriers névvel jelölt weboldalra vagy közösségimédia-profilra tévedünk, rögtön szembesülünk a közösség filozófiájával. A politikailag inkorrekt hangvételt vállalják. A 20. század első felében, az angolszász kultúrában létrejött Hash House Harriers ma világszerte mintegy 30 000 futót tömörít. Körülbelül 1500 aktív csoport működik több mint száz országban. A Hash House Harriers mögött nincs szövetség, a közösség kultúrája mégis erős. Franciaországban is jelen vannak: 20 csoportot tartanak számon, amelyek mind megtalálhatók és elérhetők a szervezet nemzetközi oldalán. A tagok erősen kötődnek a saját „házukhoz”. Ha Párizsban, Toulouse-ban, Strasbourgban vagy Avignonban jársz, a közeledben is találhatsz egy vidám társaságot, amely a futás és a nyomkereső játék sajátos keverékét kínálja. Az ígéretük? Futás nyomás nélkül, egy kis eltévedés, majd közös ünneplés a „játék” végén. Mielőtt rátérnénk a szabályokra, menjünk vissza a Hash House Harriers történetének kezdetéig.

A Hash House Harriers eredete

A Hash House Harriers története 1938-ig, a malajziai Kuala Lumpurig nyúlik vissza. Ekkor egy brit emigránsokból álló csoport, amelyet többek között Albert Stephen Ignatius Gispert vezetett, egy hagyományos brit játék, a hare and hounds mintájára heti futásokat kezdett szervezni. Az alapelv egyszerű: egy vagy több „nyúl” papírdarabokkal vagy liszttel jelöli ki az útvonalat, a többieknek pedig követniük kell. A sport azonban hamar összekapcsolódott egy másik, közösségibb céllal. Az alapítók legalább annyira szerettek volna mozogni, mint amennyire a túlzásba vitt mulatozás ellen küzdeni és társas kapcsolatokat építeni. A csoport 1950-ben rögzített hivatalos céljai sokat elárulnak: a fizikai fittség előmozdítása, a közös szórakozás és a pillanat megünneplése egy sör mellett. Mondanunk sem kell, hogy a túlzott alkoholfogyasztás veszélyes az egészségre, és ez a cikk nem népszerűsíti az alkoholos részegséget.

Maga a Hash House Harriers elnevezés a Selangor Clubból ered, ahol a tagok rendszeresen étkeztek. A helyet a konyha kétes minősége miatt Hash House néven emlegették, a hash ugyanis brit szlengben étvágytalan, összecsapott ételkeveréket jelent. Jól tetten érhető benne a britek jellegzetes képessége, hogy a mindennapokat is öniróniával szemléljék. A Hash House Harriers csoportjai ráadásul gyakran többségében brit emigránsokból állnak.

Teltek az évek, a mozgalom pedig új lendületet kapott, majd fokozatosan elterjedt a világban. Az 1960-as évektől újabb csoportok alakultak Ázsiában, később Európában, Amerikában és máshol is. 1978-ban Hongkongban, a brit gyarmatbirodalom akkori egyik fellegvárában rendezték meg a Hash House Harriers első „nemzetközi” találkozóját. Az eredeti szellemiség változatlan maradt: tét nélküli futás, ahol az együttműködés fontosabb a versengésnél. Az útvonalakat szándékosan hamis jelekkel tűzdelik meg, így a gyorsabbak kénytelenek lassítani, a többiek pedig felzárkózhatnak a csoporthoz. Ez a játékos mechanizmus a Hash-filozófia egyik alappillére: senkit sem szabad hátrahagyni.

A játék szabályai

De hogyan is működik pontosan ez a híres hare and hounds? A résztvevők két csoportra oszlanak: vannak a „nyulak” és a „kutyák”, az angol arisztokrácia által kedvelt hajtóvadászat kifejezéseit idézve. Az elnevezések mögött ismét ott bujkál az irónia. A nyulak liszttel jelölt nyomot hagynak maguk után, amelyet a kutyáknak kell követniük. Szándékosan eltévednek, nevetnek, végül pedig egy pohár mellett zárják a futást.

Minden alkalom, vagyis „hash”, egyszerű elvre épül. Egy vagy több résztvevő, a „hares”, előre indul, és liszttel, krétával vagy papírral kijelöli az útvonalat a talajon. A csoport többi tagja, a „pack”, később ered a nyomukba. Ez azonban nem hagyományos verseny: az útvonal szándékosan megtévesztő. Találkozhatunk rajta:

➜ „checkekkel”: olyan szakaszokkal, ahol eltűnik a nyom, ezért a csoportnak keresnie kell
➜ hamis nyomokkal, amelyek rossz irányba küldik a futókat
➜ visszafordulásokkal
➜ rövidítésekkel vagy alternatív útvonalakkal

A hashing kedveli a különböző szintű futók együttlétét. Sok futóklubbal ellentétben, ahol a teljesítménykülönbségek homogén csoportokat hozhatnak létre, a Hash House Harriers úgy alakítja ki az útvonalakat, hogy megőrizze a közösség egységét. A hamis nyomok, a „checkek” és a kerülők arra kényszerítik a gyorsabbakat, hogy bevárják a lassabbakat. Minden futás közös étkezéssel, ivással és énekléssel ér véget. A rendszeresen részt vevők humoros beceneveket kapnak.

Ellenállás a modern korral szemben

Az individualizmus és a teljesítményhajszolás korában ez a megközelítés akár egyfajta ellenállásnak is tűnhet. Nem akar példaképként fellépni, mégis emlékeztet arra, hogy a sport lehet ürügy a találkozásra, a beszélgetésre és az elengedésre. Miközben egyesek minden egyes lépésüket optimalizálni próbálják, a hasherek maguknak követelik a jogot, hogy „rosszul” fussanak. Ez a filozófia a Hash House Harriers mozgalmát a mai sportvilág különös jelenségévé, egyben a kulturális ellenállás egyik formájává teszi.

Ma egyfajta aszkézis került előtérbe: állandó késztetést érzünk arra, hogy jobbá tegyük magunkat, mintha inkább gépek, mint emberek lennénk. A hashing gyakorlásában filozófiai értelemben vett egyszerűség rejlik: a túlzott kontroll elutasítása, a modern kényszerek távol tartása és az egyszerű öröm visszahódítása. Futni cél nélkül. Szinte csak nevetésből. Egy másfajta karneválként. Mulatni, mielőtt visszatérünk a túl komoly világba. Az útvonalak városokon, erdőkön, sáros terepen vagy éppen teljesen valószínűtlen ösvényeken vezethetnek át. Elvesznek, újra egymásra találnak, és mindenekelőtt jól érzik magukat.

A Hash House Harriers kapcsán lehetetlen megkerülni az alkohol kérdését. Történetileg ez a dimenzió szerves része volt az élménynek. Ez a hagyomány természetesen kérdéseket vet fel egy olyan korban, amikor már jobban értjük az alkoholfogyasztás közegészségügyi következményeit. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a legtöbb csoportban az alkoholfogyasztás nem kötelező. Sok helyen kiemelik, hogy mindenki a saját módján vehet részt, bármiféle nyomás nélkül. Egyes közösségek kifejezetten az alkoholmentes alternatívákra vagy a családbarátabb, befogadóbb működésre helyezik a hangsúlyt. Egy hashhez való csatlakozás soha nem jelentheti azt, hogy bárki veszélybe sodorja magát vagy társadalmi nyomásnak enged. Az öröm, amely ennek a gyakorlatnak a középpontjában áll, csak egymás tiszteletére épülő közegben létezhet.